Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Ez egy személyes háború" - Birds In Row (F), Tomusz koncertbeszámoló: 2015. 11.19. Szeged, Live Music Club



Még évekkel ezelőtt ismerkedtem meg a francia honból származó laval-i Birds In Row zenéjével, méghozzá a Converge főnök Jacob Bannon vezette kiváló kiadványokkal rendelkező Deathwish Inc. kiadó által. Az első lefogott hang, amit hallottam tőlük, az azóta is szellemként kísértő „Pilori” című szám volt, amihez egy egyszerű, de ütős videót készítettek. A zenéjükben rejlő őszinte, olykor kiábrándult és szomorúan dühös érzés szinte azonnal magával ragadott, így gyakorlatilag a 2012-ben megjelent debüt egy időben állandó társ volt a lejátszómban.

 

 

Az abszolút „do it yourself” etikával működő csapat, elég sok kontinensen megfordult már, többek között Amerikában és Európában is nyomtak turnékat, s mivel most is épp a környéken jártak, várható volt, hogy valahogy Magyarország is érintve lesz. Persze, a terveik szerint ennek nem így kellett volna történnie, de mivel Szerbia felé jelen helyzetben eléggé ügyes-bajos most az átjutás/kijutás így a „madárraj” úgy döntött, hogy egy last minute koncert keretein belül Szeged felé veszik az irányt.

 

Tomusz


Mint ahogy mi is, behuppantunk egy autóba, végcél pedig a jól ismert Live Music Club volt. Az estét a helyi (?) arcokból álló számomra full ismeretlen Tomusz nyitotta, úgy 22.00 óra körül. Még volt annyi időm, hogy a koncert előtt belehallgattam a srácok zenéjébe a bandcamp oldalukon, mely által egy melodikusan fanyar, de ugyanakkor nyers punk, hardcore meg némi crust muzsika keveréke körvonalazódott bennem. Kíváncsi voltam, hogy élőben mennyire képesek ezt visszaadni – és azt kell, hogy mondjam kissé vegyesek az érzéseim velük kapcsolatosan.

 

 

A kijelölt útirány rendben van, a lemezen hallott gitártémák jók, hangulatosak, viszont élőben ezt nem sikerült maximálisan reprodukálni. Nem tudtam eldönteni, hogy most ez a srácok fiatalságának vagy a kevés színpadi tapasztalat számlájára írható (nekem úgy tűnt, hosszú út áll még előttük az alkotásban) de az is lehet, hogy túl szigorú vagyok és kicsit mások az elvárásaim. Más elvárás alatt azt értem, hogyha az ember dühös, vad, energiától duzzadó zenét játszik (és ugyebár elkötelezi magát e zenei eszme mellett) akkor az a minimum, hogy feltépi, felszántja a színpadot és eközben átadja magát a muzsika szellemének. Fura volt látni azt is, hogy páran a közönség soraiból gyakorlatilag a húzósabb tukatuka-s crust-osabb részeknél csak szimplán álldogáltak, a pihenősebb kiállásoknál meg beindult a malom-propeller-karate mintha az életük függene ettől…

Szó mi szó, a Tomusz egy korrekt zenekar, sokat kell még gyúrniuk koncertek terén, lenyomták azt, amit kell, a Birds In Row elé pont passzoltak.

 

 

Birds In Row

 

Miközben ment az átszerelés, azon gondolkoztam, hogy hova álljak, amikor a franciák elkezdik a programjukat, így egy belső sugallatra hagyatkozva a Sunn fejjel megáldott ládák elé álltam, várva, hogy mi fog történni. Nem volt sok variálás a cuccal, kis felkonf aztán már gerjedt is szépen a Rickenbacker ahogy kell. A Birds In Row set-jének úgy a felét a debüt „you, me & the violence” című lemez dalai adták, nagyrészt még az új „Personal War” anyag nótáival vegyülve. A hangzásuk rendben volt, kellően brutális erővel szólaltak meg, a dobos srác gyakorlatilag megsemmisítette a cájgot. Mondanom sem kell, hárman képesek voltak akkora energiát közvetíteni – főleg a lassabb, őrlősen alattomosabb részeknél – amire több taggal és durvább zenével rendelkező bandák sem képesek.

 

 

A gitáros-énekesük szívét lelkét beleadva tépte-szaggatta hangszerét, miközben folyamatosan azt figyeltem, hogy megvadult ugrásai közben mikor fogja bekólintani a fejét az amúgy elég közel lévő plafonba… Szerencsére nem történt baleset, a dobtest mászott el néha kicsit előre, de ezt két szám közt gyorsan orvosolta a dobosuk. A basszeros is teljes átéléssel játszott, ahogy kell, az az Ampeg cucc szépen duruzsolt mögötte. Körülbelül olyan 40 percet, ha játszhattak, amit leginkább tapasztaltam, hogy a debüt lemez dalai élőben jobban ütöttek: az olyan számok, mint a „Pilori” vagy a programjuk utolsó előtti dala a „you, me & the violence” iszonyatos erővel bírtak. Külön észrevétel volt számomra, hogy a mostani dalaikban több rock and roll-osnak mondható elem van, erre jó példa volt hallani az „O’Dear”-t , legalább kis lélegzetvételhez tudtunk jutni pár perc erejéig a nagy sodró-tomboló metal zúzdában.

 

 

Úgy gondolom egy remek estével és élménnyel gazdagodott az, aki tegnap látogatását tette a Birds In Row – Tomusz koncerten az LMC-ben. Bátran reméljük, egyre több hasonló kvalitású banda fog megjelenni a közeljövőben a helyi és környékbeli underground színpadának deszkáin, amihez persze az is kell, hogy az ember aktívan koncertekre jár (műfaji bekategorizáltságtól függetlenül, akár) és nem a gép előtt punnyad non-stop. Szerencsére most nem ez történt.

A remek fényképekért köszönetet szeretnék mondani Bodnár Dávidnak. Klikk ide!

A zenekarok Facebook elérhetőségei: Birds In Row, Tomusz

Lupus Canis