Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Sok esetben nem a zenekarok határozzák meg az undergroundot, hanem maguk az emberek.” – interjú Karsay Mátéval

12 ember 12 kérdés. Havonta jelentkező interjú sorozatunkban a honi art/metal/rock undergroundban aktívan tevékenykedő művészeinket igyekszünk kicsit közelebbről bemutatni. Mostani beszélgetésünkben Karsay Máté koncertszervezővel értekeztünk az itthoni extrém metal színtér helyzetéről-sorsáról.

Rockbook: - Hello Máté! Nyilván sokan ismernek Pest és vonzáskörzetében szervezői munkád miatt. Mióta csinálod? Milyen projektben veszel éppen most részt?

Máté: - Sziasztok! Először is köszi szépen a lehetőséget, nagyon megtisztelő!

Igen, Tukker Booking név alatt szervezek többnyire Pesten koncerteket immáron 7. éve. Viszont összességében közel 12-13 éve szervezek különböző bulikat egyedül vagy ismerőseimmel egyetemben. A koncertszervezés mellett a zenélés vesz el ugyanannyi időt (ha nem többet) az életemből.

Rockbook: - Honnan jött az ötlet, hogy saját booking agency-t alapíts? Mióta csinálod és még kik vannak benne?

Máté: - Szerintem ez a történet hasonlíthat a többi DIY vagy akár nagyobb koncertszervező bookingokéhoz. Valamilyen szinten központosítani szerettük volna ezeket az eseményeket, amiket csinálunk. Úgy gondoltuk, hogy, ha nevet adunk ennek az egésznek, akkor az emberekhez jobban eljutnak ezek a koncertek, főleg, hogy a facebook által kreált esemény opció körülbelül 7-8 évre vezethető vissza. Konkrétan a Tukker Booking 2010 óta létezik.

Akkoriban egy jó barátommal és régi általános sulis évfolyamtársammal, Sík Gergővel döntöttük el, hogy egyesíthetnénk erőinket. Ő is vágta valamennyire, hogy mennek ezek a dolgok, hiszen szervezett már koncerteket életében és azelőtt is voltak kooperációink (pl: Waking the Cadaver első és egyben utolsó budapesti fellépése). Egy idő után Gergő már nem tudott sajnos ezzel foglalkozni, mellesleg ki is költözött Hollandiába, hogy új életet kezdjen. Viszont az egyik barátja, Dani (Balogh Dániel) segédkezett be onnantól kezdve. Dani sok mindenben segített, tényleg big up neki mindenért, de egy idő után ő sem volt már ott minden bulin, de amikor kellett, lehetett rá számítani. Az elején nyilván közösen beszéltük meg, hogy miket szervezzünk le, és az elejétől fogva fontos tényező volt, hogy olyan zenekarokat, előadókat bookoljunk, akiket mi is szívesen megnéznénk. Ha visszagondolok, tényleg elég széles zenei skálán mozogtunk, és igazából ez a sokrétűség most is igaz rám, csak most azért más fejjel kötök le egy bulit. Tudom, hogy egyszerűen vannak események, amiket nem nekem kell megcsinálnom Tukker néven. Egy szó, mint száz, a lényeg, hogy egyedül csinálom a "bookingot", de van pár barátom, akire lehet számítani. :)

 

 

Rockbook: - Beszéljünk kicsit a tavalyi évedről. Hozzád hasonlóan (ebben az igen pörgős szakmában) sokan reggeltől estig dolgoznak, egyre több időt töltve az on-line felületeken is. Te, hogy látod ezt? Hogy telt a 2016-os éved ilyen szempontból?

Máté: - Valójában ez a "szakma" elég sokrétű abból a szempontból, hogy vannak szervező irodák, agencyk, koncertszervező cégek, akiknek külön emberük van minden feladatra, mint pl: zenekarokkal való kapcsolattartás, klubokkal való kontakt, catering, stb. A Tukker Bookingot teljesen hobbiszinten csinálom, ami teljesen rendben is van, tisztában vagyok a lehetőségeimmel, korlátjaimmal, viszont ennek ellenére majdnem, hogy 0-24 órában kell ezzel foglalkoznom, hogy képben legyen a dolgokkal. Ilyenkor gondolok arra, hogy milyen zenekarok vannak turnén, milyen booking hozza el az adott bandákat, van már-e az adott időpontra más koncert lekötve az adott klubba, vagy más helyre. Szerintem a tavalyi év volt az egyik legpörgősebb évem ebből a szempontból.

Magamhoz képest újból elkezdtem jobban pörögni koncertek terén, több zenekart, nagyobb turnékat vállaltam be, és ezzel egyenesen arányosan jött, hogy többet kellett online felületen tölteni az időt annak érdekében, hogy megfelelő mennyiségű emberhez jussanak el ezek a bulik. Teljesen eljutottunk arra a szintre 2016-ban, hogy csak a szimpla online promózása egy eseménynek tökéletesen megállja a helyét a zenei színtéren (akár a mainstream underground, vagy a hagyományos underground tekintetében). Nagyon kevés hely van Budapesten, ahova be tudsz menni és ott tudsz hagyni plakátokat, flyereket egy adott buliról. Én lelkiismeretből szoktam vinni plakátokat pár helyre, de azt is tudom, hogyha ezt nem tenném meg, akkor sem jönne el több, vagy kevesebb ember.

Rockbook: - Mennyi koncerted és egyéb eseményed van átlagban éves szinten, amiben aktívan részt veszel szervezőként vagy promóterként?

Máté: Ez teljesen változó. Volt 1-2 év, amikor eléggé eltűntem. Maximum 4-5 bulim volt. Egy időre megcsömörlöttem az emberek érdektelenségétől, akármennyire is zseniális bandákat, turnékat hoztam el. Mivel hobbiról van szó, és nem profitszerzésből csinálom ezt, sokszor át kell gondolni, hogy kiket szervezek le, mert vannak bandák, akiket akármennyire is imádok, tudom, hogy itthon jobb esetben 20-30 ember nézné meg őket. Vannak esetek, amikor ezt bevállalom, mivel annyira imádom az adott zenekart, de sokszor sajnos emiatt sztornózok valamit.

Sok koncerten segítek ismerőseimnek, barátaimnak akár zenekarokkal való kapcsolattartásban, vagy csak szimplán jegyszedésben, vagy a buli promotálásában. Viszont, amiket Tukker néven látsz, azokat a koncerteket csak én csinálom. Régebben egyszer-kétszer kooperáltam mással is, de egyszer volt ebből egy rossz élményem, és azóta csak kimondottan ismerősökkel vagy barátokkal vagyok hajlandó közösen csinálni bármit is. Legtöbbször a Cudi Purci Bookinggal (Binder Gáspár - Torn From Earth, Haw, stb -  agyszüleménye) és a Bloody Juice Entertainmenttel (Bende - Kyliga Dalen, stb) szoktunk közösen kollaborálni.

Rockbook: - Mivel bizonyára évek óta a Főnixmadárként újjászülető extrém zenei underground közelében vagy, észreveszed (és kiszűröd) a hibákat, buktatókat, stb. amit például egy most induló, friss booking-ot létrehozó fanatikus még nem. Mit tanácsolsz a fiatalabb, de annál lelkesebb generációnak? Mire érdemes már a kezdeteknél odafigyelni?

Máté: - Megmondom őszintén, nem vagyok szerintem olyan szinten, hogy megmondjam, mit lehetne jobban vagy még jobban csinálni koncertszervezés terén. Az utóbbi években nagyon sokan kezdtek el ezzel foglalkozni, akár profi vagy amatőr szinten. Sokan ebből szeretnének megélni, valaki meg is tud, ami rendben van, csak maradjon meg embernek végig, és ne akarjon keresztbe tenni a másiknak, mert ennek az egésznek arról kéne szerintem szólnia, hogy ezek a szervezők közös erővel hozzanak létre valamit. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ez a piac telített, viszont az emberek száma állandó és más szemszögből kéne megközelíteni ezt a műfajt. Szerintem sokan hirtelen vállalnak be nagyobb bulikat relatív kevés tapasztalat után, és nem mindig vannak tisztában azzal, hogy például egy komolyabb ridert milyen szinten kell betartani, hogy kell lekommunikálni az előzményeket a tour managerrel, vagy élőben milyen hangnemben kell beszélni a zenekarokkal. Viszont ezek a dolgok csak tapasztalatok és élmények által tudnak rögzülni és ilyenkor nem árt, ha van melletted egy tapasztaltabb ember is.

 

 

Rockbook: - Úgy tudom, hogy a külföldi bandák vannak többségben, akiknek idáig valamilyen koncertet intéztél, vagy segítettél a turnéjuk egyik állomásának helyszínt találni. Sok kisebb, külhoni underground csapat hozzáállása példaértékű. Nem nyavalyognak, nincsenek extra kérések, nincs rock-sztár attitűd. Vagy mégis? Mik a személyes tapasztalataid?

Máté: - Lekopogom, nem találkoztam még nagyon rocksztár zenekarral. Elő szokott fordulni, hogy a buli előtt egy brutál riderbe (zenekari kérések italok, ételek, egyéb dolgok terén) futok bele és ebből kifolyólag arra gondolok, nem lesz könnyű dolgom a bandával, aztán élőben pedig a világ legaranyosabb srácaival találkozok. Sok zenekar magában hordozza sajnos ezt az attitűdöt, viszont, ha látják, hogy élőben nem tudnak mibe belekötni, mert mindenben a rendelkezésükre állsz, akkor ők is visszaereszkednek a földre és világi cimborákká válhattok. Úgy gondolom ennek az érmének két oldala van. Sok zenekar rossz élményekkel gazdagodhat 1-1 buli után a nemtörődöm, lehúzós promoterek miatt, és ebből kifolyólag mennek inkább booking cégekhez, akik szerződés formájában félig-meddig sakkban tudják tartani a szervezőket. :)

Rockbook: - Melyik szervezésedre vagy a legbüszkébb és miért?

Máté: - Nagyon sok élmény van a hátam mögött, minden buli másért jó, más kihívások vannak benne, viszont, ha választanom kell egyet, akkor az a januári Batushka buli lenne. Hárman (Cudi, Bloody Juice, én) vittük véghez azt az estét közös erővel. Mindenki kivette a részét a munkából. Akkor éreztem azt, hogy miként is működne ez az egész nagyban.

Rockbook: - Az internet virulens előretörésével megváltozott minden. A zenei közeg, a rajongó és a felvevőpiac egyaránt. Szerinted miben mutatkozik ez meg leginkább? Manapság (saját tapasztalataim szerint) egyre kevesebben járnak el underground rendezvényekre, míg a nagyobb, mainstream-felé tendáló csapatok szinte folyamatosan sold-out bulikat produkálnak. „Mainstream” alatt nem feltétlenül a mai divatos, pop-os, fröccsöntött műanyagot értem, hanem pl.: a Clutch-ot vagy a The Dillinger Escape Plan-t.

Máté: - Az internet ereje már mindenki életében jelen van 0-24-ben, egyszerűen mindenki napi rutinjához hozzátartozik akarva-akaratlanul. Ennek nagy előnye, hogy igazából mindenről egyből informálódni tudsz, ha akarsz és, ha belegondolsz, sokkal több emberhez el tudod juttatni az információidat. A hátránya is nyilván meg van a dolognak: az információdömpingtől a figyelem is szertefoszlik és az információk általi jóllakottságnak köszönhetően az emberek kényelemben érzik magukat, majd ennek következtében ellustulnak, és x kifogásokat kitalálva nem mennek el valahova (pl: egy adott bulira).

Igen, teljesen jól fogalmaztál, nálam is él az a két kifejezés, hogy underground és mainstream underground. Vannak bulik, zenekarok, akik pont középre esnek, de pár kivétellel meg lehet ezt különböztetni. Sok esetben szerintem nem a zenekarok határozzák meg azt az undergroundot, hanem maguk az emberek. Arra gondolok, hogy még mindig vannak bulik, amikre sokkal menőbb járni valamilyen okból, mint egy kevésbé ismert (de akár sokkal több értéket képviselő) előadó, zenekar koncertjére. Erről természetesen nem a zenekar tehet, aki ezt a mainstream vonalat képviseli, hanem még mindig az emberek fejében kéne rendet tenni. Nézzük a Dillingert: egy legendás zenekar, akik még a pályafutásuk végére is jók és nem égtek ki. Zeneileg, ha megnézed, akkor az utóbbi 1 évben biztos volt vagy 2 buli Pesten, ahol hasonló zenei hatással rendelkező banda lépett fel és simán képviseltek olyan minőséget, mint a TDEP, csak azok a bandák nincsenek olyan státuszban, és az emberek csak a TDEP-t ismerik ebből a stílusból (igaz a mostani TDEP is már teljesen más, mint volt), és szerintem sokan még mindig úgy gondolkodnak, hogy ebből a stílusból ez meg az a zenekar a jó, az ismeretlen pedig nem véletlenül ismeretlen. Viszont azt vettem észre, hogy az internet adta lehetőség miatt egy olyan réteg is elkezdett az undergroundabb zenék felől érdeklődni, akiknek eddig eszük ágában sem volt. Ez szerintem az olyan internetes csoportoknak is köszönhető, mint pl: a HunMetalConspiracy. Ennek a következménye, hogy sok új arc kezdett el mélyebbre is ásni, ami egy óriási dolog, és ezt a pozitív dolgot a saját bulikon is tapasztalom. Egyébként számomra ugyanazt a közeget fogja az össze ez az underground szcéna. Gondolok arra, hogy rengeteg embert ismerek innen, és sokan fordulnak meg mások bulijain, de azzal is tisztában vagyok, hogy van 1 adott közeg az ug-n belül, akik csak azt a közeget tekintik ug-nak, ahol ők tevékenykednek, és próbálnak úgy létezni, mintha nem létezne mellettük még egy halom ember, aki akár sokkal lelkesebben műveli azt, amit szeret.

 

(Chad Smith-szel, a Red Hot Chili Peppers dobosával)

 

Rockbook: - Még a bolond ember kutyájának is okos-telefon lóg ki a nyakörve alól. A tech-vákuum beszippantott mindenkit. Érzékelhetően könnyebb a kommunikáció így, gyorsabb és hatékonyabb. Mennyiben változtatta ez meg a rendezvényszervezés világát? Régen csak a vonalas telefon működött, mégis jöttek és mentek világhírű és kevésbé ismert csapatok a világ minden pontjáról.

Máté: - Teljes mértékben megváltoztatta. Egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik, hogy ne csak online folyjanak a tárgyalások egy adott rendezvény lebonyolításáról. Régebben ezek a dolgok könnyebben mehettek, viszont emiatt csak egy adott kör tudott szerintem nagyobb bulikat lekötni. Ezekből az emberekből sokan biztosan szitkozódnak és a régi rendszert sírják vissza, de azok az idők elmúltak és el kell fogadni, hogy változott a világ.

Rockbook: - Máig látom, hogy külföldön nagy hagyománya van a míves plakátoknak, legyen az egy turné, fesztivál vagy szimpla esemény egy klubban. Egyik legjobb példa erre a Roadburn. A speciális vagy limitált print-eknek még nagyobb kultusza van, ugyanis az egyszeri zenerajongó szeretne egy emléket hazavinni magával a koncertről. Valami kézzel foghatót egy szép artwork formájában, például. Itthon meg már flyer-ek alig vannak. Mit gondolsz erről? Sok hazai csapat/esemény pedig megérdemelne szép nyomtatott plakátot, még akkor is ha az csak szimplán fekete-fehér.

Máté: - Igen, tény és való, hogy bizonyos országokban van ezeknek a nyomtatott artworkoknek kultusza, mint pl: a Roadburn, de szerintem az egy tematikus, speciális fesztivál, ahol kuriózum beszerezni egy limitált szériás, jó minőségű printet. Szerintem máshol is az internet uralkodik és többnyire a facebook eseményen követik a koncertek alakulását az emberek. Pl. az USA-ban sokkal hamarabb divattá vált, hogy már az "utcán" nem is promózzák a bulikat, csak online felületen. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs plakátozás, flyerezés, csak egyszerűen háttérbe szorult ez a fajta reklámozás.

Rockbook: - Szabadidődben, gondolom te sem unatkozol, de ha jól tudom egy időben a Wasted Struggle frontembere voltál illetve még jó pár évvel ezelőtt láttalak a viharsarki Another Way élén is. Mit kell tudnunk e két formációról és mi a helyzet jelenleg velük?

Máté: - Igen, legutoljára ebben a két zenekarban hallhattál rólam. A Wastedről annyit kell tudni, hogy még az Another Waybe való belépésem előtt alakult, és még szerencsére aktív bandáról beszélhetünk. Kicsit eltűntünk (volt 1 tagcsere a zenekaron belül), de már újult erővel írjuk az új lemez anyagát, amit nyáron remélhetőleg rögzíteni fogunk. Csak annyiban szeretnélek kijavítani, hogy basszusgitáros / vokál poszton voltam mindig is a Wastedben, és van 1 srác (Alakszai László ), aki jelenleg a frontemberi szerepet tölti be. Lacit még a Touch és a Contra zenekarokban lehet elcsípni.

Az Another Wayben egy lemez erejéig voltam benne, ami azért jó pár évet jelentett, mert nem olyan gyakran jelentkeznek új anyaggal a srácok. Igazából, amikor beszálltam az AW-ba kisegíteni pár bulit, utána marasztaltak a többiek és végül összehoztunk együtt egy lemezt, amire a mai napig nagyon büszke vagyok. Igaz, sok dolog van rajta, amin változtatnék, de így is szerintem egy jó anyag lett. Utána eltelt pár év, sokat koncerteztünk és, amikor elérkeztünk a következő lemez felvételéhez, akkor egy-két dolgot másképp akartunk megvalósítani, ezért jobbnak láttam, ha kilépek. Szerencsére ez a döntés / kilépés nem befolyásolta a barátságunkat, olyannyira, hogy utána egy-két alkalommal még nyomtunk közös  Another Way feat. Karsay Máté kollabet. hehe. Nem tudom, jelenleg mi a helyzet a srácokkal zenekari szinten. Tudom, hogy Anti (régebben Not This Time) szállt be hozzájuk énekelni. Láttam is vele pár bulit és azt kell mondjam, hogy a legelején még bele kellett jönnie, de utána szerintem belerázódott a feladatba.

 

 

Rockbook: - Szóval, hogy látod a zeneipar jövőjét? Meddig kulloghat (kilométerekre) Magyarország még mindig a szomszédjai mögött, underground életszemlélet és kultúra szempontjából?

Máté: - Erre még kell várni egy kicsit, talán 10-20 év múlva lehetünk olyan szinten, mint a nyugati országok. Szerintem a csírája bőven megvan annak a fejlődésnek, útnak, amin el kéne indulnunk. Kreativitásból, lelkesedésből sosincs hiány, és még azt is mondanám, hogy az embermennyiségre sem panaszkodhatunk, egyszerűen csak az embereknek érezniük, tudniuk kell, hogy mindenkinek adott az a lehetőség, hogy a kultúrát támogassák és ne úgy tekintsenek rá, mint egy luxuscikkre. Többrétű problémáról beszélhetünk. Amíg egy átlagember egyik napról a másikra él a társadalomban betöltött szerepe miatt akár önhibájából vagy azon kívül, nem tud azzal foglalkozni, hogy épp milyen koncertre, eseményre látogasson el. Magyarországon még mindig nincs hagyományos középréteg, egyelőre ezt kéne megteremteni, és akkor utána beszélhetünk akármiről is. Mindemellett a világ egyik legkorruptabb országáról beszélünk, ahol a kulturális támogatások nagy része rossz helyekre megy, nincsenek új közepes méretű klubok, csak az egy este alatt meggazdagodni vágyó kocsmatulajok, vagy a közepes buliknak már túl nagy helyek.

 

A Tukker Booking Facebook oldala itt elérhető.

 

 

Lupus Canis