Bejelentkezés

x
Search & Filters

A The Dead Daisies bebizonyította, hogy a rock zene nincsen kihalófélben (koncertbeszámoló)

Egy régóta várt koncertet kapott meg a magyar közönség szerda este az A38 hajó fedélzetén. Hosszú várakozás után megérkezett hozzánk a The Dead Daisies, melyben nem éppen kis nevek játszanak, így biztosak lehettünk abban, hogy egy hibátlan koncertnek leszünk szem-és fültanúi.

Amikor eljutott hozzám a koncert híre, az elsők között csaptam le a belépőre. Tudtam, hogy ha nem leszek elég gyors, akkor lemaradok, márpedig az nem lehet, hogy egy ilyen jónak ígérkező bulit kihagyjak!

Amikor megérkeztem, már akkor is szép számmal gyülekeztünk, ezt talán az is befolyásolta, hogy az első száz vendég lehetőséget kapott a koncert utáni meet ’n’ greet-re való belépésre, ami a legnagyobb rajongóknak kihagyhatatlan volt. Persze alapból érdemes volt korán érkezni, mert az estét nyitó Thundermother sem volt éppen egy gyenge zenekar.

A svéd csajbanda műsora már az első percekben felperzselte a levegőt, így szükség volt a kellő mennyiségű védőitalra, a látottak alapján ezzel sem volt gond. Bevallom, kivételesen nem csekkoltam le a vendégzenekart, mert bíztam abban, hogy ha a The Dead Daisies vendégeként jönnek hozzánk, akkor nem fog csalódás érni. Ráadásul az sem hátrány, ha egy csapatot elsőre egy koncerten hallok, így esélyt adva a meglepetés erejének. Igazam lett, kellemes meglepetés ért, a műsor nagyon rendben volt, a csajok tomboltak, és láthatóan a jelenlévők sem érezték magukat éppen rosszul. Engem megnyertek, és nagyon remélem, hogy ellátogatnak majd máskor is szerény hazánkba.

A csajok ütős bulija után elérkezett a The Dead Daisies ideje. Hirtelen sokkal többen lettünk, a terem megtelt, és már pár perc után fülledtté vált a levegő, és biztos vagyok benne, hogy nem csak rólam folyt a víz megállás nélkül. Már a kezdés tökéletes volt, és úgy tűnt, ezt a koncertet semmi sem zavarhatja meg, azonban a technika ördöge közbeszólt villámcsapás formájában, és a Song And A Prayer alatt a hangosítás megadta magát, azonban jó közönségként megmutattuk, hogy nem lehet rajtunk kifogni, és a váraltanul elnémult dalt olyan szépen folytattuk, hogy az izzasztó forróságban is „kirázott a liba”. Ezután egy rövid technikai szünet beiktatásával orvosolták a problémát, és gond nélkül folytatódott a koncert. A koncertbe sajnos nem fért be minden nóta, de egy remekül összeválogatott műsort kaptunk, melyben többek között helyet kapott a Lock ’n’ Load, Long Way To Go, Mexico, Make Some Noise is. Nagyjából félidőben kaptunk egy szép dobszólót is, de persze minden tag megmutatta, hogy nem szarral gurigáznak. Sok koncertnél érzem azt, hogy igen, ez volt az év egyik legjobb koncertje, és tudom, messze van még az év vége, de ezt is el tudnám könyvelni a top 10-es listámban, ami év végére még akár top 20 is lehet, mert ezen az estén a The Dead Daisies bebizonyította, hogy a rock zene nincsen kihalófélben. Csak ki kell nyitni a szemünket, és a fülünket… máris láthatjuk, hallhatjuk, hogy a rocknak van jövője, amit a fantasztikus hangulaton kívül a teltház is bizonyított.

 

 

Bár a koncert hamar elrepült, biztos vagyok benne, hogy sokaknak maradandó élmény marad, mert sok remek nóta elhangzott. A zenekarban ezen a koncerten David Lowy helyét Yogi Lonich vette át, és nagyon jól teljesített, így ismételten nincsen okom panaszkodni. Nagyszerű élmény volt részese lenni ennek az estének, remélem, hogy nem most hallottam őket sem utoljára!

Összességében egy remek bulit kaptunk, és nem bántam, hogy másnap reggel melóban percenként bukott le a fejem a „frissességtől”, mert megérte!

 

 

További képekért katt ide.

Fotók: The Dead Daisies, Hetessy-Németh Tünde / Koncert.lap.hu

Cetti