Immár negyedik alkalommal került megrendezésre idén az AB/CD tábor. Az előző évekhez hasonlóan, napközben motoros ügyességi versenyek, vetélkedők, motoros felvonulás, este pedig koncertek szórakoztatták a közönséget.

Péntek:

A pénteki napot a Mikrodeth nyitotta. A zenekar tagjai nem ma kezdték a zenélést. A csapat a Remorse zenekar egykori, jelenlegi és kisegítő tagjaiból áll. Kétségem sem volt afelől, hogy precízen fogják játszani a Megadeth dalokat. A kérdés csupán az volt, hogy Oláh Zsolti (Remorse) miként fogja hozni a Mustaine orgánumát. Korábban már leírtam fenntartásomat a tribute zenekarokkal kapcsolatban, miszerint mennyire fontos számomra, hogy az ének rendben legyen, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Nos a Mikrodeth-nél az előzetesen a facebookra  felpakolt próbatermi felvételekből már sejteni lehetett -ami a koncerten be is bizonyosodott-, hogy Oláh Zsolti tökéletesen varázsolja elénk Mustaine-t. De a többiekre sem lehet panasz: Kossuth „Marty” Lajos kiválóan tolta a fülünkbe a gyilkos szólókat. Mindehhez Szabó „Ellefson” Péter és Zabari „Menza” László szolgáltatta a precíz alapot. Szinte az összes nagyobb slágert eljátszották: Countdown To Extinction, Symphony Of Destruction, Hangar 18, Skin O’ My Teeth. A Holy Wars, sem maradhatott ki a programból, igaz csak instrumentálisan játszották, mert Zsolának még nehezen megy az ének elkülönítése, ebben a nem könnyű nótában. A Peace Sells is egy kihagyhatatlan darab, így hát nem is maradt ki. A koncertet rendhagyó módon egy Slayer nótával a Season In The Abyssel zárták, Hanneman emlékére. Sajnos a főleg motorosokból álló közönséget nem igazán tudták megmozgatni.

Másodikként a Scorpions tribute lépett színpadra. A közönség őket már sokkal jobban fogadta. A zenekar teljesítményére itt sem lehetett panasz, viszont itt már az ének rizikós volt. Na nem azért, mert az énekes Fehér Zsolt nem birkózott meg a magas hangokkal, hanem mert egyesek szerint a hangja inkább Dickinson-éra, mások és jómagam szerint is inkább Michael Kiske-re hasonlított. Így Klaus Meine orgánuma nélkül nem teljesen ugyanúgy szólaltak meg a Scorpions dalok. A kiállással nem volt gond. A gitárok, a színpadi mozgás, Fehér Zsolt fizimiskája, mind a Scorpions-t idézték. A régi klasszikusok mellett, játszottak az újabb albumokról is, amiket én annyira nem ismerek, mert valahol a Wind Of Change környékén hallgattam utoljára a zenekart. De a régebbi klasszikusok: Big City Nights, No One Like You, Blackout, Coming Home, kellemes emlékeket ébresztettek. A koncert közepén volt egy lírikus blokk, ahol eljátszották a Still Loving You-t, a Send Me An Angel-t, a Holiday-t. Jó volt hallani az egyik személyes kedvencemet a Tease Me Please Me-t. A koncert zárásaként mi más is jöhetett volna, mint a legnagyobb sláger a Rock You Like a Hurricane. Összességében jó hangulatú koncert volt, csak kár, hogy az ének orgánuma miatt nem volt 100%-os.

A pénteki napot a Viharmadarak zárta. A zenekar klasszikus magyar rocknótákat játszik. A P. Mobil Miskolcával kezdtek, ami itt borsodban mindig telitalálat, motoros közönség előtt meg pláne. Aztán jött a Hobo-féle Tobacco Road, majd a Dinamit a vérem és a Közeli helyeken. A klasszikusok sorából nem maradhatott ki a Lámpagyár, a Menj tovább, a Kör, az Egyedül, a Zöld, a bíbor és a fekete. Az ilyen jellegű nótákkal mindig célba lehet érni motoros közegben. A zenekar precízen játszott és jó hangulatot teremtett. Úgy érzem az ének néha elbírt volna egy kicsit több karcosságot, főleg a P. Mobil és Vikidál nótákban. A koncert végén még eljátszották a Tinédzser dalt, a Mi ez az érzést. Aztán eleredt az eső, de a közönség végig kitartott. A műsort a Zöld csillaggal zárták, amit már nem tudtak rendesen befejezni, mert akkora végleg leszakadt az ég.

Akiknek a viharos eső és szél sem vette el a kedvét a bulizástól, azok – csakúgy mint mind 3 nap - a Bonus Track formáció hajnalig tartó nosztalgia buliján szórakozhattak a Malom Klub színpadán.

Szombat:

A szombati napon egyéb elfoglaltságom miatt kicsit késve érkeztem, így lemaradtam az nyitó Frantic zenekarról. Pedig kíváncsi voltam rájuk, mert amikor először láttam őket, nem hagytak bennem mély nyomot. Meglepődve olvastam aztán róluk, hogy megnyertek több tehetségkutatót is. Aztán nemrég hallottam tőlük egy felvételt, a youtube-on is elérhető Second Chance-t ami felettébb kíváncsivá tett. Szerettem volna őket megnézni, ám ez ezúttal ez elmaradt. Sorry srácok, legközelebb bepótolom.

A másodikként fellépő Haelo zenekar koncertjének feléről is lekéstem. A Haelo az After-All zenekar utódjaként jött létre. Akkor még Oláh Szabi énekelt benne aki ma a Fresh Fabrik tagja. A jelenlegi felállás 2007-ben alakult ki, váci, miskolci és budapesti tagokból. Bemutatkozó albumuk 2011-ben jelent meg Ageusia címmel, ami a koncertjük programját is képezi.  Progresszív rock elemekkel tarkított, dallamos, modern metal zenéjük nekem nagyon bejött, sajnálom is, hogy lemaradtam a műsoruk elejéről. Nem úgy a motoros közönségnek: őket nem tudták lenyűgözni, pedig szerintem az egész táborban az ő produkciójuk volt a legkiemelkedőbb. Nekem több nótánál is az Incubus ugrott be, és nem csak a gitáros pólójáról . A csapat június 1-én Miskolcon ad akusztikus koncertet, majd június 11.-én a Budapest parkban lesz az ausztrál Karnivool vendége. Ajánlom a zenekart mindenki figyelmébe.

A Haelo után, a házigazda AB/CD zenekar következett, akiket már nem kell különösebben bemutatni. Szinte az összes motoros találkozón és rock fesztiválon lehet találkozni az AC/DC hazai képviselőjével, többek között az I. Rockbook rockfesztiválon is június 15.-én Szentesen. A koncertet a R ’n R Train-el kezdték és annak a rajzfilmes intrójával a kivetítőn, amin a koncert alatt az AB/CD logó és az aktuális dal címe volt látható. Sorban játszották az AC/DC slágereket: Girls Got A Rithm, Money Talk, Dirty Deeds. Így kell tribute zenekart csinálni, ahogy ezt az AB/CD teszi! Nem csak Kristó Laci hangja képes elénk idézni Bon Scott-ot és Brian Johnson-t, hanem a zenekar többi tagja is azokat a hangszereket használja, mint az AC/DC, a tökéletes sound elérése érdekében. A külsőségekre is odafigyelnek, legalábbis a Brian Johnson és Angus Young megformálásában. Ennek érdekében Fángli Erik a klasszikus vetkőzős show elemet is bemutatja a Shes Got To Jack-ben, vagy éppen Kristó Laci viszi őt körbe a nézők között a nyakában. Na meg persze az elmaradhatatlan Angus ugrálás sem maradhat ki. A jó 2 órás programban elhangzottak még olyan dalok, mint a Heatseeker, Are You Ready, Back In Black, Big Gun, Thunder, Let There Be Rock, T.N.T. A konceretet a We Salute-al, majd a legnagyobb AC/DC klasszikus Highway To Hell-el zárták.

Ezzel még nem ért véget a tribute zenekarok sora. A szombati napot a Holywood Rose zárta. Bár a zenekar két saját albummal is rendelkezik – a 2009-es Minimal Design és a 2011-es Piknik a holdon – alapvetően Guns ’n Roses tribute-ként működik. A koncertet indító Nightrain után a Live And Let Die és a Welcome to the Jungle következett. Az énekes Jesse hangja, mozgása, megjelenése (fejkendő, bőr kilt) remekül passzol AXL-éhez. A hangzásban sem volt hiba. Remek minőségben és jó előadásban hallgathattuk meg az olyan klasszikusokat, mint a Don’t Cry,és a You Cold Be Mine. Sweet Child után az egyetlen saját nóta, a Szedjetek szét következett az új albumukról. Az egyébként sem rövid November Raint még megtoldották egy gitárszólóval, dupla nyakú gitáron. Majd következett a Knocking On Heavens Door, ami közben Jesse lejött a közönség közé egy kis közös éneklésre. Majd végül a Paradise City következett és zárta a szombati napot a színpadon.

Vasárnap:

Az első zenekar a Killer Surprise  volt. Úgy 2 éve láttam már őket egy tehetségkutatón, azóta rengeteget fejlődött a csapat. Fülbemászó dallamok, dögös R ’n R témák, metálos reszelések jellemzik zenéjüket. Saját számaikon kívül - Állj meg, Ébredned kell, Nem hagyom – olyan előadóktól játszottak, mint Kid rock, Nickelback, Michael Jackson, ami szintén azt jelzi milyen sokrétű zeneiségből táplálkozik a zenéjük. Tehát nem egyszerű behatárolni őket zeneileg, pláne ha még azt is hozzáteszem, hogy a repertoárjukban szerepel (itt nem játszott) Machine Head és Static-X. Viszont volt még a Volbeat által is átírt I Only Wanna Be With You és a Word Up, amit a Korn is feldolgozott. Mindez táncos lányokkal kiegészítve. Mint megtudtam, ez nem csak erre az alkalomra összehozott egyszeri dolog volt, hanem szerves részét képezi a zenekar koncertjeinek. Bár igazából ők sem tudták megmozgatni a motoros közönséget, de én élveztem a műsorukat. Próbáljátok elcsípni őket valahol! Addig is csekkoljátok a Youtube-on a videóikat.

A Killer Surprise után a Zakó Band következett. Az ő zenéjük passzol ehhez a motoros közeghez. Blues-os kocsma-rock, piás szövegekkel, néhol Red Hot Chilli-s funky betétekkel és persze Zako nagyszerű hangjával. Zakó-ról már korábban a Drinkers koncert kapcsán olvashattatok, de a zenekar többi tagja sem ma kezdte a zenélést. Tóth András gitáros több helyi zenekarban is megfordult már, mint ahogy Hegedűs Sanyi is, aki többek között egy ideig a Porno 69-ben is játszott. Nagyon jól összeszokott zenészekről van szó, ez meg is látszik a produkciójukon. Mint említettem, a saját dalok szövegei főként a piálásról szólnak. Elég csak megnézni a számcímeket: Decipresszió, Rumos dió, Borvirág. De a Vigyázz kislány is egy forralt bor okozta incidensről szól. Műsorukat régi magyar rock slágerekkel is színesítették. Játszottak többek között a Beatrice-től: Minek él az olyan, Nagyvárosi farkas, valamint P. Mobil egyveleget: Miskolc, Menj tovább, Forma 1., Utolsó cigaretta, 2 forintos dal. Kiváló bemelegítés volt ez a Lord koncert előtt.

A három napos fesztivált, az idén 41 éves Lord zenekar zárta. Ez a 41 év meg sem látszik a zenekaron, ma is ugyanolyan lendülettel nyomják sajátos hard rock zenéjüket, sőt hangzás terén -köszönhetően a technikai fejlődésnek- talán még jobban. A Lord zenekar kapcsán legtöbbünknek a nagy slágereik ugranak be először: Egyedül, Vándor, Ragadozók, de ha megnézünk egy Lord koncertet, akkor minden egyes dalnál beugrik, hogy „ez is milyen jó”! Itt van például a nyitó Megváltás nélkül vagy a másodikként játszott fülbemászó refrénű Álmodom. Aztán folytatták a sort olyan klasszikusokkal, mint az Itthon vagy otthon, Neked soha nem elég, Hazudik a lány, Az utca kövén. A közönség végig együtt fújta a zenekarral az összes slágert, azok pedig jöttek sorban. Rossz fiúk, Új nemzedék, Képzeld el, Engem ne várjatok, Virágdal, Nem kell, Nincs bocsánat, Érezzél engem. A Vándort a szokásos guggolással adták elő, és ezzel be is fejezték a hivatalos programot. Persze a Lord zenekart nem lehet csak így leengedni a színpadról. A ráadásban eljátszották még a Szabadon élj-t, a Kifutok a világból-t, és a programot a Kisfiúval zárták.

Összességében jó kis 3 nap volt ez, némi keserűséget csak azért érzek, mert a főként motorosokból álló közönség miatt az olyan zenekarok, mint a Mikrodeth, Haelo, Killer Surprise viszonylag kevés figyelmet kaptak.

Bodzilla