Bejelentkezés

x
Search & Filters

Dupla időutazás volt a Lord és a Beatrice közös bulija a Barba Negrában (koncertbeszámoló)

Egy több korosztályt megmozgató bulira gyűltünk össze sokan a Barba Negrában péntek este. A magyar rockzene két nagy, ismert ikonja lépett fel, ami elég jó indok volt arra, hogy még egy ilyen hideg decemberi estén se otthon malmozzunk a négy fal között, hanem a Negra vendégszeretét élvezve kikapcsolódjunk pár sör mellett.

Bevallom, nekem sokáig péntek estére kivételesen egy otthoni pihenés volt a tervem, de szerdán megváltoztattam tervemet, és úgy döntöttem, hogy mégis csak jó lesz koncerttel kikapcsolódni, így kötöttem ki végül a Barba Negrában, ahova lassan már hazajárok. Két sokak által szeretett zenekar adott koncertet, erre egyszerűen lehetetlen volt nemet mondani, mert ennek a két zenekarnak fontos szerepe volt a gyerekkoromban. Talán nem meglepő, hogy a családi fészekben nem egyszer elhangzott egy Lord vagy éppen egy Beatrice nóta, sőt, még arra is emlékszem, hogy nagyjából tíz éves lehettem, amikor egy vasutasnapon életemben először hallottam a Beatricét, anyukám pedig vigyorogva tolt Feró mellé egy közös fotó erejéig. Akkor még nem gondoltam volna, hogy pár év múlva, felnőttként már akár írhatok is a koncertjükről.

 

 

Már a koncert megkezdésekor nyugodtan állapítottam meg, hogy megérte a fáradtság ellenére kimozdulni, mert ez az este kárpótol majd. A koncert során nem egyszer körbenéztem, és jó volt látni, hogy minden korosztályból érkeztek látogatók, és még a nagyszülő korúak is irigylésre méltó energiával buliztak. Sok számomra kedves dalt hallhattam, és a koncert alatt olyan gyorsan erepült az idő, hogy mire észbe kaptam, már véget is ért. Szívesen hallgattam volna tovább, de már annak is nagyon örültem, hogy szinte még „gyerekként” láthattam, hallhattam egy ilyen legendás zenekart!

Jó dalokban nem volt hiány, íme a bizonyíték:

Ragadozók / Tombolhat a szél / Lázadó lelkiismeret / Itthon vagy otthon / Neked soha nem elég / Nincs bocsánat / Képzeld el / Szállj szabadon / Egyedül / Szemedben a csillagok / Érzés / Engem ne várjatok / Virágdal (a XXI. századból) / Próbáld meg újra / Más az élet / Az utca kövén / Nem kell / Szóljon a rock / Vándor

 

 

Bátran ki merem jelenteni, hogy egy ilyen műsort kár lett volna kihagyni! Egy kis szünet után máris a Beatrice következett, és kezdetét vette az eddig is nagyszerű este folytatása. Régen nem egyszer megnéztem a zenekart élőben, nem csak kisgyerekként a családdal, hanem már lázadó kamaszként is kikötöttem pár Rice bulin. Most, már-már felnőttként is ugyanaz a véleményem: bárki bármit mondhat, a Rice még mindig jó. Egy kicsit változott, egy kicsi régi íz is maradt benne, egy kicsit szókimondó, de továbbra is a magyar rockzene egyik kiemelkedő csapatáról van szó. Sokan várták izgatottan a koncertet, kicsik és nagyok egyaránt baboskendőben készültek erre a nagy eseményre.

 

 

A műsorban helyet kapott pár feldolgozás is, elhangzott a Republic Repül a bálna című dala, és négy Bikini szám is hallható volt, ezek pedig a Lángosképű állat a babám, Fagyi, Mielőtt elmegyek, és a Dolina. A Dolinában közreműködött Gidófalvy Attila, és később még a Nyolc óra munkában is megjelent. Az estét színesítette Magasvári Viktor gitárszólója és Nagy Hunor Attila dobszólója, és a koncertet még emlékezetesebbé tett a Meditáció című dal, amellyel most Lugosi László és Simon István emléke előtt tisztelgett a zenekar és persze a nagy közönség.

A koncert során elhangzott dalok:

Lúzer / Üzenetek I. / Üzenetek II. / Nagyvárosi farkas / Gitárszóló / Vidám úttörő dal/Kommunista blokk / Pancsoló kislány / Meditáció / Katicabogárka / Nem félek / Jó lenne / Dobszóló / Dolina / Ronda lány / A szépség agressziója / Lángosképű állat a babám / Fáj a szívem / Repül a bálna / Nyolc óra munka / Fagyi / Mielőtt elmegyek / XX. Század / Boldog szép napok / Adja az isten

 

 

A listában sokunk kedvencei megtalálhatóak, köztük nem egyet már óvodás fejjel kívülről fújtam. Legnagyobb örömömre új dal is volt hallható, ez pedig a Lúzer, ami tökéletes tükre a mai társadalom egy bizonyos rétegének. Pörgős, velős, pont erre van szüksége a hallgatóságnak! Bár a Beatrcie már nem mai zenekar, ez meg sem látszik rajtuk, a lendület megmaradt, sok fiatalabb csapat példát vehetne a Ricéről! Feróék ismét megmutatták, hogy a Beatrice nem öregedett ki a rockszakmából.

Az egész este nagyon gyorsan eltelt, ráadásul engem időben sikerült visszarepíteni egy pár évvel, így ez az este számomra egy dupla időutazás volt!

 

További képek ide kattintva megtekinthetők.

 

 

Fotók: Barba Negra

 

Cetti