Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Gyerekek, kevesebbet simogassátok azt a k.... telefont!” – interjú Tóth Krisztiánnal, a Total War Fest szervezőjével

12 ember 12 kérdés. Havonta jelentkező interjú sorozatunkban a honi art/metal/rock undergroundban aktívan tevékenykedő művészeinket illetve zenészeinket igyekszünk kicsit közelebbről bemutatni. E havi beszélgetésünkben hazánk egyik szabadtéri fesztiválját, a körmendi Total War Fest-et vettük górcső alá. Szó esett a zenehallgatási szokásokról, az internet előretöréséről / megszűnéséről, és a honi szcénáról is. A kérdésekre Tóth Krisztián, az Age Of Agony basszusgitárosa válaszolt.

Rockbook: Durván egy hónap van a Total War Fesztiválig, amely már az ötödik a sorban. Hogyan érzitek magatokat, hogy haladnak az előkészületek?

Tóth Krisztián: Igen, nemsokára felvirrad a nagy nap. :) Mondhatni elég stresszesen érzem magam, sok meló van vele, mire minden összeáll, de szerencsére már jól állunk, már csak apróbb simítások vannak hátra.

Rockbook: Honnan jött az ihlet, hogy megcsináljátok a saját fesztiválotokat? Gondolom nem volt egyszerű elindulni. Kik alkotják most a csapatot?

Tóth Krisztián: A csapatot Gábor Tamás barátommal ketten alkotjuk, de egy régi cimborám, Hegedűs László (az AlteRába fesztiváligazgatója) is sokat segít, neki köszönhetjük többek között a helyszínt, de természetesen az Agony legénysége is kiveszi a részét a helyszínen.

Az ihlet onnan adódott, hogy hiányát éreztem egy környékbeli szabadtéri underground death-black-thrash metál rendezvénynek + a tököm kivolt már a sok, majd minden faluban kötelező jelleggel megtartott nyári rockfesztiválokkal, mindenhol a vezető hazai rocksztárokkal. Továbbá mindig megemlítem ilyen kérdés esetén a hajdan volt szombathelyi LMS Rockfesztivált, amihez sok kellemes emlék fűz, ahol jó pár remek csapatot el lehetett csípni, mint pl az Extreme Deformity, Monastery, stb.

A Total War-nál indulásnak 1 nap volt tervben, nem is voltak még nagy nevek, de elég jó hangulatúra sikerült, így a folytatás mellett döntöttünk, aztán szépen, fokozatosan fejlesztettünk.

Rockbook: Nem nagyon bővelkedünk a Total War-hoz hasonló rendezvényekben Magyarországon már évek óta. Van jó pár remek underground esemény, de ezek műfajban más és más szervezések, pl.: Inner Awakening, a Hell Vill, a SzegeDEATHfest vagy említhetném a tiszaalpári stoner-sludge-metal megmozdulást is (Alpárfeszt). Mi lehet ennek az oka? Ennyivel le van fedve szerinted a rajongói rétegünk?

Tóth Krisztián: Egy klasszikussal kezdeném: Sok itt az eszkimó és kevés a fóka…

Úgy gondolom, hogy idehaza nagyon kicsi a fanatikus undergroud kör. Kizárólag azok a rendezvények maradnak életben, ahol maximális az elkötelezettség vagy anyagi támogatást kap a rendezvény. A második nem igazán jellemző ug. körökben, így kimondhatom, hogy csak a fanatikusok által működtetett underground rendezvények maradnak fenn, melyek a rendezőknek komoly költségekbe kerülnek, mivel a belépőkből nem nagyon lehet még 0-ra sem kihozni egy külföldi fellépőket is felvonultató underground metál fesztet. Továbbá a környező országokban azért nagyon komoly, nem Ossian-okra és Pokolgépekre épülő metál fesztiválok vannak, ahová hazánk fiai és lányai elzarándokolnak, így kielégítve a fémzene iránti éhségüket! :) Nehéz jó időpontot is találni, hogy ne ütközzön semmivel a rendezvény, aztán a budapesti heti kb. 10 épp turnén lévő metal héró koncertje is rontja a magunk fajta szervezők esélyeit a sikeres rendezvényhez.  Megfigyelhető még az is, hogy elöregszik a metál rajongói réteg, legalábbis a koncerteken ez tapasztalható. Míg a 90-es években a 20 év alatti korosztály volt jelen, mára ez elment 30 fölé, tehát az én/mi korosztályunk nyomja még a flaszteren, nagyon kevés fiatalt látni, legalábbis az undergroundban, elfogy az utánpótlás…

 

 

Rockbook: Évek óta a tapasztalatom az, hogy sokan a klub koncertekre ritkábban járnak el, míg egy hosszú hétvégén vagy teljes héten át élvezik a metal és rock zene zabolátlan erejét valamilyen, csip-csup mainstream rendezvényen. Mi erről a véleményed?

Tóth Krisztián: Az előző válaszban kitértem rá, hogy kevesebb az undergroundban a koncertlátogató, no de a mainstream virágzik. Bele lehet gondolni abba, hogy mondjuk '92-ben agyonvertük volna Tankcsapda koncerten azoknak az arcoknak a 95%-át, akik ma előszeretettel ugrálnak rá az első sorokban! :) Azaz elfogadottá vált a nagyközönség előtt a villanygitárral megspékelt muzsika. A média is nyílván ezeknek kedvez, tolják a tv-ben, rádióban, persze, hogy ráharapnak az emberek. Például egy Kárpátiára is családok járnak (spiccbotra a magyar zászlót) nem a skinhead-ek! Hozzáteszem, az információim csupán másodkézből származnak, mivel nem járok semmilyen ilyen jellegű rendezvényre! 

Rockbook: A mostani felhozatal death és black metal szempontjából eléggé izmos. Egy Graveland-et, Throneum-ot vagy egy svéd halál fém láncfűrészt, a Demonical-t nem sűrűn látni mifelénk. Mi alapján válogatjátok össze a zenekarokat? Volt már olyan, hogy egy általatok nagy becsben tartott név „nem”-et mondott az ajánlatotokra?

Tóth Krisztián: Az elsődleges szempont, hogy Tamással mindkettőnk kedvelje az adott előadót! :) További fontos szempontok még az ár, a távolság, a stílus, stb.

Mindenképp a tradicionálisabb death/black/thrash műfajt képviselőkből válogatunk. Nem jöhettek már szóba idén a slam/gore/guttural/grind és hasonló brigádok, nem toleráljuk az Obscene Extreme vonalat, azaz a beöltözős illetve levetkőzős bohóckodásokat.  Korábban minimális számban előfordultak ilyen jellegű zenekarok, de betudhatjuk útkeresésnek.

Az idei fesztről: Tamás mondta, hogy addig nem hagyhatjuk abba, míg nem játszott itt a Graveland! :) No, ez idén megvalósul, így már lehúzhatjuk a redőnyt… Egyébként a Graveland-ék az első megkeresésre igent mondtak, és a klasszikus „Lengyel-magyar 2 jó barát!” - mottóval zárták a levelet! :)

A Throneum-ot, szerettem volna már rég megnézni őket élőben, akárcsak Tamás, aztán láttuk, hogy épp aktívak a koncertezés terén, ami évi 2-3 koncertet jelent, hát egy kérdést megért, és össze is jött.  A Demonical-ék szerencsékre turnén lesznek és ők jelentkeztek így el tudtuk csípni őket. A Silva Nigra gitárosaival régi a kapcsolat és évek óta szó volt róla, hogy játszanak nálunk, így idén megvalósulhat az Ő fellépésük is. Az Armada kicsit kilóg a sorból a brutal death metaljával, de úgy gondoltuk, hogy még épp beleférnek a keretbe. Ők amúgy szintén turnén lesznek.

A hazai zenekaroknál elsődleges szempont a jó baráti viszony, az underground elkötelezettség és persze a zene minősége, így elmondhatom, hogy idén is jól sikerült összeállítani a felhozatalt.

Igen, voltak azért más komoly csapatok is, akiket megkerestünk, de nem sikerült anyagi vagy időbeni problémák miatt elhozni. Olyan is volt, hogy bejelentkeztek zenekarok, hogy szívesen eljönnének, például a Paul Speckman is írt, hogy örömmel játszana nálunk a MASTER-el, de sajnos nem tudtunk megegyezni.

Rockbook: Beszéljünk kicsit másról, az Age Of Agony basszusgitárosa és alapító-tagja vagy. Mi a legfrissebb hír a zenekar háza táján?

Tóth Krisztián: A legutolsó fontosabb történés, hogy Kovács Balázs dobos elhagyta a zenekart, helyére Schönberger Zoltán (a Sear Bliss ütőse – LC) érkezett, aki nem ismeretlen a hazai koncertlátogatók előtt. Le kellett mondanunk ezért pár koncertet, míg az átállás végbemegy, így az idei első fellépésünk a Total War-on lesz.

 

 

Rockbook: Legutóbbi kiadványotok – a tavalyi remekbeszabott „For the Forgotten” nagylemezetek mellett – egy érdekes Age Of Agony / Witchcraft split lemez, mely a Neverheard Distro égisze alatt jött ki. Kérlek, mesélj erről, kinek az ötlete volt az egész?

Tóth Krisztián: A split története az egyik Total War –hoz köthető, ahol a 3 amigó, Kovács Balázs, Angmar (Witchcraft voklista – LC) és Káger Balázs erősen italos állapotban egyezkedtek, hogy kellene egy ilyen, én meg csak bólogattam, hogy ok, gondoltam előbb szabadulok, hahaha. Hogy kinek az ötlete volt végül is, hm, nem is tudom már, de a lényeg, hogy mindhárman magukénak érzik a sztorit!

Rockbook: Amióta zenéltek sokat fordult és változott a világ. Átalakult az extrém zenei underground, ahogy Nietzsche mondaná „az értékek átértékelése” már megtörtént. Mi az, ami szimpatikus neked a mai zenei világban, gondolok itt a különböző platformokra, bandcamp, facebook, youtube, stb.? És mi az, ami nem? Mennyire fontos, hogy jelen legyen virtuálisan is egy zenekar?

Tóth Krisztián: Mint a 70-es évek szülöttének, személy szerint nekem egyik sem fontos egy zenekarnál, csak a zene… Ami szimpatikus azonban, hogy azonnal bármit megtudhatok egy zenekarról, és bele is hallgathatok. Azért kell csak jelen lennie egy csapatnak a virtuális térben, hogy könnyen megtalálható legyen, a zenehallgatók, a szervezők és a kiadók részéről. Az Age of Agony-nak is ezért van weboldala és Facebook profilja is, de nincsenek rajta nagy dolgok, a weblapon csak alapinfók, a facebookon pedig az aktualitások.

Mi az, ami nem szimpatikus, már vártam egy ilyen kérdést! :) Nagyon sokan „nyálverésre” használják a virtuális teret, nagyban folyik a virtuális rajongók behálózása, a lájkvadászat, a szavazó show-kkal a fesztiválokra bejutás… ezek engem mind taszítanak. Hallottam már hazai zenész kollégától, hogy nézzem csak meg mennyi „lájkolójuk” a facebookon , de ki vannak vele segítve, ha az élő produkciójukra meg senki nem kíváncsi…  láttam én már több ezres lájkszámú csapatot 5 embernek játszani. Sajnos a zenerajongók sem a régiek már, el vannak kényelmesedve a digitális forradalom nyújtotta modern korban. Pl minek mennének koncertre, amikor felteszik „lájv sztrímre” a bulikat, de mondhatnám az: aki nincs fenn a Facebookon, az nem is létezik, hozzáállást is.

 

(Age Of Agony)

 

Rockbook: Nemrég egy eléggé korrekt interjút olvastam egy fanzine-ban, ahol épp a cyber-kapcsolatokról volt szó, elektronikus levelezés, virtuális tér és társai. Ha mindez meghalna és elvágnák a Net fonalát, egyetlen nyisszantással, egyből beütne a krach. Régen mi még abban az időben éltünk, amikor postai levelezés útján cseréltek gazdát a demók, akinek meg kétkazettás magnós deck-je volt, az szinte félistennek számított. Manapság, ha bebukna az egész internetes társadalom, odalenne a teljes színtér több mint 75 százaléka. Mit gondolsz erről?

Tóth Krisztián: Mit gondolok, alig várom! :) Nekem nem jelentene nagy gondot, nem élek komoly társadalmi életet a virtuális térben, a csapat miatt lett Facebook fiókom is. Amikor otthon vagyok nem is internetezek, inkább kinn töltöm az időmet, amikor szabadságon vagyok, van úgy, hogy egy hétig meg sem nézem a leveleimet, kb. ennyire fontosak nekem a szájber kapcsolatok. :)

Nem lenne előnyös, azért ha a komplett net leállna, mivel ez kihatna mindenre, a gazdasági életre, a közlekedésre, leállnának a gyárak, a bankrendszer, mondjuk, az utóbbi nem lenne nekem gond, mivel nincs bankszámlám sem. Nem is tudom, mi történne a sok telefonsimogató, „eszközhasználó” emberrel, lehet, hogy akkor végre ráérnének olyan dolgokkal is foglalkozni, ami igazán fontos lehet az életben és valódi emberi kapcsolatokat is ki tudnának építeni, nem csak a virtuális térben nulláznák le az agyukat.

Régi idők… jó érzéssel tölt el, amikor előszedem a régi kézzel írt leveleket, amiket kaptam szerte a világból, még a demó cserélős korszakból. Remegve vártam anno a postást, hogy mit hoz, de szép is volt…

Odalenne a színtér 75 %-a, hm, lehet, legalább kihullana sok menő manó, de lehet, hogy akkor íródnának újra a jövőben majd klasszikusnak számító anyagok, és talán kevesebb lenne a tribute  zenekar, legalábbis reményeim szerint! 

Rockbook: Én a fizikális kiadványokat preferálom, kazetta, CD, bakelit, promónak meg marad a digitális formátum. Ma már szinte minden bokorban nő egy zenekar, minden bandának lehet kiadványa, igényes borítója, sőt még design-os merch-re is futja. Hogyan érvényesülhet egy zenekar ebben a dömpingben? Senki sem lehet próféta a saját hazájában?

Tóth Krisztián: Ezzel magam is így vagyok, próbálom beszerezni a death metal hőskorából származó kult lemezeket bakeliten, de ezek mellett rengeteg eredeti CD-m és kazettám is van.  A digitális formában árusító oldalakat nem ismerem és nem is áll szándékomban megismerni őket. Olyan időket élünk, hogy a koncerteken a látogatók döntő többsége részt vesz valamilyen formában a színtéren, zenekarban játszik, kiadózik, újságot szerkeszt, vagy ezeket kombinálja, de nincs ezzel baj, legalább megnézzük egymás produkcióját! :)

Manapság sok esetben tapasztalom viszont, hogy egy frissen alakult csapatnak előbb van háttérvászna, komoly merch anyaga, borítóképe, saját pengetője, anélkül, hogy bármilyen hangzóanyaga lenne, meglátásom szerint ez maximum a haveri körben lehet menő dolog.

Az érvényesüléshez szerintem 2 út van, egy zenekar vagy felül az aktuális trend hullámára, vagy sokáig kitart az elképzelései mellett, bár ez utóbbi esetben nem garantált a siker, de erről nem is tudok nagyon nyilatkozni, hogy mi a tuti recept, mivel magunkat nem sorolnám az elismert társulatok közé.

 

 

Rockbook: Biztos vagyok benne, hogy rengeteg időtöket felemészti a fesztivál körüli szervezés és az Age Of Agony, sőt, úgy vélem Magyarországon nagyon kevesen tehetik meg azt, hogy a zenekarukból élnek. Valahol ez itthon minden zenésznek csak álomkép marad. Tőlünk nyugatabbra és északabbra viszont teljesen más tapasztalható. Nyilvánvaló, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés, mindenki keményem megdolgozik a sikerekért, de valahogy azt látom, ha sok hazai banda külföldön kezdte volna a pályafutását, akkor már rég befutott volna. Hogy látod ezt?

Tóth Krisztián: Egyértelműen, a keleti blokkból nehezebb volt mindig is kitörni, ehhez hozzájárult korábban a vasfüggöny miatti elszigeteltségünk, de a felvételek minősége is rontotta a hazai zenekarok esélyeit. Elég pl. meghallgatni egy 80-as vagy 90-es évekbeli (sőt még a 2000-es évekből is), hazai és nyugati metál lemezt, hallatszik a stúdiók technikai felszereltsége és a stúdiósok szakértelme közötti óriási különbség. Mára már itthon is rendelkezésre állnak a jó technikai feltételek, de közben telítődött a piac, így nehéz olyan újdonságot mutatni már, amit még nem játszottak el.

Vannak itthon nagyon jó bandák, kiknek nagyobb esélye lett volna, mondjuk Svédországban vagy a németeknél nagyobb karriert befutni, ez tény, de szerencsére ez a kérdés kevésbé érintett meg, mivel soha nem foglalkoztunk az ilyen dolgokkal, mi mindent úgy csinálunk most is, mint a 90-es években, amikor kezdtük. Nem vágyunk profi zenész karrierre, nagy turnékra, nagy kiadók által kiadott lemezekre, egyszerűen ezek nem fontos dolgok, legalábbis nekünk.

Rockbook: Elérkeztünk az utolsó körhöz, köszönöm a beszélgetést. Mit üzensz az utánunk jövő rock and roll / heavy metal generációnak?

Tóth Krisztián: Megtisztelő, hogy gondoltál rám és megkerestél a kérdéseiddel, ezúton is köszönöm! Mit üzennék, hát nem vagyok én akkora májer, hogy utat mutassak a fiataloknak, csupán annyit fűznék hozzá: Gyerekek, kevesebbet simogassátok azt a k. telefont… :)

 

 

Facebook elérhetőségek: Total War Fest, Age Of Agony 

Lupus Canis