Bejelentkezés

x
Search & Filters

Rammstein

Megalakulás dátuma/Aktív évek: 
1994

További képek

Biográfia: 

A Rammstein egy német zenekar, amely alapvetően a Neue Deutsche Härte vonalat képviseli. 1994-ben, Berlinben alakultak, és mind a mai napig az eredeti felállásban játszanak. A zenekar tagjai Till Lindemann (ének), Richard Kruspe (szólógitár és vokál), Paul Landers (ritmusgitár és vokál), Oliver Riedel (basszusgitár), Christoph „Doom” Schneider (dobok), valamint Christian „Flake” Lorenz (billentyűk).

A Rammstein-számok általában német nyelvűek, bár egy-egy dal erejéig használtak más nyelveket is: angolt (Amerika, Pussy), oroszt (Moskau), spanyolt (Te Quiero Puta!) és franciát (Amour, Frühling in Paris). Világszerte ismertek pirotechnikai elemekben bővelkedő koncertjeik. A legutóbbi (2009-es) adatok alapján 25 millió példányszámban keltek el lemezeik – mind a Universal Music (illetve annak leányvállalata) gondozásában jelent meg.

Alapítás és az első album (1989-1996)

1989-ben Richard Kruspe Nyugat-Berlinben megalapította az Orgasm Death Gimmicks nevű zenekart. Ez idő tájt leginkább az amerikai rockzene befolyásolta, elsősorban a KISS. A berlini fal lebontása után Schwerinbe költözött Oliver Riedellel (az Inchtabokatables basszerosával) és Christoph Schneiderrel (a Die Firma dobosával). Richard ekkor úgy érezte, az általa korábban alkotott zene már nem igazán passzol hozzá, így elképzelt egy olyan projektet, amiben a torzított gitárok együtt szólnak a gépekkel. Lakótársaival el is kezdett dolgozni ezen a hangzáson. Richard azonban küszködött azzal, hogy egyszerre írjon zenét és dalszöveget is, így megkérte Till Lindemannt, hogy csatlakozzon a zenekarhoz (ő ekkor kosárfonóként dolgozott és a First Arsch zenekar dobosa volt, Richard úgy fedezte fel, hogy hallotta, amint munka közben énekel).

A Rammstein nevet a ramsteini légitámaszponton történt katasztrófa ihlette, bár ezt eleinte tagadták, és azt állították, hogy egy Rammsteinének hívott ajtóékről nevezték el magukat.

1994-ben Berlinben neveztek egy amatőr zenekaroknak szervezett versenyre. Ennek a fődíja egy négyszámos profi demófelvétel elkészítése volt, amit meg is nyertek. Így figyelt fel rájuk Paul Landers, aki a demó hallatán csatlakozni kívánt a bandához. A hangzás tökéletesítése érdekében fel akarták venni billentyűsnek Christian Lorenzet (aki Paullal együtt játszott a Feeling B zenekarban). Egy ideig hezitált, de végül az ő belépésével teljes lett a ma is aktuális felállás. Hamarosan leszerződtette őket a Motor Records (a Universal Music leányvállalata).

A Herzeleid címre keresztelt első album felvétele 1995 márciusában kezdődött Jacob Hellner producerrel. Az első kislemez, a Du riechst so gut augusztus 17-én jelent meg, a nagylemez szeptember 24-én. Még ebben az évben turnéztak Varsót és Prágát is érintve a Clawfingerrel. December 2. és 22. közt 17 koncertet adtak Németország különböző pontjain, ami nagyban növelte ismertségüket. 1996. január 8-án jelent meg a Herzeleid második kislemeze, a Seemann, ami után folytatták a turnézást, ebben az évben már felléptek Ausztriában, Angliában (egy MTV által szervezett rendezvényen), Hollandiában, Svájcban és Hong Kongban is. Szeptember 27-én a századik koncertjüket „100 év Rammstein” címmel ünnepelték, és meghívták rá Moby-t, (a később az Engelben éneklő) Bobót és a berlini szimfonikusokat. Gert Hof berlini rendező felelt a fénytechnikáért.

Az első komoly nemzetközi népszerűségi ugrás akkor történt, mikor a David Lynch által rendezett Útvesztőben (Lost Highway) című filmhez a Nine Inch Nails frontembere és egyben a film zenei rendezője, Trent Reznor két dalukat is beválogatta, a Heirate michet és a Rammsteint. A filmzene 1996 végén – 1997 elején jelent meg.

A Sehnsucht és a Live aus Berlin (1996 vége–2000)

A második nagylemez, a Sehnsucht felvételeit 1996 novemberében kezdték meg a máltai Temple Studios-ban, ismét Jacob Hellner produceri közreműködésével. Az első kislemez a következő év áprilisában kiadott Engel volt, ami május 23-ára elérte az arany minősítést Németországban. Ez arra sarkallta a zenekart, hogy kiadják egy másik, rajongói verziónak keresztelt változatban is, ami tartalmazott két korábban kiadatlan dalt, a Feuerrädert és a Wilder Weint.

A második kislemez a Du hast volt, amit júliusban jelentettek meg, és a következő hónapban az ötödik helyet érte el a német slágerlistán. Turnéjuk folytatása közben augusztus 22-én kiadták az albumot is. Ez két hét alatt listavezető lett, míg a Herzeleid, a Du hast és az Engel mind az első 20 közt szerepelt. Szeptember és október folyamán továbbra is teltházas koncerteket adtak Európa-szerte; december 5-én pedig megkezdték első turnéjukat az Egyesült Államokban a KMFDM-mel.

1998. augusztus 9-én jártak először Budapesten, az akkor még Pepsi Szigetnek hívott fesztivál keretében. Augusztus 22-én és 23-án több mint 17.000 ember előtt játszottak Berlinben, a Wuhlheide nevű parkban (ez volt az eddigi legnagyobb koncertjük a helyszínen). Mellettük felépett még a Danzig, Nina Hagen, Joachim Witt és Alaska. A koncertjüket rögzítették, ezekből a felvételekből lett a Live aus Berlin DVD.

1998 őszén a Kornnal, az Orgy-val, a Limp Bizkittel és Ice Cube-bal közösen turnéztak „Family Values Tour” címen. Népszerűségüket Amerikában tovább fokozandó, a Sehnsucht aranylemez lett november 2-án.

Jelölték őket az MTV EMA-en legjobb rockzenekar kategóriában (amit az Aerosmith nyert meg), és előadták a gálán élőben a Du hastot.

1999 ismét egy sikeres évük volt, februárban a legjobb metáldal kategóriában versenyeztek a Grammy-díjért (ezt a Metallica vitte el végül), augusztusban pedig megjelent a Live aus Berlin, limitált verzióban bónusz duplalemezzel. Ez az album ismét két hét után első helyezett lett a német listán. A Du hast pedig felkerült a Mátrix filmzenealbumára.

Mutter (2000–2002)

A Muttert Franciaországban vették fel 2000 májusa és júniusa közt, a keverési munkálatok pedig Stockholmban zajlottak októberben. Karácsonykor kiadtak egy rövid mp3-at a Links 2-3-4-ból teaserként. Richard egyik saját hajszálát hozzárögzítette a gitárjának G húrjához az album erejéig, mondván, hogy „ez adott neki egy bizonyos hangzást”.

2001 egy zsúfolt év volt a zenekar számára. Januárban és februárban Ausztráliában és Új-Zélandon játszottak a Big Day Out fesztiválon. Szintén januárban (13-15) zajlott a Sonne klipjének forgatása, a potsdami Babelsberger stúdióban (29-én jelentették meg). Február 12-én adták ki a kislemezt, amin bónuszdalként a dal instrumentális verziója, két Clawfinger-féle remix és az Adios című szám kapott helyet.

A nagylemez április 2-án látott napvilágot, amit egy turné követett Németország, Ausztria és Svájc különböző pontjain. Május 14-én megjelent a Links 2-3-4 kislemez, 18-án pedig a hozzá tartozó videoklip. A júniusi európai turné után az USA-ban, Kanadában és Mexikóban koncerteztek.

Az Ich will lett a harmadik kislemezes dal, 2001. szeptember 10-ei megjelenéssel, valamint kiadtak egy turnéverziót is a Mutterből (vörös borítóval) – ezen bónuszként 4 dal (Ich will, Links 2-3-4, Sonne, Spieluhr) élő változata szerepelt.

2002 januárjában a zenekar Prágába utazott, hogy részt vegyen a xXx című film nyitójelenetének forgatásán, amiben a Feuer Frei!-t adták elő egy koncerten. Ez a dal lett a következő kislemez október 14-én. Saját maguk két remixet is készítettek a számból, ezek kerültek fel az albumverzió mellé, valamint a Du hast és a Bück dich Battery általi feldolgozása. A videoklip Rob Cohen alkotása, aki a nyitójelenetet a film többi részletével keverve hozta létre a kisfilmet.

Reise, Reise (2003–2005)

A Reise, Reisét az El Cortijo stúdióban, Spanyolországban vették fel 2003 novemberében és decemberében, a keverési munkálatok 2004. május-április alatt folytak Stockholmban. Az első kislemez a július 26-án kiadott Mein Teil volt. A Zoran Bihac (Links 2-3-4) által rendezett videoklipet a berlini Treptow Arenában, valamint a Bismarckstrassén található operaházi metróállomásnál forgatták.

Az Amerika klipjét augusztus 6-án és 7-én forgatták az egykori rüdersdorfi cementgyár területén, Jörn Heitmann (Sonne, Ich will) rendezésében. A videóban látható űrruhákat Hollywoodból kölcsönözték, és 240 tonnányi homokot hordtak össze, hogy a holdjeleneteket létrehozzák. A premier augusztus 20-án volt, a kislemez szeptember 13-án jelent meg.

A Reise, Reise albumot 27-én adták ki, ami azonnal a top 10-be került több európai listán is. A Billboard alapján ekkor lett a Rammstein minden idők legsikeresebb német nyelvű zenekara. Mialatt a 2004-es év végén Ahoi című turnéjuk zajlott, november 22-én megjelentették az Ohne dich kislemezt.

Következő év februárjában hozzánk is eljutottak, a Papp László Budapest Sportarénába. Február 28 ára (a Keine Lust kislemez kiadásának napjára) az addigi 21 koncertjükre 10 országban több mint 200.000 ember volt kíváncsi. Ez alatt a turné alatt jó pár keresetet benyújtottak ellenük, mivel a koncertek pirotechnikai elemeitől egy-két esetben a nézők komoly balesetet szenvedtek.

A május 27. és július 30. közti koncertek közül kerültek ki azok, amik helyet kaptak a Völkerball DVD n.

A Rosenrot és a Völkerball (2005–2006)

2005 augusztusában a Rammstein bejelentette következő albumuk címét, a Rosenrotot. Első kislemeznek a Benzint választották, aminek klippremierje szeptember 16-án volt, a kiadvány pedig október 5-én jelent meg. A nagylemez október 28-án látott napvilágot. Megjelenése után – akárcsak elődje – azonnal az első tízbe került 20 ország slágerlistáján.

December 16-án érkezett a következő kislemez, a címadó Rosenroté, majd 2006. március 3-án a Mann gegen Mann (a videoklip február 6-án). Február 19-én a Rammsteinról elneveztek egy kisbolygót (110393 Rammstein).

November 17-én, 8 évvel legutóbbi koncertlemezük után, megjelentették a Völkerballt. Ezen a DVD-n a nîmes-i, a londoni, a tokiói és a moszkvai koncertekből láthatóak felvételek. A speciális változatban még egy lemez szerepel, két dokumentumfilmmel, az Anakonda im Netz-cel és a Paul által rendezett Making of the album Reise Reiséval. A limitált kiadás tartalmaz még ezek mellett egy fekete-fehér képsorozatot Frederic Batier munkáiból, aki lekövette a zenekart a turné ideje alatt.

A Liebe ist für alle da és turnéja (2007–2011)

2006-ban hiátust jelentettek be (ekkortájt foglalkozott Richard az Emigrate zenekarral), 2007-ben kezdtek újra együtt dolgozni. A következő album felvételei két éven keresztül zajlottak. 2009 júliusában a Liebe ist für alle da című dal majdnem végleges verziója kiszivárgott az internetre némi promóciós anyaggal együtt, ez arra sarkallta kiadójukat, a Universal Music-ot, hogy egyes rajongói oldalakkal felvegyék a kapcsolatot, és eltüntessék ezeket a fájlokat.

Augusztusban megerősítették a hírt, miszerint a hatodik lemez (a korábbiakhoz hasonlóan) 11 számot fog tartalmazni, és hogy a keverési munkálatok – amik ismét Stockholmban zajlottak – készen vannak. Szeptember elsején jelentették be, hogy a Pussy lesz az első kislemez, illetve szintén ezen a napon kerültek ki a The Gauntlet oldalára a hozzá tartozó videoklip részletei. Egyúttal megerősítették azt is, hogy az album címe Liebe ist für alle da lesz. Ezt később Paul is elmondta a RockOne magazinnak adott interjújában.

A Pussy klipje – amit Jonas Åkerlund rendezett – szeptember 16-án került fel a Visit-x nevű felnőtt tartalmakat közlő oldalra. Okkal került ide, mivel a kisfilmben férfi és női meztelenkedés, szexjelenetek is láthatóak (a nők német pornószínésznők, a férfi szerepekre pedig dublőröket alkalmaztak a zenekar tagjai helyett, akik utólag lettek a felvételre rámontírozva). A Metal Hammer oldalán jelent meg először a klip cenzúrázott verziója.

Egy Radio Eins-szal folytatott interjú során Paul és Christian elmondták, hogy az Ich tu dir weh lesz a második kislemez. Bár a dal cenzúrázása tiltotta Németországban annak bármiféle reklámját, közvetítését vagy nyilvános bemutatását, a zenekar hivatalos német oldalán promózták a klipet, ami december 21-én jelent meg, ismét a Visit-x oldalon. Az ismét Jonas Åkerlund által rendezett videóban a Liebe ist für alle da turnéhoz használt színpadképet állították fel. Nem sokkal később minden, a klipre utaló hivatkozást töröltek az oldalról. A kislemez 2010. január 15-én jelent meg Európában, 19 én Amerikában.

Április 23-án jelent meg a Haifisch klipje, amit május-június folyamán követett a kislemez. Ezen ismét Jörn Heitmann-nal dolgoztak együtt, és több korábbi Rammstein-videót is beleszőttek a történetbe.

A nagylemez turnéja 2009. november 8-án kezdődött Lisszabonban. Egyik lényeges állomása volt a 2010. június 4.-6. közt rendezett Rock Am Ring fesztivál, aminek főfellépői voltak, továbbá koncertet adtak a Sonisphere-en is. Július 18-án több mint 130.000 ember előtt játszottak a Festival d'été de Québec záró fellépőjeként – ez volt 9 év után az első észak-amerikai koncertjük. Ezután be is jelentették, hogy a 2010-es év utolsó koncertjeit a tengerentúlon fogják játszani. Pár dél-amerikai fellépés után ismét Kanadába mentek, ahol a jegyárusítás első órájában minden hely elkelt. A Madison Square Gardenben (New York) folytatták a turnét. Az Egyesült Államokba így több mint kilenc év után tértek vissza, és a hírek arról szóltak, hogy a jegyek mintegy tizenöt perc alatt keltek el. 2011. január 21-étől február 6-áig az Ausztráliában és Új-Zélandon rendezett Big Day Out fesztivál vendégei voltak. A következő két állomásuk az először látogatott Dél-Afrikai Köztársaságban volt, Johannesburgban és Fokvárosban. Február 16-án bejelentették, hogy a Madison Square Gardenben tartott koncert óriási sikere folytán 10 év után újra észak-amerikai turnét tartanak. A korábbiakhoz hasonlóan ezúttal is teltházas koncerteket adtak, amire igen hamar elkeltek a jegyek. 2011 áprilisában megkapták ezért első amerikai díjukat, a Revolver Golden God Award-ot a legjobb élő zenekarnak.

A válogatásalbum (2011–2012)

2011. december 2-án megjelentették a Made in Germany 1995–2011 címre keresztelt válogatáslemezt. Ezen a már ismert dalok mellett szerepelt egy új szám, a Mein Land (ennek a kislemeze november 11-én jelent meg a Vergiss uns nicht című dallal, a klip premierje is ezen a napon volt). Három változatban jelent meg a Made in Germany: a standard verzióban egy CD található, a speciálisban egy bónusz lemez is, amin remixek szerepelnek, a „super deluxe”-ban pedig plusz 3 DVD interjúkkal, az összes addigi klippel és werkfilmeikkel.

Novemberben elkezdték az album turnéját, ami 2012 májusáig tartott. Ebben benne volt egy észak-amerikai, 21 állomásos koncertsorozat is április 20-ától május 25-éig. Ezeken a fellépéseken DJ Joe Letz (aki a Combichristban és az Emigrate-ben tevékenykedik) töltötte be az előzenekar szerepét, Európában pedig a svéd Deathstars.

2012. március 22-én a Rammstein öt tagja (Lindemann nélkül) előadta a The Beautiful People-t Marilyn Mansonnal az Echo Awards-on.

Szeptember 21-én érkezett a bejelentés, miszerint a Rammstein (az Iron Maiden és a SlipKnoT mellett) lesz a 2013-as Download Festival egyik húzóneve. Emellett még 12 koncertdátumot ismertettek, köztük a Wacken Open Airt és Rock Werchtert. Ezek mellett újra felléptek a Wuhlheidéban, a Live Aus Berlin helyszínén.

2012. november 22-én a Facebook-oldalukon értesítették a közönséget, hogy ki fognak adni egy videógyűjteményt Videos 1995-2012 címmel, amin szerepelni fog két klip a Mein Herz brennt című dalhoz (az egyetlen számhoz a válogatásalbumról, ami nem volt kislemezes). Az első videó a Rammstein Vimeo-oldalán lett közzétéve december 7-én (a kislemez megjelenésének napján), a második pedig egy promóciós weboldalon 14-én (bár 11-én már kiszivárgott). Mindkettő rendezője Zoran Bihac volt (Links 2-3-4, Mein Teil, Rosenrot). Az első klipben egy újonnan rögzített, zongorás verzió volt hallható. A kislemez tartalmazta a videókban hallható változatait a dalnak, valamint egy Gib mir deine Augen című új számot. December 14-én a videógyűjtemény is megjelent.

Új album (2013–napjainkig)

2013 júliusában Paul egy interjú során felvetette a lehetőségét egy dokumentumfilmnek és egy DVD nek. A következő album kapcsán azt nyilatkozta, hogy ezen majd 2014-ben kezdenek el gondolkodni.

Zenei stílus és hatások

Bár a Rammsteint gyakran titulálják Neue Deutsche Härte bandának (jellemzően a rockzene keverése elektronikus elemekkel, valamint mély, általában tiszta énekhang), de zenéjükben sok stílus megtalálható, többek közt heavy metál, groove metál és indusztriál.

A zenekar gyakran megosztja a kritikusokat. Az új-zélandi Southland Timesnál (1999. december 17 én) például azt írták, hogy Till Lindemann „mély, dörgő hangja a parasztokat beüldözné az istállóikba és bereteszelnék az ajtóikat”, míg a New York Times (2005. január 9-én) úgy nyilatkozott, hogy „Mr. Lindemann olyan állati férfiasságot és alig visszatartott erőszakot sugárzott, hogy úgy tűnt, kinyúlhatna a közönségbe, felkaphatna egy rajongót, és leharaphatná a fejét”. Stephen Erlewine az Allmusictól úgy vélekedett a zenekarról, hogy „az a keverék, amit ipari zajokból, gitárzúzdából és operai énekhangból állítanak össze megtántorítóan erőteljes”.

Till Lindemann a Kerrang!-nak úgy nyilatkozott, hogy „csak próbálják kitolni a határaikat”, valamint hogy „nem tehetnek róla, ha egyes emberek nem szeretik ezeket a határokat feszegetni”.
 

Jelenlegi felállás: 

NévHangszer
Till Lindemann
ének
Richard Z. Kruspe
szólógitár
vokál
Paul H. Landers
ritmusgitár
vokál
Christian "Flake" Lorenz
billentyűsök
Oliver "Ollie" Riedel
basszusgitár
Christoph "Doom" Schneider
dob
ütőhangszerek