12 ember 12 kérdés. Havonta jelentkező interjú sorozatunkban a honi art/metal/rock undergroundban aktívan tevékenykedő művészeinket igyekszünk kicsit közelebbről bemutatni. Első interjúnk alanya, Darvasi Líviusz koncertszervező, Szeged városából.

Rockbook: Üdvözöllek. Kezdjük egy rövid bemutatkozással. Hogyan pihented ki a tavalyi évet?

Darvasi Líviusz: Szia! Darvasi Líviusz vagyok, színpadmester, produkciós menedzser, koncert és rendezvényszervező. Kipihennem egyelőre még semmit nem sikerült, mivel csak most fejeződött be egy közel öthetes karácsonyi rendezvényem Pesten, illetve miközben a kérdéseidre válaszolok már a Made in Pécs fesztivál színpadmesteri feladataival foglalatoskodom. Nemigen tudok leállni, az aktív pihenés híve vagyok.

Rockbook: Sokan hangszert ragadnak és elkezdenek muzsikálni, míg mások írásokkal, fotókkal, grafikákkal tesznek hozzá a rock/metal életérzéshez. Mióta vagy benne a r’n’r szakmában és miért ezt a nem éppen könnyen járható utat választottad?

Darvasi Líviusz: Közel tíz éve vagyok része a zeneipari gépezetnek. Az pedig, hogy szervező lettem a véletlen műve. Előtte én is zenekarokban játszottam, de ezek a csapatok sajnos nem értek el jelentősebb eredményt, nekem meg mivel elegem lett a felesleges időpazarlásból így feladtam az aktív zenélést. Ekkor jött egy baráti felkérés a szegedi Dystopia zenekartól, hogy nem e segítenék nekik a koncertszervezésben mivel én szerintük több embert ismerek a szakmában, mint ők plusz amúgy is cimborák vagyunk, így miért ne próbálnánk meg együtt. Érdekes és egyben kihívásokkal teli feladatnak tűnt ezért igent mondtam. A közös munka eredménye részben, azaz ember, akivel most beszélgetsz.

Rockbook: Főállású szervező erő vagy Szegeden és környékén, illetve nagyobb fesztiválokon is gyakran megfordulsz. Hányan csináljátok és milyen név alatt lehet titeket felkeresni koncert ügyben?

Darvasi Líviusz: Nagyon sokáig működtem Darvasi Unity néven olykor szólóban, olykor pedig csapatban, de a hőskornak sajnos már vége. Az olyan booking irodák, mint a Budapest Rock n’ Roll (röviden:BPRNR), vagy a Powerground Management akikre felnéztünk és a munkájukat példa értékűnek tartottam mára vagy megszűntek, vagy a működésük minimálisra esett vissza, így az évek alatt én is stratégiát váltottam. Már nem tartok fent „zenekari istállót” és nem szántom végig az országot különböző underground produkciókkal.

Jelenleg az End Hits-el – pontosabban Vad Zsolti barátommal – karöltve próbálunk izgalmas és gazdaságilag is életképes koncerteket szervezni a városban. Óriási bánatomra sokkal kevesebb produkciót tudunk így megforgatni Szegeden (pedig lenne miből meríteni), mint régen, de nagyon fontos, hogy egy koncert minden szemszögből életképes legyen, mint az hogy a folyamatos „szélmalom harcok” közepette a zenekarokat és magunkat is felőröljük. Szóval a kérdésedre válaszolva engem jelenleg magánemberként lehet utolérni a közösségi hálón, Zsolti pedig az End Hitsen keresztül dolgozik. Persze a plakátokra nosztalgiából, vagy a régi idők dicsőségért most is rátetetem a Darvasi Unity logót.

Rockbook: Jelen pillanatban milyen bulinak a szervezési munkálatai folynak?

Darvasi Líviusz: Jelenleg egy poszt-rock/metal buli előkészületeiben vagyunk elhavazva, ami három zseniális csapatot fog felvonultatni. Az este a Hegy, a Dereng és az Angertea zenekarokról szól majd. A helyzet pikantériája, hogy mindhárom banda nem rég jelentetett meg friss kiadványt így egyben egy tripla lemezbemutatót is tartunk. Aki csak teheti február 11-én látogasson el a szegedi Grand Café Várkertbe, mert igen csak súlyos programnak nézünk elébe!

Rockbook: Kikkel dolgoztál eddig együtt és mik a tapasztalataid?

Darvasi Líviusz: Meglehetősen sok zenekarral dolgoztam már, ha megpróbálnám felsorolni őket másra már nem is maradna időnk. A tapasztalataim pedig az esetek 98%-ban pozitívak voltak, a maradék 2%-ra pedig nem szeretnék emlékezni!

Rockbook: Kérlek, meséld el egyik érdekesebb emlékedet, ami a koncertszervezések alatt megtörtént veled!

Darvasi Líviusz: Hűha, hát ezekből is van egy sárga tállal, de egy részük vagy túl obszcén, vagy megette őket az idő. Azonban a garaboncziásos időkből még most is élénken él bennem mikor egy Fish!, Insane, The Grenma közös bulin a közönség kikapott egy radiátort a falból és azt kezdték el stagedivingoltatni. Azon nyomban felkaptam a fejem, hogy jézus ereje mégis mi folyik itt. Azt hiszem ez után a Fish! le is nyomott egy Radiátortour-ra keresztelt országjárást. Hatalmas volt!

Rockbook: Elég régóta ismerjük egymást, tudom, hogy bandákkal is foglalkozol és a menedzselés sem áll távol tőled. Kik vannak most az úgy nevezett istállódban, illetve van e kedvenc?

Darvasi Líviusz: Állandó menedzselést már nem vállalok. Ahhoz egy headliner csapat kéne, azonban minden nyáron segítek pár a szívemhez közel álló produkciónak bekerülni a fesztiválokra. Olykor-olykor meg elszökök egy két turnéra besegíteni.

Kedvenc rengeteg van, de ha most kizárólag hazai palettaára fókuszálunk, akkor a legutóbbi Run Over Dogs lemez például teljesen levett a lábamról. Ugyanezt tudom elmondani a Jazzékiel vagy a Shapat Terror új albumáról is, ezek a csávók nálam nem tudnak hibázni. Van még egy viszonylag friss szegedi punk zenekar, a Shot in the Neck akiknek a debüt lemeze nálam a tavalyi év egyik legfontosabb korongja lett. Nagyon kellett már a városnak egy ilyen csapat. Színesek, izgalmasak és remek koncerteket adnak, akár csak az Uzipov, akiket szerintem meg sem érdemel ez az ország, ők a mi görbe tükrünk! Nagyon jó lenne még egy új Chief Rebel Angel anyag, de erre vajmi kevés esélyt látok. Az ő eltűnésüket például sosem fogom kiheverni.

Rockbook: Szegeden az utóbbi időben a klubélet mondhatni negatív tendenciát mutat. Ha cirka 10 évre visszamenőleg nézzük, sorra zártak be a legélhetőbb helyek. Garabonciás, később a Club Noir, LMC majd aztán a Rongy Kocsma. Te hogy látod ezt? Mi lehet ennek az oka?

Darvasi Líviusz: Több ok is közrejátszik ebben a témakörbe. Az egyik, hogy az emberek élőzenéhez való hozzá állása az utóbbi években gyökeresen megváltozott. Én ezért elsősorban olyan csatornákat tartok felelősnek, mint a Youtube, vagy a Facebook. A közönség ma már inkább a monitorok előtt él közösségi életet nem pedig a koncerteken. Ezek a platformok nagyon hasznosak is tudnak lenni (pl. a marketing vagy a zenekari bázisépítés esetében), de mi már rég átestünk a ló túloldalára! Anno mi úgy jártunk le különböző klubokba, hogy sokszor azt sem tudtuk ki lép fel aznap este, de kíváncsiak voltunk. Kerestük az új hangokat és tudtuk, hogy ott lesznek a haverok is így minden adott egy jó estéhez. Az utánpótlás hiánya miatt az ilyesfajta klubközösségek mára felszívódtak. Az új generáció a neten lesi a koncerteket, ott tartják egymással a kapcsolatot, ott beszélgetnek nem pedig egy koncertterem kellős közepén egy korsó sörrel a kézben. Persze tisztelet a kivételeknek, de ők meg kevesen vannak ahhoz, hogy egy élőzenei bázis gondtalanul fent tudja tartani magát.

Egy másik ok az ingyenes, városi rendezvények hering módjára történő elszaporodása. Már szinte lehetetlen úgy összerakni egy programot, hogy a szervező ne ütközne bele valami giga, városi buliba, aminek óriási közönségelszívó ereje van. Persze szokták mondani, hogy aki ránk kíváncsi az úgyis ide jön, de ettől függetlenül az olyan emberek, akik még nem biztosak abban, hogy melyik esemény mellett teszik le a voksukat azok az „igyunk meg még egy sört a Széchényi téren, mielőtt lemennénk a koncertre” politikából kiindulva bizony beleragadnak ebbe a miliőbe. Mi pedig ez által embert vesztünk, de hát mit lehet tenni, erősebb kutya b….ik.

Rockbook: Mennyivel nehezebb így bármit is Szegedre és környékére leszervezni, tudván azt, hogy a közeli városokban (pl.: Hódmezővásárhely, Szentes) még inkább lehetetlenebb a helyzet?

Darvasi Líviusz: Hát nem fenékig tejfel az ügy, sokszor nehéz, észnél kell lenni.

Rockbook: Te miben látod erre a megoldást?

Darvasi Líviusz: Nem tudom, hogy létezik e végleges vagy hasznos megoldás a helyzetre. A zenekarok – hála az égnek – mindig, minden helyzetben (pl. gazdasági válság, klub bezárások) megtalálták az utat ahhoz, hogy felléphessenek vidéken. Legfeljebb olykor kevesebb volt a mosoly az arcokon, de ahogyan ők, úgy mi szervezők sem adtuk fel, hogy felléptessük őket. Jöttek a különböző akciók a jegyekkel (Itt szeretném hozzáfűzni, hogy az Early Bird szerű jegyértékesítés óriási találmány és nagyon sokat tud segíteni.), a nagyobb zenekari csomagok vagy a Cseh Tamás program, ami a pályázataival igenis képes pozitívba billenteni a mérleg nyelvét.

Rockbook: Hogy érzed, sikerült teljes mértékbe elérni céljaidat és megvalósítani magad? Mit szeretnél még?

Darvasi Líviusz: Részben úgy érzem, hogy igen, részben pedig úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy mindig is szükségem lesz az új kihívásokra, feladatokra, szóval az útnak még korán sincs vége, folyamatosan tágítom a határaimat.

Rengeteg olyan zenekar van, akikkel még szeretnék együtt dolgozni és nagyon sok fesztiválszínpad van, amit jó lenne megszervezni. A nagy álmom egyszer majd egy saját club lenne, de ez egy olyan álom, ami lehet, hogy nem is baj, ha nem válik valóra. Így megspórolok magamnak egy infarktust. :-) Olykor azonban eljátszok a gondolattal, hogy milyen lenne a pult mögül sörcsapolás közben jókat storyzgatni a vendégeknek, feldobni pár zenekart a színpadra és élvezni, hogy együtt vagyunk.

Rockbook: Végül, ha bármi számodra fontos információ kimaradt volna, azt közöld velünk nyugodtan!

Darvasi Líviusz: Járjatok el minél több koncertre és támogassátok az underground bandákat!

Lupus Canis

Támogatónk a Hangfoglaló Program