Mindig nagy élmény, ha az ember eljuthat egy híres, akár magyar, akár külföldi zenekar koncertjére, de legalább akkora öröm azt átélni, amikor több - a szó legjobb értelmében fett - underground csapat összefog, hogy valami különlegeset hozzanak létre. Június 18-án egy ilyen eseménynek lehettünk részesei a Dürer Kertben.

Az est „főkolomposa” a budapesti illetőségű Last Fire volt, akik egy tíz várost érintő turnét toltak le húsz vendégzenekar társaságában, nem kevesebb, mint háromezer kilométer megtételével, és lássuk be, ezek bizony igencsak jó számok, a Dürer Kert pedig tökéletes helyszínnek tűnt a turné megkoronázásához. Ráadásul a csapat gyakorlatilag egy minifesztivált rakott össze nekünk öt másik banda társaságában, akik különböző stílusokból érkeztek, ami csak még szebbé és fontosabbá teszi ezt a példaértékű összefogást.

A Blissful Lunacy igencsak erős kezdésnek bizonyult: a csapat a thrash-death-hardcore vonalon utazik, vagyis nem éppen „puha” műfajban nyomják, viszont ha a kemény stílusok kedvelői körében ismertebbé válnak, sok új rajongóra tehetnek szert.

Az őket követő Sexnuggets viszont ha úgy tetszik, pont a másik véglet fülbemászó, dallamos, húzós rockzenéjével, ami azonnal betalál az erre fogékonyaknál. Ez a műfaj nem a nagy megfejtésekről szól, hanem sokkal inkább az érzésről és a hangulatról, abban pedig a Sexnuggets így, első hallásra is hibátlanul teljesít.

A harmadikként színpadra lépő sződligeti Steroid ismét a keményebb vonalat képviselte hard rockos-metalos zenéjével, amely a súlyosság mellett azért bőven kínál emlékezetes dallamokat is. Idén ráadásul új albummal is jelentkeznek, és ha már csak fele olyan jó is lesz, mint a címadó Küldjél a padlóra, akkor a műfajon belül az utóbbi időszak egyik legjobb magyar lemeze lehet.

A Words Of Blood júliusban jelentkezik új albummal, amely Az én démonaim címet kapta. A csapat zenéjében sok minden felbukkan: néha már szinte hardcore-ba csapnak át, máskor pedig egészen finom dallamokat is elővezetnek. A végeredmény azonban egyáltalán nem kaotikus, sőt, mindez nagyon is jól megfér egymás mellett, akárcsak az est fellépő zenekarai.

A Toportyán férgek neve bizonyára sokaknak ismerősen cseng, akik csak kicsit is figyelik a hazai hardcore színteret, amelynek a csapat már évek óta meghatározó képviselője. Ahogy ők fogalmaznak: a műfaj bunkóbb megoldását választották, vagyis itt aztán tényleg nincsenek nagy megfejtések, de nincs erre szükség. Ez a zene így működik, ahogy van.

A budapesti Last Fire a heavy metal mellett tette le a voksát, és a kemény dallamokhoz elsősorban komolyabb témák társulnak a szövegekben. A csapat YouTube-csatornáján fellelhető négyszámos Prométheusz könnye album jó ismerkedési alap, a koncertlátogatás pedig még jobb, ugyanis élőben is nagyon működnek a dalok, a csapat színpadi teljesítményébe pedig akarva sem lehetne belekötni. Kitartásukat és lelkesedésüket pedig mi sem mutatja jobban, mint az, hogy összehoztak egy ilyen turnét és egy ilyen turnézárót. Le a kalappal!

Tóth Mátyás