Bejelentkezés

x
Search & Filters

"A közönség végig együtt lélegzett a zenekarral" - Hooligans, Jazztelen koncertbeszámoló

2017. július 14. - Budapest Park

 

A pontos dátumra ugyan nem emlékszem, de az biztos, hogy 2003 nyarán láttam először a Hooliganst, és azóta jó néhány alkalommal sikerült már elcsípnem élőben a fiúkat, esetenként akár évi 5-10 alkalommal is, pedig egy kezemen meg tudnám számolni, hány olyan zenekar van, akiket szívesen megnézek többször, főleg rövid időn belül. Most azonban úgy alakult, hogy a tavalyi jubileumi arénás buli óta nem sikerült újabb koncertre eljutnom, így igencsak időszerű volt már a múlt péntek Budapest Parkos koncert.

Az évek során jó néhány előzenekart láttam a Hooligans előtt, és bizony nincsenek könnyű helyzetben ezek a bandák, ugyanis a Hooligans-tábor - a szó jó értelmében - válogatós és igényes, így nem kis elvárásoknak kell megfelelnie a vendégzenekarnak. Ezúttal a Jazztelen próbálkozott a feladattal, és úgy tűnik, Bűdi Szilárdék megugrották azt a bizonyos mércét, a közönség ugyanis láthatóan jól vette a lapot, és a zenekar is élvezte a koncertet.

 

 

Az egyik dolog, amit nagyon szeretek a Hooligansben, az, hogy minden egyes koncertre elképesztő profizmussal rakják össze a műsort, a látványt és a hangzást - ami természetesen a zenekar körül dolgozó csapat fantasztikus munkájának is köszönhető - ugyanakkor ez mégsem megy soha a hangulat rovására, és nem kelt rutinszerű, „megcsinált” érzetet.

A zenekar koncertprogramja sosem volt unalmas és gyenge pontokat sem lehetett találni benne, de mostanában valahogy különösen egyben van az egész. Természetesen nem hiányozhatnak a kötelező kedvencek - amiből a Hooligansnél annyi van, hogy akár csak ezekből meg lehetne tartani egy koncertet -, de beférnek a tavalyi Igaz történet album dalai, és az olyan régebbi, kicsit talán meglepőbb húzások, mint mondjuk a Szex és KV.

 

 

A Hooligans név hallatán persze mindenkinek Csipa, Tibi, Endi és Zsolti jut eszébe, de a koncerteken az utóbbi pár évben két énekesnő és Gyöngyösi Gaben billentyűs-vokalista is kiegészíti a csapatot a még jobb hangzás és a még teljesebb élmény érdekében, Gabentől ráadásul egy-egy billentyűs szólót is hallhatunk. És ha már a szólóknál tartunk, muszáj megemlíteni Tibi és Endi „mutatványait” is, amelyek még ennyi év után is ugyanolyan lenyűgözőek.

 

 

És persze nem lehet szó nélkül elmenni az este másik főszereplői, a közönség mellett sem, hiszen a Hooligans koncertek azért is ennyire jók, mert a közönség végig együtt lélegzik a zenekarral, és énekli egy emberként a dalokat, ez pedig egy olyan helyszínen, mint a Budapest Park, különösen fantasztikus hangulatot eredményez. Arra pedig igazán csak a koncert közben döbbentem rá, hogy mennyire hosszú is volt ez a több mint fél év, amíg nem láttam a zenekart, és a továbbiakban biztos nem hagyom majd, hogy ennyi idő elteljen két Hooligans koncert között. Egyszerűen szükség van időről időre egy ilyen élményre, és minél sűrűbben következik ez be, annál jobb, úgyhogy bízom benne, hogy még a nyáron sikerül elcsípnem valahol a zenekart. Zárásként pedig mi mást is lehetne kívánni a fiúknak és nekünk, rajongóknak is, mint hogy a péntekihez hasonló bulik tartsanak örökké!

 

 

Tóth Mátyás

Fotó: Budapest Park