Bejelentkezés

x
Search & Filters

Ezen az estén mindenki levezethette a feszültséget: Paddy And The Rats lemezbemutató, 2017.06. 09. Barba Negra Track



Múlt héten szerdán jelent meg a Paddy And The Rats zenekar legújabb, Riot City Outlaws címet viselő lemeze, amit pénteken be is mutatott a csapat. A Barba Negra Track fedélzetén került sor az ünnepi patkánykodásra, melyben a pécsi kalózcsapat, a Rumproof is segédkezett.
 
A nyár egyik legjobban várt koncertjén vehettem részt pénteken sok kis patkánytársammal, és hű rajongóként már kapunyitás előtt a Track bejáratánál topogtam az esti csodára várva. A bejutás után szépen birtokba is vettük az első sort, és egymást váltva, foglalt helyekre vigyázva, szépen sorban megszereztük a szórakozás mellé szükséges folyadékot is, hiszen az várható volt, hogy ezen az estén bizony ki fog melegedni az ember, akarom mondani patkány, és kell majd egy kis hűsítő. Szokásomhoz híven sörrel készültem, és elsőre jól mellé is nyúltam. Egyik kedvencemnek próbáltam ki a csapolt változatát, először találkoztam vele ilyen formában, az meg így sajnos olyan volt, mintha szalmabálát áztattak volna bele, és még az istállószagot is magában hordozta, de nem bosszankodtam sokat, mert tudtam, hogy a zene majd mindenért kárpótol. 
 
És bizony nem tévedtem!
 
Már azzal egy álmom vált valóra, hogy végre élőben is elcsíphettem a Rumproofot, ugyanis amikor megjelent a Black Flag In The Sky című EP lemezük, első hallgatásra szerelmes lettem. Éppen ideje volt már hallani ezt a remek csapatot, tudtam, hogy nem fogok csalódni, eddigi rajongásomat csak még jobban megerősítették a pécsi kalózok. A hangulatra már a koncert kezdésekor sem volt panasz, aki időben érkezett, megkapta a neki járó jutalmat, ugyanis a Rumproof egy nagyszerű műsort adott! Reméltem, hogy legeslegkedvencebb tételem, a Kalózszív nem fog elmaradni, és szerencsére megkaptam. Mondanom se kell, úgy örültem neki, mint ovis a csokinak, de mivel nagylány vagyok már, mondjuk inkább azt, hogy örültem, mint felnőtt kalózhölgy a jó italnak! A jó műsorból persze a humor sem hiányozhatott, a pécsi csapat kitett magáért rendesen! A már ismert és kedvelt dalok mellett előkerült pár számomra új darab is, amelyek majd a nagylemezen lesznek hallhatóak. A koncert zárásaként pedig elhangzott egy Alestorm feldolgozás is.
 
 
 
Egy rövid pihenő és kellő mennyiségű ital megszerzése után elérkezett a patkányok ideje, a Paddy And The Ratsé volt a főszerep. Már senkinek sem volt érdemes elhagyni a helyét még úgy sem, ha más foglalta neki, mert bizony akadt egy két rajongó, aki fittyet hányva a korán érkezőkre szépen betolakodtak a már amúgy is tömött első sorokba, ezzel többeket is „illedelmesen” kitúrva. Persze nem morogni jöttünk a Trackbe, hanem szórakozni, így ezt elengedve inkább a műsorra figyeltünk. Most sem csalódtam a csapatban, a megszokott Paddy minőséget kaptuk, jó hangulattal fűszerezve. Az új album dalai mellett nem maradhattak el a régebbi kedvencek sem, minden albumról kaptunk pár számot, és szinte mindent együtt énekelt a közönség is. Sokan az új dalokat is már kívülről fújták, és nem csak azokat, amelyek már korábban felkerültek a Youtube-ra (Join The Riot, Where Red Paints The Ocean, Aerolites), hanem azokat is, amiket csak a lemez megjelenésének napján hallhattunk először! Ez azért nem kis teljesítmény!
 
Régen ugráltam annyit egy koncerten, mint ezen az estén, de arról szó sem lehetett, hogy én egy Paddy And The Rats buli alatt nyugton maradjak! Persze másokat sem kellett félteni, ezen az estén mindenki levezethette a feszültséget. Néha még body surfös figurák is akadtak, amivel nagyobb baj nincs, amíg tudják hova tenni a négy végtagjukat (ez sajnos nem mindenkinek sikerült, ezúton is köszönöm a fejberúgást, roppant jól esett!). Fontos, hogy koncert alatt odafigyeljünk egymásra, remélem, hogy akinek most még ez nem annyira megy, majd szépen beleszokik. Jobbomon egy anyuka volt a fiával, balomon pedig egy kerekesszékes hölgy, mégis akadt látványos borulás. De ezt nem is ragozom, ez nem a panasz helye, és pár apróságot leszámítva tényleg remek buli volt, és többnyire azért a közönség is kulturáltan tombolt. A lassabb dalok alatt bőven tudtunk pihenni, ezekből is kellő mennyiséggel kaptunk, így a nagy tombolás közepette egy kicsit kifújhattuk magunkat. 
 
 
 
A koncert alatt a kivetítőn is bőven akadt látnivaló, a dalok hangulatához és tartalmához illő felvételek jelentek meg, a Children Of The Night című dalnál megrázó felvételek is vetítésre kerültek, de a dal mondanivalóját tekintve teljesen helyénvaló volt, és minden tiszteletem a srácoké, hogy egy ilyen komoly problémával kapcsolatban a hangukat adják! 
 
Amikor úgy tűnt, a koncert véget ér, nem adtuk fel, visszatapsoltuk a csapatot. Az persze várható volt, hogy még visszacsalogatjuk a fiúkat pár szám erejéig, ezért már a Freedom-ra készülve szépen addig guggoltunk, amíg újra meg nem jelentek a színpadon. Még három dal erejéig fent tartottuk a fiúkat, és végül megkaptuk a guggolós-ugrálós Freedom-ot, ami nélkül nem is létezhet már Paddy And The Rats koncert!
 
Az idei év egyik legjobb koncertjén vehettem részt, ez méltó bemutatása volt a lemeznek, és biztos vagyok benne, hogy a hatalmas patkány-család jelenlévő tagjai mind jól érezték magukat. Akik pedig lemaradtak, ne csüggedjenek, majd pótolunk!
 
További képekért katt ide.
 
 
 
Cetti
 
Fotók: Szecskó Sára / Sünistic Photography