Bejelentkezés

x
Search & Filters

Nem kis szünet után tért vissza a színpadra a The Grenma - Barba Negra Track, 2017.05.25. (koncertbeszámoló)

Az utóbbi időben sajnos elég ritkán mehet the Grenma koncertre az ember, ugyanakkor azonban pont emiatt tényleg igazi eseménynek számítanak az ilyen alkalmak, amelyeken épp ezért kötelező jelleggel rész vesznek a zenekar rajongói és bizony nem volt ez máshogy múlthéten sem, amikor a Barba Negra Trackben játszottak Szalay Csongiék.

Ezúttal a Track kis színpada előtt gyülekezhettünk, amit én személy szerint nagyon kedvelek, mert tökéletes klubhangulatot nyújt szabadtéren, és ennél jobb szerintem nincs is. Az estét a PMA zenekar koncertje nyitotta, akik nemcsak hangulatilag illettek jól a the Grenma elé, hanem közös munka is húzódik a háttérben, a PMA ugyanis a Grenma stúdiójában veszi fel a dalait Botlik Matyi hangmérnöki tevékenységével. A zenekar leginkább talán a punk műfajba sorolható be, de végül is nem is az a lényeg, hiszen ahogy ők maguk éneklik Syracuse című dalukban: „mindegy, hogy hard core, punk-rock vagy djent, metalból thrash, death vagy black”, és ezzel bizony nehéz lenne vitatkozni. A PMA rövidítés egyébként a Positive Mental Attitude nevet takarja, és az egész biztos, hogy a srácok zenéjében nincs hiány a pozitív hangulatban és ez élőben különösen jól átjön, úgyhogy ha valakinek lehetősége nyílik elcsípni valahol a zenekart, semmiképpen se hagyja ki.

 

 

A the Grenma tehát nem kis szünet után tért vissza a színpadra, és az már az első másodpercekben kiderült, hogy a jelenlévő rajongók nagyon vártak erre az alkalomra, és arra, hogy megkezdődhessen a nagy közös éneklés, elsőként az Új hőssel, és a hangulat még csak ennél is tovább fokozódott a későbbiek során. Ha egy csúcspontot kellene kiemelni, akkor egyértelműen a Pont így lenne az, amiről szerencsére felvétel is készült, mert ez még így visszanézve is fantasztikus, élőben pedig leírhatatlan „fíling” volt.

 

 

De persze volt itt még sok minden más is, például egy kis stage diving is belefért, ami persze mindig nagy ovációt és esetenként nem kis nevetést is kivált, és ezúttal mindkettő megvolt, azt pedig különösen jó volt látni, hogy szinte minden korosztály képviseltette magát az apukája nyakában ülő kisfiútól a tízen-, huszonéveseken át az idősebbekig, és azt  hiszem, talán ez a siker igazi mércéje egy zenekar esetében, különösen úgy, hogy az utóbbi időben tényleg mindenki csak otthon hallgathatta kedvenc Grenma dalait.

 

 

Bevallom, a trió felállású zenekarok mindig különösen lenyűgöznek, amennyiben jól végzik a dolgukat, hiszen itt aztán tényleg senkinek nincs esélye arra, hogy bármit is elalibizzen azzal, hogy majd a többiek megoldják. A Grenma esetében pedig nagyítóval sem lehetne hibát találni senki teljesítményében: Matyi pontosan azt és úgy üti, amit és ahogy kell, Dóri véleményem szerint hölgy létére egy remek magyar basszusgitáros, Csongi pedig gond nélkül gitározik és énekel egyszerre, ráadásul nem is akármilyen hangon, amit szerencsére sok film és sorozat szinkronjában is hallhatunk most már évtizedek óta.

A zenekar igyekezett úgy összeválogatni a programot, hogy gyakorlatilag az összes albumról beférjen valami a repertoárba és lehetőség szerint mindenki megtalálja a maga kedvencét, bár a hangulatból ítélve minden jelenlévőnek a kedvence volt minden. Ilyen sok pozitívum után pedig az egyetlen negatívum már csak az lehet, ha megint fél- egy évet kell várni egy újabb Grenma koncertre, mert azt hiszem, valamennyi rajongó nevében mondhatom, hogy (sokkal) sűrűbben is el bírnánk viselni ehhez hasonló élményeket.

 

 

Tóth Mátyás

Fotó: Imre Norbert