Bejelentkezés

x
Search & Filters

Pyramaze: Disciples Of The Sun (2015) lemezkritika



Hogy honnan ismerem a dán Pyramaze-t? Onnan, hogy a 2008-as "Immortal" című lemezüket egy pár média áruházban már 1000 forintért utánad hajítják. Már akkor úgy éreztem, hogy jobb sorsa érdemes prog-power brigádról van szó, de valamiért nem akart nekik összejönni. Pedig énekeltek itt olyan ismert és elismert arcok, mint Lance King, Urban Breed és Matt Barlow. Úgy látszik, nem ezek a nagyágyúk kellettek a zenei áttöréshez, hanem egy olyan nevesincs új fiú, mint a norvég Terje Haroy, aki egyébként unokaöccse a Divided Multitude-ból és a Teodor Tuffból ismert Haroy tesóknak, Christernek és Raynernek.

 


A vérségi rokonságon túl az is közös bennük, hogy nekem a Pyramaze új lemezét hallgatva sokszor beugrott a legutóbbi Divided Multitude korong, bár fölmerülnek bennem más társítások is: pl. a Tad Morose, Wuthering Heights, olykor a Pretty Maids, vagy éppen az Anubis Gate. Utóbbi sem a véletlen műve, hiszen a nyughatatlan Jacob Hansen - amellett, hogy hangmérnökként és producerként jegyzi az albumot - most éppen itt tölti be a másodgitáros szerepét. A korábbi lemezekhez képest Hansennek sikerült is egy sokkal tisztább, dinamikusabb soundot kikeverni, ami talán néha túl hangos is - úgy értem, túlságosan telített.

A 12 meglehetősen egynemű és egyenletes (de nem gyönge) színvonalú nóta egyben hallgatása talán túl nagy vállalás. Elég fárasztó a fülnek, de ez nem jelenti, hogy a Pyramaze méltatlan lenne arra, hogy nevét ezentúl együtt emlegessék a modern európai power metal nagyágyúival. Nagyot léptek előre, és ez már önmagában is figyelemreméltó. A műfajban nálam még mindig a Pagan's Mind az első (miért is késlekedik az idénre beígért DVD?!), és valószínűleg ez sem véletlenül jutott eszembe, mivel az "Unveil" című nóta kezdő riffje kísértetiesen hasonlít a Pagan's Mind "The Celestine Prophecy" (Enigmatic Calling, 2005) alapötletéhez. Eh, "családban" marad...

 


Tartuffe

Forrás: Dionysos Rising