Bejelentkezés

x
Search & Filters

Tankcsapda videóinterjú - Lukács szerint az egyik legerősebb albumuk érkezik



Az idén ezüstlakodalmát ünneplő, szöveg centrikus zenéjükről ismert cívis trió túl van a nyári fesztiválszezonon, jön a soronkövetkező új album, ami semmiképp nem jubileumi, de a dalszövegeknek külön jelentősége lesz. Kezdődik a rendes kerékvágás az idei rendhagyó bulik után, az őszi-téli 32 állomásos klubturné, amibe szintúgy lesz néhány külföldi helyszín, mint tavasszal. A Rockbook Rockmagazin a Tankcsapda zenekart kérdezte egy kis múlt idézéssel a jelenről videó interjú formájában, és itt az új dal is, az októberben megjelenő lemezről.

 


Rockbook: Helló Mindenki! Itt vagyunk a Hangszerarzenálban a Rockbook Rockmagazinnal, és az idén 25 éves jubileumát ünneplő Tankcsapda zenekarral. Üdvözlünk benneteket! Először is szeretnénk gratulálni az ezüstlakodalomhoz! Túl vagytok a nyári jubileumi koncertsorozaton. Hozta a várakozásokat a 9 hazai helyszín?

Lukács: Az a helyzet, hogy valóban a nyár, legalábbis az idei 25 éves jubileum kapcsán nem tartogatott túlságosan sok koncertet, viszont minden koncert annál nagyobb szabású volt. Én azt gondolom ez is valami új kihívás volt a zenekar életében, hogy így, ilyen fajta, forma módon turnézzunk, és igen, hogy a kérdésre röviden válaszolva, abszolút hozta a várakozásainkat. Igazából ez nem is jó kifejezés, mert nem számoltuk ki, hogy mennyi embernek kell lennie esténként és nem csináltunk ilyen „várakozási listát”, egész egyszerűen csak élveztük azt, amit csináltunk! Azt gondolom, hogy mind a kilenc koncert rengeteg embert mozgatott meg és amennyire én érzékeltem, mindenhol annyira élvezték az emberek a bulikat, mint mi magunk is!

Rockbook: Az utóbbi koncerteken nem szezonális settel mentetek, hanem mindig más volt a dallista. Minek volt ez köszönhető? Volt dallobby a próbák során?

Sidi: Szerencsére azért nem kellett különböző dallobbykat csinálni, mert ebbe a nyolc, vagy kilenc koncert volt? Össze vagyok kavarodva! Volt annyi hely, hogy bőven mindenki a saját kis kedvenceit bele tudta lobbyzni, fogalmazzunk így, úgyhogy én azt gondolom, egy olyan dal sem maradt ki, ami miatt fájna valakinek a szíve, mármint a zenekarból, hogy ezt még szerettük volna, de kimaradt.

Rockbook: Hamarosan indul az őszi turné. Ez a jubileumi sorozat folytatása lesz, vagy az új albumot futtatjátok meg? Milyenek lesznek a helyszínek?

Fejes: A helyszínek magyar szokásos helyszínek lesznek. Játszunk Budapesten is és több vidéki városban, illetve leszünk külföldön is, ahol a tavaszi turnét nem tudtuk befejezni, pár nagyobb városban. Hova megyünk? Párizsba, Brüsszelbe, meg még Rotterdam, Brno, szóval megyünk külföldre is. Mondhatom azt is kicsit nagyképűen, hál istennek, hogy ez egy bevett gyakorlat, hogy külföldre is kalandozunk közbe. Elsősorban nem a lemeznek a dalaira fogjuk építeni a műsort, hanem ez még a 25 éves jubileumi turné záróakkordja. A lemezbemutató turnét 2015 tavaszán fogjuk indítani, de természetesen az új lemezről is fogunk játszani egy-két dalt.

Rockbook: Laci! Részedről volt egy bátor kijelentés, hogy ennyi kiváló album után az új korong benne lesz a legjobb háromban. Mire alapozzátok ezt a jóslatot? Az új karcosabb lesz, dallamosabb, netán beszólogatósabb?

Lukács: Én azt gondolom, hogy egy lemeznek a jóságát, nem feltétlen a karcossága, beszólogatósága, vagy nem tudom, mije határozza meg. Egyszerűen, csak amikor ezt a felelőtlen kijelentést tettem, hogy a friss lemezünk benne lesz a Tankcsapda valaha készült legjobb három lemezében, akkor ezt úgy mondtam, hogy még csak ismertem, de a felvételek még nem készültek el. Most, hogy a felvételek elkészültek és meg is tudom hallgatni a lemezt, még inkább ezt gondolom, hogy a valaha készült három legerősebb lemezünk egyike! Ennek az az oka, hogy kerek a történet a szó mindenféle értelmében, hangzásában, tartalmában, mondanivalójában, a dalok jellegében, borítóban mindenestül. Ez egy nagyon kerek egységes lemez lett! Biztosan lesznek olyan rajongók, akik nem értenek velem egyet, de ezzel sincsen baj, mert én arról beszéltem, hogy nekem, az én meglátásom szerint a három legjobb lemez egyike. Aztán, majd ha velem nem ért egyet, bokszolunk!

Rockbook: A legfrissebb dalotok a Köpök rátok! Rendesen odamondogat a szöveg és igen súlyos zene. Milyen az eddigi fogadtatás? Odaszúrt, ahova szántátok?

Lukács: Nagyon röviden lehet erről a dalról beszélni, illetve hosszasan is lehetne, de ami a kérdésed lényegét illeti, hogy ennek a dalnak a szövegét, akinek nem inge, nem vette magára. Ha meg valaki magára vette, akkor minden bizonnyal van vaj a füle mögött! Egyébként meg a dolognak nem is az a lényege, hanem sokkal inkább az, hogy azokat a gondolatokat, amiket szeretnénk megfogalmazni, akár zenében akár szövegvilágban, azokat eddig is megtettük és ezután is megfogjuk. Ennek a sornak a része ezután is ez a dal, nem kerítettünk neki nagyobb feneket, mint amennyit kell. A közönség túlnyomó része ugyan olyan szeretettel fogadja, mint a Tankcsapda bármelyik dalát, sőt! Ha lehet mondani, engem nagyon meg is lepett, hogy ilyen sikere van, és ennyi ember keres és hív! Mind a mai napig mondják, hogy az új dalotok nagyon súlyos, nagyon jó és nagyon tetszik a hangzása, a szövege, a témája. Azt gondolom jó választás volt ebből a dalból kislemezt és klipet csinálni az új lemez felvezetése terén.

 


Rockbook: Mekkorát durrant a Tankcsapda sör? Vannak már adatok? Hozta az elvárást? Tervezitek-e a folytatást Sopronival?

Fejes: Az, hogy mekkorát durrant, azzal nem az volt a célunk, hogy durranjon egy sör. Igazság szerint már régóta terveztük, beszélgettünk a buszban, hogy milyen menő lenne, ha lenne Tankcsapda sör! Mindannyian szeretünk sörözni és mekkora nagy „true” ez, és egyszer meg kéne csinálni. Mindannyian szeretünk sörözni! A 25 éves jubileum keretén belül ez megadatott nekünk, ennyi a sztori. Próbáltuk a legtöbbet kihozni az egészből, azt gondolom ezek jól sikerültek, ahogy halljuk a sör az elég sikeres, és hát elég jól fogy hála istennek! Mi szeretnénk a folytatást, természetesen ezt majd meg kell beszélni a sopronival, hogy ez tud-e működni, meg hogy milyen feltételekkel, mert ennek meg kell lennie a gazdasági alapjainak, hogy egy ilyen sör a piacon kint legyen. Úgy hogy reméljük lesz folytatás! Ha meg nem, akkor örültünk, hogy volt egy ilyen sörünk.

Rockbook: Az elmúlt negyed század legemlékezetesebb pillanataiból, mérföldköveiből néhányat megemlítenének?

Lukács: Valóban felsorolni minden emlékezetes, vagy fontos pillanatot az elmúlt 25 évből nem lehet, annál is inkább, mert kinek mi a fontos pillanat! Ki mit él meg fontos vagy meghatározó pillanatként. Az biztos, hogy azok a momentumok, amik az első rendes lemezszerződést jelentik, amit aláírtunk valaha, ami az első országos terjesztésben komoly cégeken keresztül megjelenő lemez megjelenés volt, ami az első cd korongot fogtuk a kezünkben, amin a Tankcsapda neve szerepelt. De ugyan úgy igaz ez az első nagy komoly nyugati zenekarokkal közös koncertekre, gondolok itt a Motörheadre, vagy később egy csomó nagyobb nevet sorolhatnék, de nem is kezdek bele, mert tényleg nagyon hosszú lenne a sor. De ugyan úgy igaz ez az első aranylemez átvételére, amikor a zenekar aranylemeznyi mennyiséget adott el az adott lemezből. Óriási élmény volt ezt megélni, hogy a rajongók ennyire szeretik a zenekart, hogy ennyi lemez fogy el. Aztán lehetne folytatni a sort a különböző jubileumok, speciális kiadványok, koncertek esetén, egy Párizsi Ház tetején, az Andrássy úton, vagy egy jubileumi koncert a Szigeten a 20 éves jubileumi idényben, és természetesen az idei évből is lehetne sorolni ilyen és ehhez hasonló példákat! Az igazság az, hogy nem elsősorban ezekre a momentumokra szoktunk koncentrálni, sokkal inkább a zenekar egészét igyekszünk figyelembe venni és azon dolgozunk, hogy a zenekarnak a hétköznapjai is ünnepnapok legyenek, ha úgy tetszik, bármennyire is patetikusan is hangzik ez.

 


Rockbook: A 90-es években  még teljesen homogén volt a közönség, amely akkor túlnyomó részt punkokból és rockerekből állt, ami azóta jelentősen átalakult. Mennyire cserélődnek a rajongók? Hogyan élitek meg ezt a változást?

Sidi: Ha a jelent nézzük, akkor az egy borzasztó jó dolog, hogy a tizenéves tiniktől kezdve a szakállas nagypapáig jelen van mindenki. Nyilván mindig van egy aktívabb része a közönségnek, meg egy passzívabb, hátul bólogatós része a dolognak. De akik most hátul úgymond passzívan bólogatnak, és csak mormolják a szöveget, valószínűleg ők azok, akik előtte tizen x éve, vagy huszon x éve ott voltak az első sorokban a pogózók között! Tehát ez egy teljesen normális fejlődése a dolognak, például itt magamat is mondhatom, mert annak idején ott voltam a pogózók között, és ha most nem a zenekarban gitároznék, akkor a keverőpult körül valószínűleg nézném a koncertet és bólogatva mondogatnám a szövegeket. Többiek?

Fejes: Én azt gondolom, hogy nem alakult át a Tankcsapda közönsége. Ez egy nagyon rossz kifejezés. Amit a Sidi mondott, az egy természetes fejlődési út. Ha egy zenekar megalakul, akár most is, egyértelmű, hogy iskolákban, klubokban kezd el zenélni. Abba a pillanatban azok a srácok fogják megismerni, akik erre fogékonyak, a mai tizen-huszonéves srácok, többnyire punk rockerek, vagy rock koncertekre járó srácok, és úgy ahogy a zenekar népszerűsége nő, egyre többet koncertezik, abban a pillanatban csatlakoznak olyan emberek, akik nem feltétlenül járnak hetente klubokba, minden hétvégén szórakozni, és így egy idő után el kezd bővülni a zenekarnak a rajongótábora jobb esetben. Minálunk így alakult, és ezért van az, hogy folyamatosan nő a rajongótábor, mert minél szélesebb rétegben ismertebb a zenekar, annál szélesebb réteg tud hozzá csatlakozni, és nem egyértelmű rock zenét kedvelő emberek is jönnek a táborhoz. Ez egy ilyen egyszerű folyamat, ami nem csak Tankcsapda esetében, hanem a világ összes régi nagy zenekarában is így működik.

Rockbook: A Tankcsapda korai korszakában többször ott maradtatok egy-egy helyszínen buli után a rajongókkal, és együtt mulattatok velük. Esetleg napjainkban is előfordul hasonló?

Lukács: Előfordulhat, de azt azért hozzá teszem, hogy manapság egy Tankcsapda turné nyilvánvalóan úgy, ahogy a zenekar körül minden más rengeteget változott és fejlődött, éppen ezért egy Csapda turné sem úgy néz ki, mint húsz vagy huszonöt évvel ezelőtt. Éppen ezért a koncertek utáni szokásaink sem ugyan úgy néznek ki, mint anno. Ennek rengeteg oka van nyilvánvalóan. De én azt gondolom, hogy ha valaki valahol eltökélt és meg akar inni velünk egy sört, az előbb-utóbb megtalálja a módját biztosan!

 

Vörös Kakas

 


Rockbook: Mennyivel másabb boldogulni egy kezdő hazai rock zenekarnak ma, a „Vörös Kakasos” időkhöz képest?

Lukács: Az tény, hogy a világ az elmúlt 25-30 évben rengeteget is változott, ha a Vörös Kakasról is beszélünk, mindenféle értelemben. Technikai, stb. nem is megyek ebbe jobban bele, nyilván mindenki érzékeli, meg tudja, hogy miről beszélek. Éppen ezért óhatatlan hogy az ebben zajló folyamatok is rengeteget változnak, manapság egészen más könnyebbséggel, nehézséggel kell, vagy lehet szembenézni egy ma alakuló zenekarnak. De azt gondolom, hogy a lényeg sokat nem változott, ha akarja csinálni azt, amit szeret és valóban eltökélt és hithű, akkor megtalálja az aktuális kérdésekre a választ, a problémákra a megoldást. Ez így volt ezelőtt 25-30 évvel és így van most is.

Sidi: Szokták pályatársak mondani, hogy nem lennék ma fiatal, kezdő zenekarnak a helyében lenni, ami bizonyos szempontból igaz is lehet, mert régen úgy működött, hogy ha egy zenekar a szamárlétrát megjárva szerződéshez jutott, egy kiadó esetleg felkarolta, akkor onnantól kezdve szinte borítékolt volt, hogy a siker valamilyen szinten beköszönt. Aztán a bandán múlt, hogy meg tudja tartani, vagy nem. De például ezzel a világgal szemben, most vannak olyan előnyök, amikkel igenis élni kell! Annak idején mit nem adtunk volna, hogyha megcsinálunk egy klipet, és aznap már több ezer emberhez el tudjuk juttatni az internet segítségével. A régi dolgoknak észre kell venni mik voltak a negatívumjai, és ahhoz képest mit tudunk most helyesen felhasználni a saját hasznunkra és nyilván a közönségért! Rengeteg ilyen van, ilyen kiaknázatlan dolog.

Rockbook: Régen volt Garázs, Egymillió fontos hangjegy, hogy csak néhányat említsek. Ma viszont sorban születnek csillagok, faktorok és őket tolja a média. Még nektek, mint mainstream, sem játsszák agyon a dalaitokat! A mai média mennyire ízlésformáló a régi időkhöz képest?

Lukács: Figyelj! A médiának, ha úgy tetszik a multimédiának, mert nyugodtan beszélhetünk manapság erről, nem egyetlen tévé csatorna van, vagy rádió, mint ezelőtt mondjuk harminc éve. Itt van az internet, a mobiltelefonok, az interaktív kommunikáció világában a multimédiával átszőtt, vagy átitatott világában élünk. Hogy ez mennyire véleményformáló? Nyilvánvalóan maximálisan az! Értelemszerűen, ha az emberek a tévéből, rádióból bizonyos információk egyfolytában folynak a fejükbe, akkor azt előbb-utóbb tényként fogják értelmezni, és el is fogják hinni. Éppen ezért nagyon fontos az, ha valakinek olyan lehetősége van, mint mondjuk nekünk is, hogy rengeteg emberhez tudunk szólni a saját eszközeinkkel, a saját csatornáinkon keresztül, akkor azt meg tegyük, és olyan dolgokról beszéljünk nekik, amikről szerintünk fontos.

 

Íme a következő új dal: 'A zene betemet'

 


Rockbook: Mi azt tapasztaljuk a Rockbook-nál, hogy egy-két banda/előadó nem tesz meg mindent saját maguk promótálása érdekében (magyarán tojnak bele), pedig egy zenekar/előadó számára ez roppant fontos lenne. Ez egyaránt érvényes a kisebb és a nagyobb bandákra is. Erről mi a véleményetek?

Fejes: Természetesen manapság nagyon fontos az, hogy egy zenekar tolja magát! Ebben a felgyorsult világban nap, mint nap jelenek meg zenekarok új anyaggal, valamilyen statisztika is van, hogy mennyi videóklip és új nóta kerül fel a különböző csatornákra. Nincs már olyan, mint régen, hogy az ember keresgél és elmegy egy cd boltba, és lapozgatja a cd-ket, és esetleg ha megtetszett a borítója, akkor belehallgat, és megismer egy zenekart. Manapság erről a zenekarnak kell gondoskodni, hogy az emberekhez eljusson az ő alkotásuk, és igen sok zenekar ezt elhibázza. Azt gondolja, hogy ha ő éveken keresztül marhára megtanult gitározni és dobolni, vagy nagyon jó számokat ír, és ő azt megalkotja, akkor onnantól kezdve magától fog működni minden! Két javaslat van: Vagy a zenekar sajátmagából kinevel egy olyan agilis srácot, aki ezt maximálisan tudja képviselni, vagy hogyha úgy érzik és be tudják maguknak vallani, hogy ők erre alkalmatlanok, akkor sürgősen keressenek fel egy orvost, és vizsgáltassák meg magukat. Mert az a srác, aki ezt külsősként fogja ezt tolni, az nagyon drága lesz, ha jól tolja! Vagy nagyon jó barátjuknak kell, hogy legyen.

Rockbook: Az évek során mondhatni „Debrecenikummá” váltatok, mint a Nagytemplom. A helyi rajongókon kívül ezt az átlag debreceni is így látja?

Lukács: Az a helyzet, hogy Debrecen elég nagyváros ahhoz, mármint a lélekszámát tekintve, hogy büszkék lehessünk a debreceni értékeinkre, akár egy épületet, mint a Nagytemplom, vagy ha a sportéletet, vagy ha úgy tetszik, a Tankcsapda zenekart említem. Az, hogy a debreceniek mennyire büszkék a Tankcsapdára, azt gondolom, a debreceniek szeretik azt, hogy a Tankcsapda lokálpatrióta. Van egyfajta hallgatólagos cinkos összekacsintás, összemosolygás, ennek leginkább az évvégi Főnix Csarnokos debreceni koncertek szoktak platformja lenni, amin egyértelműen érződik és látszik. Az nem fesztivál fellépés, az egy önálló koncert, jellemzően az év legnagyobb Tankcsapda koncertje, azért ott lehet érzékelni, lehet látni azt, hogy Debrecen és a Tankcsapda között van egy speciális viszony. Ezért is szeretnek odajárni más városokból emberek, rajongók megnézni egy ilyen koncertet, mert akárhogy is igyekszünk és vagyunk azon, hogy minden koncerten a legtöbbet adjuk, a lehető legjobb hangulatot csináljuk közösen a közönséggel, valamiért mégis a debreceni buliknak van ezen felül egy pici apró mással össze nem hasonlítható fűszere, speciális íze, ami pont ebből a „debrecenisségből” fakad.

Rockbook: A rock’n rollhoz hozzátartozik a csajozás! A szebbik nem Csapda rajongói manapság mennyire kreatívak a backstage-be való bejutásért?

Sidi: Sajnos nem nagyon! (Mindenki felnevet, Laci hanyatt borul a székkel, úgy kapjuk el)

Lukács: Hőjj, igyekeztem elterelni a szót!

Sidi: Igen, igen! Következő kérdés? Olyan dolgokra nem kell gondolni, mint a különböző ilyen Hollywoodi rocksztárokról szóló filmekben, hogy mit tudom én a rackládában, meg a dobozban becsempészik magukat a lányok, stb…Igazából azt gondolom, lehetnének fantázia dúsabbak! Általában az szokott lenni, hogy bemehetek? Nem! Ó, de kár!

 


Rockbook: Az utóbbi években minden ősszel kirukkoltatok valami meglepetéssel (tető buli, benzinkút koncert, díszdoboz, hogy csak pár példát említsek). Idén is számíthatunk meglepetésre? Vagy legyen meglepetés maga az album?

Lukács: Az album nem lesz meglepetés annak, aki a zenekart ismeri, vagy ha igen, akkor maximum pozitív meglepetés lesz. Olyan értelemben, mondjuk nem akarom túl lihegni,meg túl ragozni, de egy elég kerek erős lemez lesz! Egyébként meg a lemezmegjelenés kapcsán lesz egy happening, egy geg, egy ilyesmi, de erről egyenlőre most nem kívánunk beszélni.

Rockbook: Köszönjük az interjút a Tankcsapdának!

 

Elindult a Rockbook Rockmagazin közösségi oldala, gyertek és regisztráljatok! Klikk ide: http://www.rockbook.hu/kozosseg



Juhász Peti
 

Címkék: 
tankcsapda