Bejelentkezés

x
Search & Filters

A bluesrock koronázatlan királysága: King King, Zeals koncertbeszámoló - 2017. március 22. A38 hajó

Félve írom ide, mert ezeket a kérdéseket csak egy némber (van) bírja feltenni: ha megvan a DVD, amin nem csak hallhatod a zenekart, mi a bánatért mész el a koncertjükre? Nem elég otthon, kényelmesen megnézned őket? A választ mindannyian ismerjük, akik e sorok potenciális és valóságos olvasói általában, de hátha most idetévedt valaki a másik oldalról. Nos..Azért, hogy ne csak halljam és lássam a zenekart, de érezzem is a muzsikájukat! Amikor az valósággal keresztül folyik rajtad, a szíved ritmusát veri a basszus, vagy akkor és ott észreveszel olyan apró finomságokat, amelyeket máskor és máshol nem, nos, azoknál kevés kellemesebben borzongató érzés létezik (Zenei téren legalábbis.)

A skót King King koncertjén rendesen elő is jött ez a feeling olyannyira, hogy hozzá fogható budapesti koncert-bemutatkozásra a Tito and Tarantula hajdani Szigetes bulija óta nemigen emlékszem, ráadásul ez önálló „hazai ősbemutató” volt (bónusz pontokat érdemelve ezzel), amelyet – természetesen – előzenekar melegített be. Nevezetesen a Zeals, szintén az Egyesült Királyságból. A fiatal erőkből álló rock-trió tökéletesen megfelelt a műfaj legjobb hagyományainak, ugyanakkor megkísérelte valamiképp meghaladni is azt. A dobosuk olykor ravasz ritmusképleteket vezetett elő, de a társai hangszeres tudására sem lehetett egyetlen rossz szavunk sem.

Egyértelműen a korosztályuk élcsoportjába sorolom őket, és nagy örömömre szolgálna, ha ez így is maradna – egy újabb budapesti koncerttel megerősítve, akár! A King King „titka” után kutakodva azt a kérdést tettem fel magamnak: hogyan lehet egyszerre megfelelni a közönség és a díjakat osztó „szakmai zsűri” (pl. a British Blues Awards-é) igényeinek? Az első szívből jövő, széles mosolyok, valamint az első, vérpofin lejátszott hangok sejteni engedték a választ, amelyhez már „csak” a tökéletes műsorválasztás hiányzott. Mit mondjak? Nem maradt, nem maradhatott végül semmilyen hiányérzetünk!

Amint a színpadra léptek (igen, Alan Nimmo a védjegyévé vált skót-szoknyában), máris érzékelni lehetett, hogy süt belőlük a bizonyítás igénye és vágya. Olyan - óriási - erővel és lendülettel csaptak a lecsóba (már, ha Skóciában ismerik ezt a pompás nyári étket), hogy a várható végkifejlet már akkor sem volt kétséges. Ráadásul ugyanazzal a nótával nyitottak, mint azon a koncertlemezen, amelynek bemutatása a turné elsődleges(?) célja volt (Lose Control).

 

 

És nyomták tovább bika-erővel, a bluesrock jegyében, a Hammond támogatásával! No ez itt nem a cég reklámozásának a helye. Annyi történt, hogy Bob Fridzema a másik hangszeréhez fordította a székét, és azon játszott tovább. (A Hammondon persze, nem a széken.) Ez volt a Wait On Time című nóta, amelyet kizárólag CD-n hallhatsz az új King King tripla (DVD-t is tartalmazó) albumon! Közben meggyőződhettünk arról, hogy ez a csapat éli is a zenét, nem „csupán” jól játssza, és ez az attitűd nagyon lejött a színpadról!

 

 

A dolog másik érdekessége összességében az, hogy az első CD számait ugyanolyan sorrendben játszották továbbra is, ahogyan azok a lemezen szerepelnek, sőt a második CD első dalával folytatták a műsort. Bevallom, a koncertlátogatásokkal teli bő negyedszázados időszakomból nem emlékszem egyetlen, a rögzített anyaghoz képest ennyire szoros lemezbemutató koncertre sem…

A Waking Up apró, annál kellemesebb elhajlásnak bizonyult a blues felé, persze rock-köntösbe bújtatva. Ahogyan az borítékolható volt, lassú blues-zal folytatódott a műsor. A rá egyre inkább vevő hazai közönség pedig ugyanolyan hűségesen „vokálozott” nekik (megérdemelten), mint egy jobb glasgow-i klub népe!

A következőben, a szerelmes dalban a tempó maradt, ám a „felelősség” némileg az orgona felé tolódott immár, hogy aztán Alan gitárjátékával egy mostanában ritkán hallható, fantasztikus ikerszóló bontakozzék ki, a nóta legjobb pillanatait képezve. Az újabb képlet nyomán szintén kiszámíthatóvá vált: ütős rock, a javából! A You Stopped The Rain pedig annyira kellett nekünk, mint a csendes tavaszi eső a termőföldeknek. Hiba lett volna megállítani bárkinek, bármiképp is ezt a lélekemelő számot, hiszen konkrétan feltöltő erővel bírt lelkileg.

 

 

És az All Your Love? Ha jól vettem csekélyke angol nyelvtudásommal, eredetileg az első albumról szállították nekünk, a legkevésbé sem utolsó (sokkal inkább elsőrangú) előadásban. Olyannyira, hogy tömény szellemi élvezet volt minden pillanata. A szám végén a zenekar tagjainak bemutatása (felső fokú „hangszer-bemutatókkal”) az idő múlását, egyben a buli befejezéséhez való közeledést jelezte. A főműsort záró Stranger To Love aztán nem volt kevesebb, mint a zenei eszközökkel kivetített érzelmek diadala.

Szinte fizikailag fájt, hogy a CD-ről és a DVD-ről ismert, többszörösen összetett ráadás-nótát ki kellett hagynom. Amit ezek a srácok műveltek az A38-on, az a zene ünnepe volt maga, addig is. Az őket és az engem elragadó hév pedig nem csak írásmódjában és jelentésében, hanem minőségében is erősen különbözött.

 

A buli pedig egyszerűen fenomenális volt, hatalmas királyság. Olyannyira, hogy a sokat emlegetett (és a portálon bemutatott) CD és DVD felvételei akár az A38-on is készülhettek volna, hiszen minden (hang) és mindenki, a szív és a lélek egyaránt a helyén volt. Kedves King King! Visszavárunk Titeket Budapestre mielőbb!

King King setlist: Lose Control / Wait On Time / Waking Up / Rush Hour / A Long History Of Love / More Than I Can Take / You Stopped The Rain / Take A Look / All Your Love / Stranger To Love // Let Love In

 

További fotókhoz klikk ide.

 

 

Olasz Sándor

 

Fotók: Császár Márta