Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Szabadtéri halálhörgés” - SzegeDEATH fest 4. koncertbeszámoló

Kegyes volt hozzánk az időjárás e pénteki napon, így kellemes napsütésben (és később sörben is) fürödve érkeztünk meg a Napfény városába, Szegedre. A Grand Café Várkert udvarán felállított színpadán már épp a sound-check ment, amikor megérkeztünk. A Forró István (dobos) vezette Symphony Of Symbols hangolt éppen s viszonylag sikerült egy arányos megszólalással megindítani az estét. A több tagcserén átesett zenekar egyik legszembetűnőbb aspektusa, Kovács Zoltán Frigyes (énekes) volt, aki brutális Frank Mullen-t idéző vokáltémákkal bombázta az akkor még eléggé foghíjas közönséget. A zene továbbra is komplex, témát-témára halmozó death metal, de most mintha azt vettem volna észre, hogy sokkal egységesebbek és célratörőbbek a számok. Nos, hogy ez a friss daloknak volt-e köszönhető (hamarosan új lemez, ha jól tudom) vagy, hogy Hajnali Sándor (Gutted) már nem tagja a csapatnak, azt nem tudom. Tény és való, hogy valami történt a S.O.S. házatáján és érezhetően jó irányba terelődtek a dolgok. A fent említett Suffocation párhuzam sem véletlen – ugyanis néha az volt az érzésem, mintha egy ismeretlen Suffo dalt formáltak volna a saját képükre a fiúk. Működött a formula, csak bíztatni tudom őket.

 

Symphony Of Symbols

 

 

A második csapat a szlovák Typhoid volt, akik klasszikus trió felállásban kezdték el kínozni durva death metal-jukkal a gyanútlan közönséget. Hangzás teljesen oké volt, nekem a zene kicsit standard death metal némi thrash jelleggel, viszont nagyon profi tolmácsolásban adták tudtunkra, hogy ők sem ma kezdték az ipart. Bájos old school (és nem old spice!) feeling áradt belőlük, amelyet csak a füstgép fokozott illetve a folyamatos fénytechnika, amit csak a számok közti konferálás tört néha meg. A koncertjük után némi össznépi mulatság következett: sörivó verseny, amibe kollektíve aznap mindannyian részt vettünk, bár ennél az etapnál a minél több sör elfogyasztása volt a cél minél rövidebb idő alatt. Nem tudom ki lehetett a győztes, de a képek alapján a Gravecrusher gitárosa közönségszavazásos különdíjat érdemelt volna.

 

Typhoid

 

 

Középen helyezkedett el a második külföldi fellépő, a szintén szlovák slam-death metal-ban jártas Craniotomy, amire aztán szépen be is indult az addigra kellemesen felhízott mániákus tömeg. Nagyon jól szólt a csapat, arányaiban is, az énekes faszit külön ki kell emelnem, rég hallottam ilyen öblös-gonosz orgánumot, csak úgy okádta a szívhez szóló sorokat, és S.O.S. Fricihez hasonlóan, ő is a közönség soraiból szórta az igét. A Craniotomy valahol a brutal death metal és a slam death keresztmetszete, de nem a mostanában trendy módon összerakott hatásvadász tucat. Ügyesen voltak összepakolva a dalszerkezetek, nem fulladt unalomba, nem vált túlságosan kiszámíthatóvá pl.: az, hogy most elnyújtott breakdown fog jönni, utána meg alattomos chugga-chugga majd zárásként egy kis gravity blast. Szóval a lényeg, a Craniotomy egy fasza zenekar fasza kiállással.

 

Craniotomy

 

 

Aztán (számomra az est másik fénypontja) a Gravecrusher következett, aki „veni, vidi, vici”. Elpusztítottak mindent, élőt és holtat egyaránt. Bár a gitárosukat még sörsóhajtani is láttam, mindez semmit nem vett vissza pokoli lendületéből, sőt a színpadon konkrétan Hulk-ká változott át. Hihetetlen! A többi tag is zsarnok brutalizátorként működött, dobosuk élő metronómként aprította darabokra a cájgot. Ecsédi Dániel (ex-dobos) helyét nem vehette át akárki a dobszékben, szerencsére az Alkoholic Terror ütőse konkrétan egybeolvadt a kriptaszagú death metal hagymázos ütemeivel.  Szenti Árpád zenészkollégának köszönhetően olyan vehemenciával dörrent meg a cucc, hogy külföldi bandáknál hallani ilyet. Mint ahogy a rothadó, aszott bőrbe csomagolt Death Metal Nagykönyvében az meg van írva. Biztos vagyok benne, ha néhai gitárosuk és alapító-tag Hanyi Tibor itt lett volna, büszkeség öntötte volna el szívét. Vagy még több vér… Jöhetne már az a nagylemez!

 

Gravecrusher

 

 

Zárásként a szerb hadifegyvert, a Sacramental Blood-ot tekinthettük meg, akiket idén februárban láttam először Debrecenben a Blackened Mysticism fesztiválon. Akkor trióban léptek fel basszeros nélkül, már akkor is elismerésre méltó módon tolták az igaz death metal-t. Itt most teljes felállásban zúztak hasonló intenzitással, a Krisiun-ra hajazó szikár death-thrash témák megtették a hatásukat. Bevallom őszintén, én már nem láttam nagyon értelmét bárkinek is fellépni a Gravecrusher után, mivel a srácok set-jében benne volt minden. Ennek ellenére a Sacramental Blood rutinos mészárlást hajtott végre mindenki nagy örömére. Hangzásban abszolút élvezhető volt a koncertjük, a dobosuk külön figyelmet érdemel, kiváló ütős, nagyon lazán püfölte a bőröket. „Ternion Demonarchy” nagylemezükről csemegéztek többnyire, amit érdemes meghallgatni valamilyen hanghordozón is (nekem kazettán van meg) mivel eléggé igényes death metal muzsikát rejt.

 

Sacramental Blood

 

 

Volt még erőspaprika evő verseny, volt külön merch-es pult az össze banda cuccával, sőt a Fekete Terror kiadó cuccai is jelen voltak, szóval volt minden, mint a mesében. Mindehhez persze elengedhetetlen a precíz szervezés, illetve az elkötelezettség a műfaj iránt, szerencsére a szervezők ebben most sem szenvedtek csorbát. A tavalyi bulit egy paraszthajszálnyival erősebbnek érzem így egy év távlatában, de ez ne folyásoljon be senkit: az idei SzegeDEATHfest méltó folytatása a rendezvény sorozatnak, forrón ajánlott az elkötelezett híveknek.

Jövőre találkozunk!

A fényképeket az Elephant Studio készítette. További fotók ide kattintva megtekinthetőek.

Lupus Canis