Ismét bebizonyosodott, hogy az ostobaság határtalan. Amekkora badarságot a Velvet leközölt, az egyszerre nevetséges és szánalmas. Mindenginek saját joga eldönteni, hogy milyen zenét hallgat, de azért álljunk meg egy szóra! Nem tudom melyik volt az a nagy tudású, tapasztalt firkász, aki úgy ír cikket az élő zenéről, hogy valószínűleg azt sem tudja merre van fejjel, de azt tanácsolom neki, vagy törölgesse egy kilőtt űrhajó ablakát, vagy gáncsoljon el egy szecskavágót, vagy inkább szüljön sünt (esetleg szarvast)!

Arról pedig végképp ne nyissunk vitát, hogy miben különbözik a hangszeres zene (legyen az rock, metál, blues, punk, vagy jazz) a botrányosan buta tuc-tuc-tól. Ezt mindenki döntse el maga! Itt kérem mesterséges lebutítás folyik minden fronton, így a zenében is, aminek sajnos rengetegen esnek áldozatul.

Íme a Velvet cikke: 5 ok, amiért az élő zene mindig szar (A Rockbook igyekezett 1-1 klippel rácáfolni a megjelent idiótaságokra)

"Zenét hallgatni jó, együtt lenni jó, táncolni jó, bulizni jó. Ezeket senki nem vitatja, de a koncert, mint a zene élvezetének első számú közege már iszonyatosan kiment a divatból. Jobban, mint ahogy azt ön mondjuk a fesztiválkínálat alapján gondolná. Megmondjuk, miért szar minden koncert – kivéve azok, amiknek a fókuszában nem az élő zene áll. Persze nem kell egyetérteni, hiszen ez egy véleménycikk, simán lehet, hogy önt leköti egy hangszeren játszó ember látványa, ebben az esetben szavaznia kell majd, hogy hallassa hangját.

1. Hangszeren játszást nézni unalmas

Az MTV ugyan eredeti formájában már nem létezik, de hatása visszavonhatatlan változásokat okozott. A föld lakosságának túlnyomó többsége ugyanis a videoklipek segítségével belátta, hogy hangszeren játszó személyt vagy személyeket nézni fájdalmasan unalmas. Az első videóklipekhez mindössze rögzítették, ahogy az együttes eljátssza az adott számot, de már a ’80-as évek legelejétől világos volt, hogy egy sikeres kliphez ennél érdekesebb látvány kell. Az elmélyülten gitározós arcok csak nagyon rövid ideig viccesek. Egy olyan sima popkoncert tehát, ahol a színpadon áll (vagy még rosszabb, ül) egy zenekar, és játszik, látványban nem nyújt értékelhető élvezetet. A látványért tehát (a többségnek) nem éri meg elmenni egy sima koncertre, ennyi erővel a felvételt is meghallgathatja otthon még egyszer.

1. ellenpélda arra, hogy: "Hangszeren játszást nézni unalmas"

2. Élőben bénább a hangzás

Manapság egy stúdiófelvételen hónapok munkája hallható, minden egyes hangot roppant tehetséges mérnökök csiszolnak tökéletesre, az énekes annyiszor próbálhatja eltalálni a tökéletes előadásmódot, ahányszor akarja. Egyszerűen kizárt, hogy egy élő fellépés ennek a nyomába jöjjön, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a fesztiválokon milyen pocsék szokott lenni a hangosítás, de néha még erre használatos helyiségekben, stadionokban tartott koncerteken is. Az élő zene tehát hangzásban is minden bizonnyal kevesebbet nyújt, mint amit a lemezen/mp3-on hallhatunk.

2. ellenpélda arra, hogy: "Élőben bénább a hangzás"

3. A zenészek élőben is ritkán produkálnak egyedit

Hiába uncsi a látvány, hiába bénább a hangzás, ha ott van az élő zene varázsa! Kár, hogy a könnyűzenében a legritkább esetben fordul elő, hogy a zenészek tényleg valami egyedit produkálnának egy-egy fellépés alkalmával. A klasszikus zene értőinek biztos rengeteget számít, hogy ki hogyan zongorázza melyik szimfóniát, de egy átlagos pop- vagy rockzenekar zeneileg nem variál sok mindent, nem adaptálja műsorát vagy főleg hangszeres játékát az adott helyzethez, vagy az adott közönség ízléséhez. A jazzben van improvizáció, a popzenében nincs.

Egy átlagosan sikeres nemzetközi pop- vagy rockzenekar egy átlagos nyáron valószínűleg 15-20 fesztiválon lép fel és mindegyik fellépésén egy az egyben, hangról hangra ugyanazt a műsort játssza le. Hol van ebben az élő zene varázsa? Ja, és azt még tegyük hozzá, hogy a manapság népszerű zenék zöme elektronikus, ahol igazából nincs túl sok értelme élő zenéről meg hangszeres játékról beszélni. Ennek ellenére a Chemical Brotherstől Calvin Harrisig mindenki szokott „élőben” fellépni fesztiválokon. Ugyanmár.

3. ellenpélda arra, hogy: "A zenészek élőben is ritkán produkálnak egyedit"

4. A legtöbb koncert nem is az élő zenéről szól

Hogy a fenti három pont mennyire igaz, azt a legjobban maguk a popelőadók tudják. Elsőnek Madonnának esett le a tantusz még a ’80-as évek végén, akinek 1990-es Blond Ambition turnéja már jobban hasonlított egy táncszínházi előadásra, mint egy hangversenyre. Azóta a legtöbb előadó önálló koncertjéből valamilyen szinten revüt csinál, még az önmagukat legkomolyabban vevők sem állnak ki a színpadra legalább egy kis háttérvetítés nélkül. És pontosan Madonna az, aki párszot emiatt playbackkelésre vetemedett. Nagyon megszólták érte (főleg Elton John), de ha belegondolunk, Madonna csak a közönség igényeit akarta minél jobban kiszolgálni. Ők elsősorban látványt akarnak, show-t, szexi nőket, elképesztő tánckoreográfiát. Ezeknél kevesebb élvezetet nyújt, hogy Madonnának milyen a hangja, amikor élőben énekel. Van ugyanis valami, ami a playbacknél is kínosabb: egy unalmas koncert.

Az élő zene már nagyon régóta nem az élő zenéről szól, hanem a látványról, és ez pontosan a közönség igényei, az ön igényei és az én igényeim miatt van így. Persze, egy gigasztárt élőben látni hatalmas élmény, még akkor is, ha az illető valami annyira végtelenül unalmas dolgot csinál, mint a gitározás. De akik a gigasztár élőben látását élvezik a koncerten, azok sem az élő zenéért mentek oda, hanem a gigasztár élőben látásáért. Nem lenne túl hiteles, ha mondjuk egy Lady Gaga vagy egy Rihanna-koncertről azzal jönne el egy rajongó, hogy zavarta, hogy gitáros nem élőben játszott, vagy ha igen, nem improvizált semmit. Ezt kellett megérnünk a XXI. századra: hatalmas tömegek járnak koncertre, de túlnyomó többségük nem az élő zenéért jár, hanem bulizni, show-t nézni és/vagy celebszpottingolni.

4. ellenpélda arra, hogy: "A legtöbb koncert nem is az élő zenéről szól"

5. Táncolni jó, tömörülni-ácsorogni rossz

Most őszintén, ön milyen környezetben hallgatná meg legszívesebben pl. az idei nyár legnagyobb slágereit? Az lenne a jobb, ha húsz-harminc méterre egy tömeg által eltakart színpadon ott lenne az adott előadó, és önt minden oldalról sok-sok izzadt test préselné közben össze vagy az, ha egy jó klubban vagy egy házibuliban felvételről hallaná a számot és tudna rá normálisan táncolni? Nem menő bevallani, de azok számára, akik nem keményvonalas metálrajongók, nyilván jobb az utóbbi. Egy jó buli nem attól jó, hogy élőben játssza-e egy zenekar a zenét, egy jó szám nem csak akkor élvezhető, ha élőben hallja az ember. És nem, attól még nem lesz élő, hogy egy DJ felteszi a lemezjátszóra. Attól sem, hogy valaki az „igényes” szórakoztatás jegyében rákongázik."

5. ellenpélda arra, hogy: "Táncolni jó, tömörülni-ácsorogni rossz" (Csak azért is!!!)

Az ellenpéldaként felhasznált 5 videó természetesen szubjektív, vélhetően bárki tudna hasonlóan reflektálni erre az öt pontra. Ahhoz pedig nem fér kétség, hogy vannak igen gyenge produktumok az élő zenében is, nem mindig lehet 100%-os egy koncert, de az ilyen fokú bugyuta általánosítás abszolút nem helytálló. Ezzel a véleménnyel gondolom nem vagyunk egyedül...

Az utolsó bekezdésnél megjegyezném, hogy aki koncerten nézi meg az adott előadót, az azért megy koncertre, mert szeret koncertre járni, nem pedig azért mert irritálja a közeg és a zene... Végtelen egyszerű a képlet Kedves firkász Úr! (Rockbook szerk.)

Forrás: www.velvet.hu