Ha elképzelnénk egy filmet az EAST zenekarról, szinte biztos, hogy fekete-fehér képkockák peregnének le szemeink előtt. Olyanok, mint a rendszerváltás előtt közvetlenül elkészült 1956 című klip feketén izzó képsorai, vagy amilyen a Csepel felett az ég című album borítójának fotója, melyen a félkész ég alatt egy gyárat látunk, mely nemcsak tárgyakat készített, hanem félkész ideológiákat is gyártott magának.

2012. június 8-án, 18 év szünet után végre ismét színpadra állt a legendás EAST zenekar a pécsi Kodály Központban a rajongók legnagyobb örömére. Ennek apropójából beszélgettünk Móczán Péter zenekarvezető/basszusgitárossal:

RB.: - Először is örömünket és egyben gratulációnkat fejezzük ki, hogy 17 év után végre egy „régi-új” anyaggal (az utolsó hanghordozó 1995-ben jelent meg „Két Arc Live” címmel, amelyet 1994 szept. 24-én rögzítettek a BS-ben) örvendeztették meg a rajongókat… Milyen indíttatásból dobtátok piacra épp most a „Csepel felett az ég” –re keresztelt 1981-es koncertalbumot?

MP. (Móczán Péter): - Azt hiszem, ez egy nagyon fontos album, az East történetének egyik legfontosabb pillanatának lenyomata 1981-ből, a diktatúra korából.
 Az első, Játékok című stúdióalbumunk koncertváltozatát rögzítettük a felvételen, ha jól emlékszem, a Csepeli Szabadkikötő(!) kultúrházában megrendezett koncerten. Jelentősége van a koncertváltozat kifejezésnek, mert több olyan opus hallható a CD-n, amely nem került rá a stúdióalbumra, és a Játékok című lemezről ismert számok többsége is máshogy szól. Több az improvizáció, nyersebb, felszabadultabb a zene, aztán a meg éteri kapuk nyílnak meg előttünk. Ez egy igazi zenei csemege. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik és értik az East zenéjét, nyitottak a progresszív rock világára.

RB.: - Tudjuk, hogy a ’90-es években „haldoklott” a rockzene… Tulajdonképpen mi volt az oka az EAST zenekar inaktivitásának 18 évig? Mert konkrétan ugye nem oszlott fel…

MP.: - Elfogyott a levegő körülöttünk. És azok az energiák is kihunyóban voltak, amelyek táplálták az East kreatív alkotó közösségét.
Persze az is befolyásolta a hazai rock állapotát, nem mondhatnám, hogy pozitív irányba, hogy a 90-es évek közepére a Magyarországon gyökeret vert multinacionális kiadok üzletpolitikáját első sorban a gyorsan megtérülő produkciók, a rapidprofit motiválta. Így aztán az az illúzió is hamar szertefoszlott, hogy majd ezek a kiadók néhány hazai zenekart vagy előadót bevezetnek a nagy nemzetközi zenei piac csataterére, de legalább a közelébe.

RB.: - Hogyan fogadtak a rajongók benneteket ennyi év elteltével a pécsi koncerten, és miért éppen Pécsre esett a választás a visszatérésre?

MP.: - A Pécsi Országos Színházi Fesztiváltól (POSZT) kaptuk a megtisztelő felkérést, hogy a fesztivál kiemelt off programjaként június 8-án lépjünk fel a Kodály Központ ezer személyes gyönyörű hangversenytermében. Nem előzmények nélküli a meghívásunk, ezer szállal kötődünk Pécshez, például a nyolcvanas évek első felében az Eck Imre vezette Pécsi Baletthez, de emlékezetes fellépéseink voltak az egykori Ferences rendi kolostor udvarán, a tettyei szabadtéri színházban, az Ifjúsági Házban vagy a pécsi egyetemeken, főiskolákon.
A koncert pedig minden várakozásunkat felülmúlta: fantasztikus akusztika, világszínvonalú hangtechnikai, a zsúfolásig megtelt nézőtér, és a koncert végén a közönségünk hosszú percekig felállva tapsoltak, a zenénket ünnepelték. Köszönjük.

RB.: -  A zenekar jelen állapotát, hogy kell értelmeznünk? 18 év után élő koncert, CD megjelenés, ami nagyon sokat sejtet… Mik a terveitek a jövőre nézve?

MP.: - A terveink a nem túl távoli jövőig terjednek, egyelőre. Szeretnénk elvinni a Pécsett bemutatott két és félórás koncertprogramunkat néhány vidéki nagyvárosba, Budapestre, és szeretnénk eljutni határon túlra, Erdélybe, a Felvidékre és a Vajdaságba.

RB.: - Mivel foglalkoztak az EAST tagjai az 1994 óta tartó elég hosszúra nyúlt szünet óta? Ki hol zenélt, milyen projektekben vettetek részt?

MP.: - Az East az 1994-es BS koncertje után leállt, mindenki talált magának új célokat. Pálvölgyi Géza a Tátrai Bandben folytatta, Takáts Tamás a Dirty Blues Band tagja, Dorozsmai Péter a Tom Tom Stúdió vezetője, én pedig a filmhez köteleztem el magam. Megalapítottam az EPS Produkciós Irodát, amelyben mostanra több mint száz saját filmet készítettünk, közöttük Bartók színpadi műveiből készült filmeket, vagy a Magyar gyárak a millennium korában című sorozatunkat, vagy Orwell: 1984-ét Ákos főszereplésével.

RB.: - Végül egy személyes kérdés. Milyen zekekarok voltak Rád a legnagyobb hatással pályafutásod alatt? Kik a példaképek? És milyen zenéket hallgatsz mostanában?

MP.: - Példaképeim igazán nem voltak, de meghatározó élményeim igen. Az első, Jimi Hendrix: Are You Experienced című Jugoton kiadású lemeze volt. Szegedről Szabadkára (egy kis szabadság), az egykori Jugoszláviába kishatárátlépővel lehetett évente többször is átjutni. Nekünk akkor, az volt a Nyugat. Magyarországon betiltott filmeket lehetett a mozikban látni, itthon indexen lévő, magyar nyelvű könyveket lehetett a könyvesboltokban vásárolni, például az 1984-et. A lemezboltok polcain szinte minden volt, mi szem szájnak ingere.

Aztán a 70-es évek elején jöttek a korai progresszív zenekarok a Pink Floyd, a Genesis, a Yes, a King Krimson, Soft Machine... 1973-ban egy újabb pályaigazítást hajtott végre a Mahavishnu Orchestra elementáris zenéje. 1974, újabb impulzus, egy lengyelországi fesztiválon találkoztunk az SBB-vel, amely ugyanezekben a zenékben gyökerezett, de mégis más volt. Nagyon is kelet-európai, nagyon is lengyel, rettenetesen erős, elkötelezett zene volt. És ez a trió eredendően bluest játszott (Silesien Blues Band), mint ahogy a mi akkori zenekarunk is, az East elődje. Úgy látszik, vannak utak, amelyeket nem az ember jelöl ki magának.

Aztán 1975-ben megalakult az East és a meghatározó élmények számomra, a zenekaron belül, bennünk születtek meg.
Persze később is voltak hatások, mint például Peter Gabriel, vagy a Radiohead. És el ne felejtsem a Beatles végig elkísért, amióta zenélek (Strawberry Fields Forever, Golden Slumbers, I Want You…)

Hogy mostanában milyen zenéket hallgatok? Inkább komolyzenét, járok koncertekre, nagyon fontos számomra az élő zene élménye és vannak jó lemezeim is. Szeretem Bartókot, Chopint, Mozartot. Az utóbbi években fedeztem fel magamnak Mahlert.

A jazz-lemezeim közül most éppen Keith Jarrett Blue Note CD-it hallgatom.

Aztán időnként előfordulnak váratlan események, mintha a tenger mélyéről kerülne felszínre egy régen elfelejtett birodalom apró kis emléke. A Londoni Olimpia záróünnepségén a sok aktuális és kevésbé aktuális sztár után egyszer csak bekonferáltak egy első hallásra ismeretlen előadót, Ray Daviest. Egy öregember lépett a színpadra, aki remegő hangon elénekelt egy dalt a dinoszauruszok korából, egy nagyon szép dalt. Ez a Waterloo Sunset volt, a Kinkstől, 1966-ból. Davies volt a Kinks énekese, gitárosa, ő szerezte a dalt. Emlékeztem rá, hogy volt egy Kinks lemezem. Megkerestem, rajta volt. Az egy igazi kis remekmű, 3 percben. Egy hét alatt legalább tízszer meghallgattam. Aztán visszatettem a helyére a szekrénybe.

RB.: - És talán a legfontosabb kérdés a végére… Mikor és hol láthat benneteket a közönség legközelebb?

MP.: - Sajnos erre a kérdésre, most nem tudok válaszolni. A koncertek színvonalas lebonyolításához szponzorokra lenne szükségünk. Remélem meg tudjuk valósítani terveinket.

RB.: - Köszönjük a beszélgetést! További sok sikert Nektek, valamint további EAST albumokat nekünk, rajongóknak!

A zenekar „Csepel felett az ég” című legújabb – 1981-ben rögzített - koncertalbuma, már kapható!!!

1981-et írunk, amikor az EAST Csepelen ezt a koncertjét rögzítette. Az EAST a hetvenes évekre jellemző hazai és kelet-európai progresszív rock törekvésekkel ellentétben nem kizárólag a virtuozitással akarta megmutatni a körülöttünk lévő világ bonyolultságát, hanem egy sajátságos, de a külvilággal és a kor művészeti törekvéseivel kommunikáló univerzumot teremtett. Míg a hetvenes évekre jellemző hazai progresszív rock víziók inkább zenei konstrukciók voltak, addig az EAST a keményre kalapált, ihletett költőiségével hív minket egy álomvilágba.

Az EAST ezen koncertfelvétele teszi teljessé a zenekar életművét, felmutatja a kollektíva egyik legizgalmasabb és leginkább kreatív korszakát. A végén rájövünk, hogy akármilyen szürke volt az ország felett az ég, ennek az égnek nemcsak magassága, de mélysége is volt, és hogy a csillagállások kedveztek a kivételesen kreatív megnyilvánulásoknak is.
A kiváló minőségű felvétel több mint harminc évig pihent a dobozában, hogy 2012 áprilisában Dorozsmai Péter hozzáértő hangmérnöki munkája, valamint a kiadó gondoskodása révén, exkluzív csomagolásba öltöztetve -az EAST rajongók nagy örömére- tökéletes korlenyomattá váljon.

Az East zenekar profilja az alábbi linken elérhető:

http://www.rockbook.hu/zenekar/east

Itt meghallgathatjátok az 1994-es Budapest Sportcsarnokbeli Két Arc Live c. teljes koncertet: