„Húszfilléres dal” - Hamarosan megjelenik a Nomad nagylemeze (interjú)
Október 23-án,, a forradalom napján jelenik meg az új Nomad első nagylemeze a Hammer Records kiadásában. Szeptember 12-én a kazincbarcikai Diamond Clubban megrendezett első lemezbemutató koncertjükön beszélgettünk Cicoval, aki bevezetett minket az album elkészítésének kulisszatitkaiba.
Rockbook: A korábbi interjúban említetted, hogy ráálltok a lemezkészítésre. Hogy áll ez a folyamat?
Cico: Most nagyon boldogan mondom ezt: a célegyenesben vagyunk, és úgy néz ki, hogy megjelenik az életem lemeze.
Rockbook: Mikorra várható?
Cico: Eredetileg szeptember második felében szerettük volna ha kijön. Egy pici csúszásunk van. Már a keverésnél tartunk. Október 1-re lesz meg a lemez. Hivatalosan ugyan az Facebook oldalunkon még nem jelent meg, de október 23-ra tettük át a megjelenést, tehát egy hónapos csúszással érkezik. Gyakorlatilag az a forradalom napja, szeretnénk ha ez az anyag is egy forradalmat csinálna. A lemez a Hammer Records-nál jön ki. Október 20-án kezdődik a turnénk a Kowalsky meg a Vegáékkal Budapesten a Barba Negrában. Ott már szerintem kapható lesz, de 23-a a hivatalos megjelenés időpontja.
Rockbook: Hogy fogadta el a közönség Marcit?
Cico: Én úgy érzem, hogy a Fodi volt az én másik felem, akivel nagyon szeretek együtt dolgozni és hát mély nyomott hagyott nemcsak az én életemben, hanem a közönség életében is. Most Marci személyében egy új társra találtam. Ő egy nagyon nagy tehetség, aki most 23 éves úgyhogy előtte az élet.
Rockbook: Ha jól tudom, nemrég Fodi is hazalátogatott Japánból. Nem merült fel esetleg, hogy vendégszerepel ezen a lemezen?
Cico: Nagyon jó volt látni. Sajnos nagyon hirtelen jött a látogatása. Akkor már a felvételi stádiumon túl voltunk, de ő is részese a lemeznek a szövegeivel. Mert jó pár szövegben ő is benne van. Most sajnos csak így tudott jelen lenni. Nagyon szerettem volna, ha nem csak kettő hétig van itthon, hanem tovább. Már szervezték is volna a Bedlam, meg a Nomad koncertet is, de az idő rövidsége miatt ez nem jöhetett létre. Meg augusztusban ez pont olyan időszakra is esett, hogy koncertre nem volt lehetőség.
Rockbook: De úgy látom a facebook oldalatokon, hogy egyre többet koncerteztek. Tehát ezen a vonalon is újra beindult a zenekar szekere?
Cico: Igen. Egyre többet koncertezünk. Az év végéig be is vagyunk táblázva, hogy elindul ez a Kowalsky turné. Illetve október 3-án Budapesten is lesz egy nagy ősz nyitó koncertünk.
Rockbook: Az is lemezbemutató lesz?
Cico: Persze, most mutatjuk be az uj dalokat. Október 3-án a Gozsdu -ban először a budapesti közönségnek. Így lehetne akár az is, de majd szeretnék egy nagyobb bulit amikor már mindenki kezében ott lesz a CD és ismerni fogja a dalokat .
Rockbook: Akkor ez a mai az első lemezbemutató koncertetek?
Cico: Így van, ez az első. Annak örülök, hogy hazai közönségnek mutathatjuk be az új anyagot, mert lesznek jócskán az új dalokból. Úgy hiszem, hogy lett egyfajta kategóriakülönbség a régi Nomad és az új dalok között. Az újak azért is személyesebbek, mert belekényszerültem egy olyan szerepbe, ami eddig nem volt, mert eddig csak a zenével foglalkoztam, és most gyakorlatilag a szövegek nagy részét is én írtam. Most kifejezem szavakkal is amire gondolok, nem csak a zenével. Hihi:)
Rockbook: Akkor inkább sajátodnak érzed ezt, mint a korábbi zenekart?
Cico: Ironikusan mondva elkövettem azt a hibát, hogy megírtam a Kimondhatatlan szövegét, utána már vérszemet kapott a zenekar, hogy írjam én a szövegeket. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy vendégszerepel mint szövegíró a Subscribe-os Bálint, aki szerintem az egyik legjobb dalunkra írta meg a szöveget és nagyon jól sikerült. Ez lett az Anonymus.
Rockbook: Az album-premierrel egy időben lesz-e videoklip valamelyik új számhoz?
Cico: Biztos, hogy lesz. Már 2 dalt elkezdtünk csinálni és ha a szponzori pénzek, amik ehhez kellenek, bejönnek akkor meg is tud valósulni addigra.
Rockbook: A dalok miról szólnak általában?
Cico: Most, hogy nagyrészt a szövegeket én irtam, olyan dolgokról szólnak a dalok, amiken én mentem keresztül. A lemez címe Hotel Polimer lesz. Számomra nagy jelentősége van. A barcikaiak tudják, volt ott egy hotel amit ugy hívtak, hogy Hotel Polimer. Régen volt szerencsém ott megszállni. Egy érdekes élmény volt, mert akkor minden csupa műanyag volt a hotelben. És egy kicsit ilyen a mai világ is. De hát a dal nyilván nem magáról a hotelről szól. És van egy másik dalunk is, a Mammon Ország (Hollywood-Kazincbarcika), -aminek a Fodi írta a szövegét- ahol szintén egy kicsit úgy érzem, hogy a gyerekkorunkról és az életünkről szól, és emiatt személyesebbé vált számomra a zene.
Ezt már a Petőfi rádió Akusztik műsorában lehetett hallani
Rockbook: Hogy készülnek a Nomad dalok?
Cico: Először a zene van meg, aztán készül hozzá a szöveg. Ezen a lemezen olyan dalok is vannak, amelyek még akkor születtek, amikor nem volt énekese a zenekarnak. Valahogy úgy kezdődött, hogy a Petya szólt a Levinek, hogy: „Gyere, a Cicónak olyan témái vannak, hogy ezeket meg kell hallgatnod!” A Levi meg mondta, hogy akkor azonnal csináljunk egy zenekart! Akkor csináltunk hárman egy dalt, ami úgy került rá a lemezre, hogy akkor, amikor ezt kitaláltuk, még nem volt énekesünk, csak egy jó riff volt, amiben éreztük, hogy van valami plusz. Mikor a stúdióba mentünk a dobfelvételekre, addig azzal a dallal nem történt semmi. De lett olyan dalunk is amit a Petya úgy dobolt fel, hogy akkor még egyáltalán nem volt meg a szöveg. Az első dobfelvétel napján azok a dalok voltak meg, amiket úgy nagyjából már ledemóztunk. És volt egy dal, a legeslegelső, ahol gyakorlatilag egy három éves riffünkből készült a dal. De hát erre se szöveg nem volt se semmi. Így az első felvételi nap után, aminek valamikor este fél kilenc körül lett vége, lementem a próbaterembe, és jött az ihlet a verse és a refrén-témára. Szándékosan szerettem volna, hogy legyen olyan dal, ami a stúdióban születik.
Rockbook: Ez érdekes. Hogy is volt ez pontosan?:
Cico: Lementem a próbahelyre és látom, hogy a lámpa pislog. Bedugtam az erősítőmet, hogy felvegyem a gitársávot, amire holnap Petya fog dobolni. Akkor hallom, látom, hogy ilyen íváthúzások vannak, mint amikor valaki hegeszt. Mi a Vágóhídon próbálunk, ez egy nagyon régi épület. Megkerestem a villanyszekrényt, aminek lelopták a tetejét és valamit felerősítettek gyorskötözővel a helyére. Ott is látom ezeket az íváthúzásokat a biztosítéknál. Mivel úgyis szakmába vág, gondoltam megcsinálom. Lekapcsoltam a főkapcsolót, a telefonomon meg fel a lámpát. Kicsavartam a biztosítékot, és látom, hogy ami biztosíték benne volt, az túl rövid volt, így vamikor a 80-as években egy húszfilléressel pótolták ki, ami már félig félig szét volt olvadva, ahogy ment át rajta az áram 30 évig. Megvan a baj! Becsavartam és gyakorlatilag fél egyre hárítottam el a hibát, hajnal fél háromra meg volt a dal. :)
Rockbook: Akkor a Kétforintos dal után megszületett a Húszfilléres dal is!
Cico: Igen. Ez a Húszfilléres dal. De tök jó, hogy lett egy ilyen is, mert azt akartam, hogy legyen spontán dal is. Aztán miután elkészült, másnap reggel odaadtam Petyának. A Horváth Ati, -a Subscribe gitáros-, akivel együtt dolgozunk meghallotta, azt mondta, hogy ez brutál jó!
És gyakorlatilag az volt, hogy a technikai problémák elhárítása után fél egytől fél háromig elkészült a refrén, a versével meg a bridge. Az alaptéma megmaradt, mert nagyon jó riff volt, de nem énekes szempontból úgyhogy át kellett egy kicsit formálni, hogy eltűnjön az az éle, ami egy picit kevésbé modern. És így született meg az a dalunk, ami gyakorlatilag az új Nomad történelmének első témája volt, és gyakorlatilag szerintem az egyik legjobb dalunk lett. A címe az Igazak Álma. Nyilván utána még rengeteg munkánk volt benne, például szöveget írni rá, és az a munka később visszajött, de megvolt az az izgalom is, hogy a stúdióban készült. Úgyhogy lett egy ilyen is. Szövegileg is jól sikerült, zeneileg meg benne van az a legelső érzés is, ami elindította ezt a zenekart. Meg az is, hogy ez lett a leggutolsó trackünk. Kicsit féltünk is, mert milyen jó lenne minden pillanatában tudni a dalt!, de ennek ellére nem akartam, hogy meglegyen ez a biztonságérzet a többiekben. Hehe . Úgyhogy amikor megcsináltam a szöveget és felvettem a gitárokat, akkor mutattam meg a többieknek, hogy ez lett a dalból. Utána mindenki reggelig flash-elt, hogy húúúú! Milyen jó lett!
Sok dal ugye a stúdióban kapja meg az utolsó köntösét. Szóval, ez mind benne van. Rengeteg kaland volt még a felvételek alatt, nagyon-nagy élmény volt. Lehet, hogy az életem lemeze lesz: Most aztán elmondom, hogy mire gondolok szöveggel és zenével is, nemcsak a gitártémákkal fejezem ki az érzéseimet.
Bodzilla/Bej