A 2017-es dunaújvárosi Rockmaraton egyik húzóneve a brazil/amerikai Sepultura volt. A koncert előtt sikerült elkapni egy rövid beszélgetésre Andreas Kisser gitárost, aki mesélt a legutóbbi albumról, a gitárjairól és az egyre rosszabb irányba haladó világról.

Rockbook: - A legutóbbi lemezetek a Machine Messiah januárban jött ki. Mennyire vagy elégedett a lemez fogadtatásával?

Andreas Kisser: - Nagyon kemény, mennyire pörög a lemez. Egy csomó ember meglepődött a változtatásokon, amiket eszközöltünk, például a hegedű, vagy mindenféle vonósok, a dallamosabb ének egy-két dalban, maga a hangzás, amit Svédországban Jens Bogrennel létrehoztunk, az instrumentális dal az akusztikus gitárokkal... Szóval ezek a dolgok megleptek sok embert, és még a gyűlölködők egy részét is meggyőztük, úgy tűnik! :D Szóval nagyon  jó a lemez fogadtatása, és öt-hat dalt bele is tettünk a koncertprogramunkba. Olyan dolog ez, amit a Chaos A.D. óta nem csináltunk.

Rockbook: - Általánosságban milyen filmek, vagy zenék inspirálnak manapság?

Andreas Kisser: - Állandóan filmeket nézünk, különösen én és Derrick. Folyamatosan küldözgetünk egymásnak cuccokat, dokumentumfilmeket, könyveket, aztán egy csomót beszélgetünk erről az egészről és természetesen amikor elkezdünk agyalni egy új albumon, és találunk valamilyen koncepciót hozzá, akkor ezek mind hatással vannak rá, ötleteket adnak akár a dalszövegekhez, akár a zenéhez. Rengeteg jó cucc van amúgy manapság, és nem feltétlen robotos témájú filmek.  De amúgy talán a legnagyobb hatással az új lemezünkre az utazási élményeink  voltak. 76 országban jártunk eddig, és elég jó rálátásom van arra, hogy a technológia mennyire befolyásolja az emberiséget. Vannak fejlődő országok, és vannak elmaradottabbak, és amit látunk ezekben az országokban, amilyen hatással az okostelefonok, meg modernebb kütyük vannak az emberekre, szóval ez az egész téma hatott a leginkább az új lemezre.

Rockbook: - Kérdezhetlek a gitárjaidról?

Andreas Kisser: - Persze!

Rockbook: - Mennyi van jelenleg, és milyen cégekkel vagy kapcsolatban?

Andreas Kisser: - Nem tudom… Hát, azt hiszem kb. 60-70 hangszerem van. Nem csak gitárok, van pár basszusgitárom is, és különféle egzotikus hangszerek a világ minden tájáról, akusztikus gitárok, ilyesmi...  Meg szerencsére együtt dolgozhatok olyan nagyszerű cégekkel, mint például a Charvel, Fender, ESP, Jackson,  de igazából nem vagyok egy nagy hangszergyűjtő. Van pár különleges cuccom, de a legtöbb gitáromat folyamatosan használom, szóval nem kiállítási tárgyként funkcionálnak.

Rockbook: - Használod még a Nation logós stratocasteredet?

Andreas Kisser: - Igazából most pihen az a gitár. 2001 óta használom folyamatosan, turnékon és stúdióban egyaránt. Paulo nemsokára nyit egy bárt Amszterdamban, és az a gitár ott lesz kiállítva egy ideig. Aztán lehet hogy majd használom újra valamikor, de 16 évig folyamatosan nyúztam. Jobb ha most pihen egy kicsit. :)

Rockbook: - Vannak példaképeid, olyan emberek, akikre felnézel?

Andreas Kisser: - Persze, nagyon sok gitáros, pl. a legkorábbi hatásom Brian May a Queenből, Paul Stanley a Kissből, Judas Priest, Randy Rhoads, Ritchie Blackmore, Jimmy Page, Hendrix, Clapton... Nagyon sok mindent szeretek, sokféle gitározás hatott rám. Hetfield, Hammett, Slayer, Exodus... Az egész thrash metal színtér nagy hatással volt ránk.  És persze a klasszikus gitározás... Ezt még mindig tanulnom kell, és nagyon nehéz, de szeretek hallgatni és játszani ilyesmit is, és mindenképp hatással van a játékstílusomra.

Rockbook: - A 90-es évek elején nagyon sok metal zenekar - köztük ti is - arról énekelt, hogy mennyire elbaszott a rendszer, és hogy mennyire korruptak a politikusok. Ám most úgy tűnik, hogy globálisan sokkal rosszabb a helyzet, mint akkor. Mit gondolsz, merre tart a világ, mi lesz így velünk?

Andreas Kisser: - Nagyon gáz a helyzet, és borzalmas sokszor ráeszmélni, hogy mennyi szarság folyik a világban manapság. Ugyanez a témája a Machine Messiahnak. Megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy használjuk is a modern technológiákat, és közben emberek is maradjunk, ne váljunk robotokká. Van a Facebook, vagy a Twitter, és mindkettő egy csomó kaput nyitott meg az emberek előtt. De közben nagyon sok ember névtelenül, és arctalanul fikáz másokat. És kibaszottul brutálisak néha a kommentek. És ugyanez igaz a politikusokra is. Rengeteg a szexuális tartalom... Rasszizmus, pedofilok, és minden ott van előttünk az interneten… És úgy tűnik,  hogy az emberek nagyon megosztottak, sokkal jobban mint korábban valaha… Az elején úgy volt, hogy az internet azért van, hogy összekössön embereket. Aztán az lett belőle, hogy egyre zavarodottabb lett mindenki, és a hazugságokat simán elhisszük. Az embereknek rá kellene jönniük, hogy sokkal több információ áll előttünk, mint valaha. El kellene olvasni minél több nézetet, informálódni kéne különféle oldalakról, és utána le kellene vonnunk a saját következtetéseiket. Nem pedig egyből elhinni azt ami előttünk van. A helyes egyensúly a lényeg, meghallgatni minden nézőpontot, aztán levonni a saját igazságunkat. Ahogy megírtuk a Propaganda dalunkban 93-94-ben: "Don't believe what you see, don't believe what you read".

Rockbook: - Köszi az interjút!

Támogatónk a Hangfoglaló Program