Bejelentkezés

x
Search & Filters

Útikalauz zenekaroknak - 13. rész: Kell-e külön ember a menedzseléshez?



Túl sok a feladat vagy nincs elég menedzsment-tudás a zenekarban? Általában valamelyik tag intézi ezeket az ügyeket, ha van szervezői vénája, ha nincs. Általában mindig a normálisabbja, aktívabbja választja ezt a feladatot, abból kiindulva, hogy „ki hívja fel ezt a klubbot”. és amikor mindenki nyünnyög, valaki azt mondja, hogy „jól van, felhívom én”. És általában belőlük lesznek a szervezők (ha alulról építkező zenekarról beszélünk a klasszikus indulással (kitaláltuk, hogy bandát csinálunk, csináljuk).

Ezt a feladatot valakinek meg kell csinálni. Valaki szereti maga kézben tartani az ügyeket és ritkán láttam még olyat, hogy amatőr zenekar kiadta volna a szervezést valakinek, de volt már rá példa. Ezek a szervezők azok, akiknek maximum agresszív sales-es vénájuk van, de maradjunk inkább csak a „bunkó” jelzőnél és szervezőként híresztelik magukat. Általában sok (nem biztos, hogy jó) kapcsolattal rendelkeznek és azt érzik feladatuknak, hogy felvegyék a telefont és a régi ismerős klubtulajt felhívják, hogy vinnének egy bandát. Közönségszervezéssel vhajmi keveset foglalkoznak, hiszen marketingtudásuk általában nincs, még mindig azt hiszik valamiért, hogy a koncertezéssel majd megismerik a zenekart és az majd befut. Ami persze nem azért jó, mert felfutott a zenekar, hanem nagyobb közönségből többet profitálnak. A telefonálgatást általában elintézik valami fix összegért és/vagy SIM-kártyáért. Ami mondjuk úgy, nehezen visszakövethető. Miért, kikéred a híváslistát és azt mondod neki, hogy eltelefonáltál 5000 Ft-ot nem is a mi érdekünkben? Ő meg lelép. De hagyjuk is ezt.

 

 

Vannak a professzionálisabb szervezők, ők tudják mitől döglik a légy, de ott ők választanak zenekart, nem lehet felkérni őket, hiszen első látásra/hallásra tudják, kivel mit lehet kezdeni (nagyjából azokat a pontokat figyelik és a gondolkodásuk is olyan, mint amit az előző cikkekben tárgyaltunk). Ugye ha apróság nem klappol, máris tovaszáll a figyelmük, hiszen egy nem stimmelő terméket nem lehet eladni optimális költségvetésből és bizonytalan a megtérülés. Azaz ahogyan korábban említettük, a beruházás kockázatos, ma Magyarországon pedig senki sem vállal kockázatot, mert szar a helyzet az országban :D És nem csak pénzbli kockázatot nem vállalnak, de ezek az emberek már eleget szoptak ahhoz, hogy tudják, az idejük, energiájuk, figyelmük sem méltó arra, hogy feleslegesen küzdjenek.

Illetve a másik lehetőség ezeknél az embereknél, hogy látják a piaci lehetőséget és csinálnak egy zenekart hozzá, régebbi kifejezéssel, „összeraknak” egy zenekart. Csak azért, hogy azt a profitot, amit a lik betömésével learathatnak, ők arassák le. Nem számít, hogy mennyibe kerülnek a tagok, a cuccok, a logisztika, mert a várható profit és nézőszám, simán fedezi. Ilyenkor persze mindenki ki van fizetve és ami marad, az a szervezőé. Maradjunk abban, ahogy feljebb említettük, nem vállalnak sok kockázatot, tehát ezek a projektek várhatóan eléggé fognak tejelni neki. Hozzá kell tenni, Magyarországon nagyon sok ilyen piaci rés van, ami betömésre vár. És ezek miért nincsenek betömve? Emberi hisztik miatt. Mindig azon bukik meg minden, hiszen a stratégiák, technikák adottak és sok évtized alatt kipróbáltak és kidolgozottak ahhoz, hogy hogyan kell egy vállalkozást sikerre vinni. A séma működik, az emberi tényező a buktató mindig ezekben. Ezen se a külső, se a belső menedzser nem tud változtatni, kivéve ha rászánnak 2-3 évet az átnevelésre vagy egyszerűen addig cserélgetik a tagokat, amíg jó nem lesz (ugye ez is időkiesés a projektben). A tudomány már erre is talált megoldást: sablont és automatikákat kell felhúzni a vállalkozásra, így lerövidíthető a tagcsere ideje és nem tagfüggő 1-1 pozíció. Jelzem, kőkemény üzleti téma, gyenge gyomornak nem való.

 

 

Összefoglalva: Plusz munkaerőre akkor van szükség, ha a jelenlegi csapat elérte vagy túllépte kapacitásainak határait, illetve másik irányból nézve a címet, úgynevezett interim menedzsert kell bevonni a projektünkbe, esetünkben a zenekarunk menedzselésébe, akinek megvan a szakmai tudása a jelenlegi állapot más (lehetőleg jobb) irányba tereléséhez. Az ilyen kiválasztásokon még nagycégek is mellényúlhatnak, lássuk, emberi tényezőkről beszélünk, akármilyen jó technikákat használunk. Csak becsülni tudunk. De kivetítve a magyar zenei gyakorlatra, a cím elolvasása után biztos mindenki arra gondol, hogy külső vagy belső ember húzza-e inkább az állóvízből a zenekart, esetleg a hátrány-e a partnerek felé, ha belülről tárgyalunk. Nos ez egyszerű kérdés, mert NEM hátrány, sőt.

Az meg, hogy ki fogja kiemelni a zenekart a szarból, az lehet bárki, de jobb ha elkezdünk barátkozni a gondolattal, hogy azt a személyt leginkább Dagobert bácsinak hívják. Az pedig mindegy, hogy Dago belső vagy külső ember. Lehet, hogy nem érezzük vagy vesszük tudomásul, de szarul élünk és legjobb barátunk a közöny. Amikor az ember arra koncentrál, hogy oké, ma elmegyek bulikázni, de emiatt össze kell húzni a nadrágszíjat, nem arra lesz kíváncsi melyik 1001. zenekar ad ki megint egy félamatőr lemezt vagy ment el koncertezni, hanem a kifizetendőkre, a bulvárhírekre, meg az aktuálpolitikára. Kábé. Amit hosszasan a képébe tolnak és az ismerősei is beszélnek róla vagy arra a bulira viszik el és az szól a rádióból, az fog sokadik dologként, de megragadni benne. Nekünk van pénzünk addig finanszírozni a reklámozást, amíg elérjük hatékonyan a közönséget?

 

 

A cikksorozat előző részeit itt olvashatjátok:

 

1. Leszünk mi nagy zenekar?

 

2. Hogyan kerülhetünk be jó helyekre koncertezni?

 

3. Mennyi az annyi? Avagy mennyiből lehetünk nagy zenekar?

 

4. Dalokat adjak ki vagy lemezt? Hogyan tudom hirdetni nulla ismertséggel?

 

5. Hogyan tervezzek médiakampányt?

 

6. Gyors válaszok, amelyek a hasznunkra válhatnak

 

7. Hogy ne égjünk be a szakma előtt

 

8. A Tagok. Havert vagy sessiont? Gázsi vagy közös ló?

 

9. Az utazás. Bérlés vagy saját busz? Költségtervezés

 

10. Melyik médiumtól leszünk híresek? Sajtó, rádió, koncertek?

 

11. Működik egy bandában a demokrácia?

 

12. Sorsdöntő apróságok

 

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.