Bejelentkezés

x
Search & Filters

„A fekete lagúna ivadéka” - Slowmesh: 'Something New' lemezkritika

Általában ha valamiről kritikát ír az ember, két verzió létezik. 1.: Ismeri már a zenekart, nagyjából tudja, mire számíthat. 2.: Nem ismeri a zenekart, de az előzetes promók alapján szimpatikus a csapat zenéje. (Olyanról meg ugye nem írunk, amit kifejezetten rühellünk…) Nos, pont így történt a Slowmesh-sel is, miután sikerült pár számot meghallgatnom a „Something New” című nagylemezükről, így némi levelezés után megszereztem. Ezúton is köszönet érte Süle Tamás gitárosnak.

A Slowmesh valahol a nu metal és stoner rock határmezsgyéjén mozog, a tagok sem ma kezdték az ipart. Akinek az olyan csapatok nevei, mint a Fish!, VL45 vagy a Bálnalovas mondanak valamit, akkor nagyjából tudni lehet, hogy milyen muzsikára számíthat az ember. A kipróbált és már bizonyított muzsikusok által írt „Something New” egy vérbeli southern ízekkel telepakolt korong, dallamos énekkel megfűszerezve. Hangzásban telt, horzsol-karcol és vaskos, szépen ki lett keverve, bárki volt a hangmérnök (ha jók az infóim, akkor a Shapat Terror-os Sohajda Péter volt az elkövető) hatalmas pacsi neki. Simán oda lehet tenni egy külföldi banda lemeze mellé. A dal-centrikusság mellett, Kyuss-ba oltott Deftones / csipetnyi R. A. T. M. és Down riffek (de még milyenek!) özönlenek végig, de szerencsére egyetlen bandára sem hasonlít a Slowmesh zenéje. Két dalra is készült videoklip, az egyik a „Masterpiece” (mely egy lyrics video) és az „Alice In Queue” (mely pedig pőre próbatermi rock and roll).

 

 

Amúgy a fekete-fehér klippes „Alice In Queue” az egyik leghúzósabb dal a lemezről: headbangelős riff-mocsár, dohogó-pulzáló basszus, előbukkanó wah-pedál (?), szépen megírt énektémák. Egyben van.

 

 

Két dolgot szeretnék megemlíteni, amin érdemes lenne változtatni. Az egyik, amin kicsit javítanék, hogy az ének nagyon magyaros, jó a kiejtés, nyelvtanilag is okénak tűnik, csak azok azok az „r” és „v” betűk… sok a „sarkos” rész, az angol nyelv kiejtésileg sokkal lágyabb, árnyaltabb a miénknél.

A másik (és ezen lehaltam) az pedig a borító. Nem tudom honnan szedték az ötletet (olyan mintha az Creature from the Black Lagoon szörnyivadéka lenne) de, hogy a digipak formátum összes felületére (legalább 5-ször) ugyanazt a mintát tegyék rá… Pedig jó a csapatkép, meg középen a fotóhalmaz is, nem értem mi szükség volt unásig ismételni ezt. A szövegek benne lehettek volna teljesen, nem csak pár sor dalonként, például.

Mindezt leszámítva a „Something New” egy tökös, southern rock/metal lemez, a képregényszerű borítótól pedig bátran vonatkoztassunk el, ugyanis most az érték belül lapozik.

 

 

Elérhetőségek: Honlap, Facebook

Lupus Canis