Bejelentkezés

x
Search & Filters

Depresszió, Sold For Evil koncertbeszámoló - Ismét egy orbitálisan nagy bulit nyomtak a Parkban!



Augusztus 22-én, azaz most pénteken tartotta szokásosnak mondható nyárzáró budapesti koncertjét a Depresszió, a Budapest Parkban, valamivel több, mint 1 hónappal a csapat 7. nagylemezének megjelenése előtt. Ahogy arra számítani lehetett: hazai pálya, „itthoni” közönség, és izom nem maradt kihasználatlanul.

Jómagam, és a társaság, akivel már egy ideje járok koncertre, már órákkal kapunyitás előtt ott voltunk, és meglepődötten figyeltem, hogy az előre beígért 18:30-as kapunyitásra alig-alig voltak emberek a Park „előterében”. Aztán változott a program, 19 órás kapunyitásra, és valamivel a nyitás előtt azért már voltunk egy pár tízen a kígyózó sorban. Aztán futás az első sorba, és vártuk a kezdést.

A Depresszió előtti bemelegítést az a Sold For Evil vállalta magára, akik már 2 éve jártak Magyarországon, sőt, 1 hét alatt megjárták a Metál Liget Fesztivált és egy Depressziós PeCsás koncertet is, és magam is jól ismertem Őket. Szép tömeget húztak magukra a kordon másik végéből, és ahogyan az várható volt, nem is vártak semmit a kemény riffekkel, és dobhártya szaggató duplázós témákkal, rögtön megadták az alaphangot. A (csupán) 6 számos setlist ellenére is azt kell, hogy mondjam, hogy megint nagyon nagy bulit csináltak már a Depresszió előtt, és szerintem, akik most hallották Őket először, már azok is késztetést éreztek arra, hogy fél 8 után néhány perccel bemelegítsék a nyakukat.
Blast The System, You, Human Error, Jelly Fish, Rise Of Budapest és az Innocentury-vel (amire körülbelül egy éve klip is készült) törték be először a színpadot, és szerintem nem is utoljára.

Ezután egy kis átszerelős szünet következett, mindenki felfrissíthette magát, megmozgathatta végtagjait, és 20:30-kor kezdetét vehette az őrület. És, ahogy (amennyire lehetett) hátratekintettem, azért egy PeCsa teltházat szerintem a Parkba varázsoltunk.

 


Elsötétedett a színpad, és megszólalt a várva várt Soda intro, ami azt jelentette, hogy kezdődik a másfél órányi hangos megőrülés. Nem is fogták vissza magukat a fiúk, (bár miért is tették volna) és a Kezdjük el! című számocskával el is kezdték feltüzelni a közönségüket, majd jött az egyik kedvenc számom a Vízválasztó albumról, az Álom az álomban címet viselő remekmű, és ezután sem álltak le, jött a darálós Ha mennem kell. Itt már érezhető volt, hogy bemelegedett a közönség és a banda is, és éreztük, hogy ennek a zúzós folyamatnak, még közel sem lesz vége. És nem is lett: hogy tovább feszítsék a húrt és a dobbőrt, valamint, hogy biztosak legyenek abban, hogy mindenki fájó nyakkal és izomlázzal keljen fel szombat reggel/délben, hasonló hármas fogatot raktak össze, mint pontosan 2 hónappal ezelőtt a Trackban, most, A Mi forradalmunk - Én azt üvöltöm – Az ébredés útján hármassal. Valami elképesztő fény és hangtechnika párosult ehhez (meg úgy az egész koncerthez is persze).

 


Eme fény-és hangáradat után jött az, amit már a facebook oldalán is közétett a Depresszió, de isteni hangorkán kíséretével most élőben is közölt a Feri, hogy elkészült a zenekar 7., „A folyamat zajlik” című legújabb nagylemeze, amit október 1-től lehet kapni majd a boltokban. És nem feledkeztek meg arról sem, hogy a közönség is hallja mindezt élőben... Tehát, mindenki szépen vésse bele a naptárjába, hogy: December 20. Barba Negra Music Club, A folyamat zajlik lemezbemutató koncert!

De térjünk vissza koncertre, mert még volt hátra jó pár tétel a műsorból. Stílszerűen következett a Valami készül című nóta, amire ismét jöhetett a hajrázás, majd az abszolút kihagyhatatlan Lásd (Amit neked szántak). Ezután jöhetett az ismét egyik személyes kedvencem, a szét headbangelős Rajtad áll, ahol Feri ismét egy elvetemült bangelésre kért fel minket a Parkban.  Ezt követte a legnagyobb pogós szám, ami nem más, mint a Sokkold a rendszert, ahol meglepő módon nem volt Wall of Death-es beszámolás, de a közönség valahogy (ha nem is pontosan), de megcsinálta a nekifutást. Bár ezzel az este nem lett semmivel sem kevesebb.

 


A közönség részéről egy kis pihenő, és újabb adag friss levegő szippantása után következhetett a „Mindenki ugrik!”-os Néha, és 3 szerelmesebb szám, amiből utóbbi már kihagyhatatlan a koncertekről, a Nincs vége, Te vagy a szerem, és a Nem akarok elszakadni.

Az este végéhez közeledve nem maradt más, mint Csak a zene, mi pedig megadtuk a végén a lehetőséget, és hagytuk Őket bízni továbbra is.

A koncerten semmi kivetni való nem volt, maximálisan otthoni hangulatot varázsoltak a fiúk, és szerintem Mi is Nekik. A hang-és fénytechnikára sem lehetett semmi panasz, egyszerűen minden a helyén volt ezen az estén.

Gratuláció mind a két bandának a remek és felejthetetlen estéért, és remélem, hogy még látom Őket egymás után a színpadra lépni!

Ismét egy orbitálisan nagy bulit csináltak!

 

További fotókhoz klikk ide!

 


Zorg
 

Címkék: 
Depresszió
Sold For Evil