Bejelentkezés

x
Search & Filters

Dream Theater - James LaBrie interjú: "Budapest gyönyörű város és egész Magyarország csodálatos"

A Dream Theater az idén 25 éves Images and Words album dalaival turnézik világszerte, május 10-én pedig Budapesten, a Tüskecsarnokban adott fantasztikus koncertet a csapat. A buli előtt James LaBrie-vel beszélgettünk, akit meglepően beszédes kedvében találtunk, és sok mindent megtudtunk tőle a turnéval, a jövővel, a készülő szólóalbumával és rengeteg mással kapcsolatban is.

Rockbook: Az Images and Words igazi mestermű ebben a műfajban és sok rajongó első számú kedvence. Te miért tartod fontos albumnak?

James LaBrie: Azért, mert ezzel az albummal váltunk igazán nemzetközileg ismertté. A zenekarnak már volt egy lemeze ez előtt, a When Dream and Day Unite, ami jó kritikai visszhangot kapott, így a sajtó már tudott a csapatról, de az Images and Words volt az, amely lehetővé tette, hogy a későbbiekben megvalósíthassuk az elképzeléseinket. Később aztán bármelyik albummal is turnéztunk az évek során, mindig az Images and Words dalait fogadta a legnagyobb ováció. Ráadásul ez egy olyan album, amely minden progresszív zenész és ebben a stílusban alkotó művész számára meghatározó. És ez csodálatos érzés, mert mi csak azt adtuk ki magunkból, ami akkor épp bennünk volt, és szerencsére ezzel sikert értünk el.

Rockbook: Elképzelhető, hogy más albummal is turnéztok egy hasonló jubileum kapcsán?

James: Mindenre van esély, és sok rajongó kérdezett is már erről. Az Awake 2019-ben lesz 25 éves és bár biztos jó lenne azzal is turnézni, nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ezt kellene tennünk. Persze szerintem is vannak bizonyos albumok, amelyekről így is meg kell emlékezni, de számomra a Scences from a Memory a következő ilyen. Az 2024-ben lesz 25 éves, úgyhogy lehet, hogy a 20 éves jubileumra kellene kitalálnunk valamit. (nevet)Az is egy olyan album, ami nagyon fontos a rajongóknak, úgyhogy érdemes lenne elővennünk.

De idén az Images and Words-zel turnézunk, jövőre pedig jöhet az új album. Nagyon izgatottak vagyunk, mert mi már tudjuk, milyen lesz, de persze nem árulom el. (nevet) Nagyon fontos számunkra, hogy az új lemez legyen az eddigi legjobb albumunk, és azt tükrözze, amilyenek éppen akkor vagyunk. Mindig jobbat akarunk alkotni, mint korábban bármikor. Ez motivál minket. De ha egyszer csak úgy gondoljuk majd, hogy egy másik albumról is érdemes lenne egy turnéval megemlékeznünk, akkor ezt is fogjuk tenni.

Rockbook: Már írjátok is a dalokat az új albumhoz?

James: Nem, egyelőre csak tervezgetünk és ötletelünk, de már vannak nagyon jó elképzelések. Az igazi munka azonban csak a turné után kezdődik majd. Akkor bevonulunk közösen egy stúdióba és megírjuk a dalokat. De mondom, már vannak ötleteink.

 

 

Rockbook: Kanyarodjunk vissza ehhez a turnéhoz. Nem fárasztó minden este három órát a színpadon lenni?

James: Jól érzem magam, de természetesen mindannyiunknak fárasztó, fizikailag és szellemileg egyaránt, hiszen minden este színpadra kell lépnünk és alaposan oda kell csapnunk. (nevet) De az emberi test nagyon felpörög az adrenalintól, az pedig minden este átjár minket. Ettől tudunk felpörögni. De persze vannak napok, amikor nagyon fáradt vagyok. Tegnap Münchenben játszottunk, most Budapesten vagyunk, holnap pedig megyünk vissza Németországba - szóval folyton úton vagyunk. Én sok zöldséget, gyümölcsöt, bogyót és mogyorófélét eszem, valamint szinte csak vizet iszom és mindennap mozgok is. És persze a kávé is sokat segít. (nevet) Mindenkinek megvan a maga kis rutinja, amelynek segítségével mindig formában lehet, testileg és szellemileg is. Nekem nagyon fontos, hogy kiszakadjak ebből a közegből, amennyire csak lehet, ezért rengeteget olvasok.

Rockbook: Vannak kedvenceid, vagy mindig valami mást olvasol?

James: Hiszitek vagy sem, most épp a How Not to Die (Hogyan ne halj meg) című könyvet olvasom, ami az egészséges ételekről, a gyümölcsökről, a bogyókról és ilyesmikről szól, és már egész máshogy tekintek az étkezésre. Nagyon sok szemetet viszünk be a szervezetünkbe. A készételek a legrosszabbak. Ez a könyv viszont felnyitotta a szememet, mert folyton magamra ismertem, hogy mennyi rossz dolog igaz rám. Úgyhogy igyekszem odafigyelni a táplálkozásomra.

Ezen kívül nemrég fejeztem be Jonathan L. Howard The Brothers Cabal (A Cabal testvérek) című sorozatát, amely egy nekromantáról és a testvéréről szól, aki pedig vámpír. Nagyon jól megírt fantasy. De Neil Gaiman könyveire is rákaptam mostanában. Ezek sokat segítenek abban, hogy ki tudjak kapcsolni egy kicsit. És sokat írok is, ugyanis az új szólóalbumon dolgozom, amely akár már év végén megjelenhet.

Rockbook: Már kész dalaid is vannak?

James: Nemrég kezdtem el a dalírást a billentyűsömmel, Matt Guilloryval, de már most nagyon izgalmas ötleteink vannak. Szokás szerint ez az album is egészen más lesz, mint a Dream Theater zenéje. Szerintem csak így van értelme. Fontos, hogy minden albumnak meglegyen a saját, különálló arculata.

Rockbook: A legutóbbi Dream Theater album, a The Astonishing egy koncept lemez volt. Terveztek még ilyet?

James: Egyhamar biztos nem. 17 év telt el a Scenes from a Memory és a The Astonishing között és én nem szeretnék újabb 17 évet várni. (nevet) Lehet, hogy 17 év múlva már a búcsúturnémat tartom majd! (nevet) Szerintem sokkal jobb az, ha csak hagyományos albumokban gondolkozunk, nem pedig egy koncepcióban. Ugyanakkor azt nem bánnám, ha írnánk egy újabb olyan több részből álló dalt, mint amilyen az A Change of Seasons. De egy teljes koncept album nincs tervben.

Rockbook: Volt egy időszak, amikor szinte minden este más programmal léptetek fel. Ennek mi volt az oka?

James: Amikor Mike Portnoy még a zenekar tagja volt, szinte minden este más programmal álltunk színpadra. Ennek is volt jó oldala, és elképzelhető, hogy a következő turné megint ilyen lesz majd, vagy legalábbis három-négyféle setlistettel készülünk rá. Az A Dramatic Turn of Events turnéján úgy játszottunk, hogy volt egy fix setlistünk az európai, az észak-amerikai, a dél-amerikai és az ázsiai bulikra. De nemrég beszéltünk róla, hogy a következő világturnéra ismét többféle setlisttel készülünk. Már csak azért is érdemes lenne, mert sok olyan rajongónk van, aki több koncertre is eljön, és így nem mindig ugyanazokat a dalokat hallaná. És persze számunkra is izgalmasabb lenne. (nevet)

Rockbook: Egyesek szerint az utóbbi időben eltértetek a progresszív metaltól a progresszív rock felé.

James: A The Astonishing egyértelműen inkább progresszív rock volt, mintsem progresszív metal, de ez nem jelenti azt, hogy már nem vagyunk progresszív metal zenekar. Mindig is az leszünk, csak ez egyes albumokon jobban kijön, másokon meg kevésbé. De annak idején eleve úgy robbantunk be a köztudatba, hogy progresszív metal zenekarnak kiáltottak ki minket, és ezt a stílust meg is őriztük minden albumnál - hol jobban, hol kevésbé, de elképzelhető, hogy a jövőben ismét sokkal hangsúlyosabbá válik majd. Minden attól függ, hogy éppen hogyan fejezzük ki magunkat. De a progresszív metal mindig is jelen lesz a zenénkben.

Rockbook: Rengeteg városban megfordultál már világszerte. Van kedvenced?

James: Persze! Budapest! (nevet) De egyébként tényleg nagyon tetszik, mert gyönyörű város és egész Magyarország csodálatos, csak sajnos nincs időm körülnézni. Szívesen eljönnék egy hétre a feleségemmel, hogy mindig fontos dolgot megnézhessünk nálatok, de egyébként ugyanez igaz szinte az összes többi országra is. Sokan jönnek azzal, hogy milyen jó nekem, hogy világot láthatok. Szó sincs róla. Én általában csak öltözőket látok. Megérkezünk az esti koncert helyszínére, interjúkat adok, este lenyomjuk a bulit, aztán indulunk a következő városba.

Ha vannak szabadnapjaink, besétálok a belvárosba, de arra ilyenkor sincs időm, hogy igazán elmerüljek a látványban, pedig Európa csodálatos földrész, rendkívül gazdag történelemmel. Én Kanadából származom és a mi országunk július 1-jén lesz 150 éves. Ennyi idő csepp a tengerben számotokra. Európában a klasszikus zenei gyökerek is sokkal erősebbek, mint Észak-Amerikában. De egyébként ott is sok szép hely van, ahogyan Ázsiában is. Mindenhol rengeteg a felfedeznivaló.

 

A koncertről a beszámolót ide kattintva olvashatjátok.

 

Felvételek a budapesti koncertről:

 

 

 

 

 

Tóth Mátyás

Fotók: Máté Évi