A Runaways-ből, a 70-es évek női rock bandájának hamvaiból két sztár támadt föl, s egyik közülük Lita Ford, aki régebb óta egy sokkal frusztrálóbb és a kritikák szempontjából sokkal megosztóbb személyiség, mint korábbi kollégája Joan Jett. Ford mélyen feminista a zenei megközelítésében, akinek a gitár játéka eléri bármelyik férfi metál gitáros játékát; a létezésének puszta ténye az egyébként tesztoszteron túltengésben szenvedő metál műfajban hőssé tette őt sokak szemében, de a személyiségét gyakran kritizálták azért, mert apellált a férfiúi szexuális fantáziálásra, egyszerűen megtestesítve a standard vagány csaj sztereotípiát, ami sok férfi metál művész szövegeiben megjelenik. Amikor készen van az az anyag, ami ezt alátámasztja, Ford vitathatatlanul képes agresszívan és hatásosan rockosítani azt.
Ford 1958, szeptember 19-én született Londonban, és fiatal gyerekként emigrált az Egyesült Államokba. 11 évesen kezdett gitáron játszani; csupán öt év telt el, és csatlakozott a Runaways-hez, női zenekarhoz, aminek a producere Kim Fowley volt. A projekt alapja az agresszió keveréke az egyszerű, punkos hard rockkal egy kis tinédzseres rossz kislány beütéssel. Amikor a banda feloszlott, Ford énekórákat vett és beindított egy szóló karriert, különböző munkákkal fenntartva magát (benzinkutas, parfüm eladó, fitnesz tanácsadó, fodrász, stb.).
A debütáló albumát, az „Out for Blood”-ot 1983-ban adta ki, és ezt követte a következő évben a „Dancin’ ont he Edge”.
A következő négy évben semmit nem lehetett Fordról hallani; a „Dancin’ ont he Edge”-et követő „The Bride Wore Black”-et félbehagyta, és soha nem adta ki. Ez egybe esett Ford váltásával a Mercury-tól a RCA-hoz. Ekkorra Ford visszatért a könnyebb pop-metálhoz, amit régebb óta favorizált, és ami meghozta az áttörést a mainstream hallgatósághoz. Ez alapul szolgált a legsikeresebb albumához, az 1988-as „Lita”-hoz. A Mike Chapman által nagyon alapos munkával összeállított album tartalmazta Ford első nagy slágerét, a „Kiss Me Deadly”-t; ezt követte a „Close My Eyes Forever” című duett Ozzy Osbournenal, ami mindkét előadónak az első Top 10-es slágerét jelentette.
Ford megünnepelte az új keletű sikerét egy házassággal a W.A.S.P gitárosával, Chris Holmessal, de sajnos mind a házassága, mind pedig a kereskedelmi sikere kudarcba fulladt. Az ezt követő erőfeszítései, mint az 1990-es „Stiletto” és az 1991-es „Dangerous Curves” nem ért fel Lita lendületességéhez, és Ford kiadó nélkül maradt az alternatív stílus 90-es évekbeli fénykorában. Hozzáment Jim Gilettehez, a hair metal királyának kikiáltott Nitro korábbi vokalistájához, szült neki két gyereket, és a karibi térségbe költözött. A 21. században még egyszer feltűnt a jellegtelenül kemény „Wicked Wonderland”-el 2009-ben. Az albumot önmaga adta ki (JLRG Entertaintment), ami Greg Hampton, Ford és Gilette közreműködésével jött létre.
