Bejelentkezés

x
Search & Filters

Parkway Drive, Stick To Your Guns, Darkest Hour koncertbeszámoló - 2017.04.18. Barba Negra Track

A tavalyi Szigeten sokak szerint a fesztivál, sőt, az egész év egyik legjobb koncertjét adta az ausztrál Parkway Drive - bár ez nekem akkor sajnos kimaradt - de szerencsére a visszatérésre sem kellett sokat várni, ráadásul a fesztiválos közegnél maradva a Parkway Drive kapta meg a Barba Negra Track „nulladik napját”, hiszen a tényleges nyitóhétvége csak a 28-i lesz. Az április általában szeszélyes, az idei pedig különösen, és bizony 18-án reggel még úgy tűnt, akár nagyobb eső is várható estére, de ez végül elmaradt, és csak a szél próbálta hátráltatni az év első nagyobb szabadtéri buliját.

Sajnos eleinte úgy tűnt, sikeresen: a Darkest Hour hangosítása ugyanis eléggé megszenvedte a szeles időt, az amerikai srácok azonban így is becsületesen lenyomták hétszámos programjukat, és igyekeztek megmozgatni az ekkor zömmel még kabátban álldogáló közönséget. A zenekar legutóbbi albuma egyébként tavaly jelent meg, ennek ellenére túlzás lenne azt állítani, hogy lemezbemutató bulit tartottak volna, ugyanis csupán két nóta került elő erről a lemezről, egyébként pedig kis túlzással szinte minden albumukról játszottak valamit. A fiúk a nehéz körülmények ellenére is láthatóan jól érezték magukat, a Facebook oldaluk tanúsága szerint pedig gyakorlatilag a turné minden napján éri őket valami nagy élmény, amelyből kedden mi is kaphattunk egy kis szeletet.

 

 

A szintén amerikai Stick To Your Guns koncertjén nem nagyon volt megállás és üresjárat, ráadásul ekkorra már besötétedett, és az idő is kicsit jobbra fordult, aminek köszönhetően a hangosítás is kedvezőbbé vált. Ekkor már a fények is beindultak, amitől még látványosabb lett a hatalmas színpad, a közönség pedig lelkesen tombolt a dalokra, sőt, a refréneket szép számmal énekelték együtt Jesse Barnettel. A Stick To Your Guns programja talán valamivel hosszabb volt, mint a Darkest Houré, vagy legalábbis több fért bele a két-három perces átlaghosszúságú nótákból. Azt azért talán túlzás lenne állítani, hogy azonnal új kedvencem lett a zenekar, mindenesetre az biztos, hogy a Parkway Drive elé tökéletesen illenek és jól megalapozták a főzenekar koncertjét.

 

 

A Parkway Drive kezdésére már tényleg nem lehetett okunk panaszra, és a hangzás is olyan volt, amilyennek lennie kellett. A Wild Eyes és a Carrion után az új album két dala, a Dedicated és a Vice Grip következett, és az már a zenekar színpadra lépésének pillanatában látszott, hogy itt bizony nagyon komoly hangulatra és produkcióra lehet számítani. Talán még magát a zenekart is meglepte, hogy már a Wild Eyes nyitó gitártémáját is dúdolta a közönség, és a következő másfél órában nem is igen szakadt meg a közös éneklés. A zenekar igyekezett úgy összeállítani a programot, hogy szinte minden albumról jusson bele nóta, és ha minden igaz, egyedül a 2005-ös Killing with a Smile-ról nem hangzott el semmi.

A hangzás mellett a látványra sem lehetett panasz: rendesen dolgoztak a fények, volt tűz is, a Swing alatt pedig Gaz is „elindult” körbe-körbe a dobjával, ami ugyan ma már talán nem számít akkora újdonságnak, de azért még mindig elég hatásos és látvány, ráadásul a Barba Negra Trackben nem is nagyon volt még ilyen. Az este legviccesebb pillanatát azonban nem a zenekar, hanem pár rajongó szolgáltatta, akik lazán jártak egy keringőt az Idols and Anchors dallamára. Nem lennék meglepve, ha mostantól a szalagavatókon is ez lenne az új kedvenc a metalosabb beállítottságú középiskolákban.

 

 

De belefért még a Rage Against The Machine örökérvényű klasszikusa, a Bulls On Parade is, zárásként pedig az Ire album két újabb dala, a Crushed és a Bottom Feeder - előbbi ismét forgó dobbal, utóbbi pedig tűzzel. Természetesen pogóban sem volt hiány, többen is estek-keltek az első sorokban, de az ilyesmi benne van a pakliban, ezen a koncerten pedig kifejezetten számítani is lehetett rá.

Izgalmasnak ígérkezik az idei szezon a Barba Negra Trackben, hiszen a hazai kedvencek mellett jön még a Mastodon, az Anthrax és Gojira is, és ha mindegyiken már csak fele ilyen jó hangulat is lesz, akkor tényleg nem lehet majd okunk panaszra ezen a tavaszon és nyáron. Azt pedig szerintem minden jelenlévő nevében mondhatom, hogy nem bánnánk, ha megint csak nem egész egy évet kellene várnunk a Parkway Drive visszatérésére.

 

További fotókhoz klikk ide!

 

 

Tóth Mátyás

Fotók: Somogyi Lajos - Bands Through The Lens