A Campus Fesztivál úgy tűnik idén nem csak a jó koncertek, hanem a kapcsolatok fesztiválja is lett. Amíg a 0.napon a Magashegyi Underground koncertjére időzítette esküvői fotózását egy ifjú pár, tegnap a lánykéréseké volt a főszerep, két koncerten is a rögtönzött szertartásé lett a főszerep. Ami pedig a fesztivál látogatószámát illeti már most biztos, hogy miden várakozást felülmúló tömeg szórakozott az első este, teljes fordulatszámon üzemelt a hét programhelyszín.

A hivatalos első nappal, már teljes gőzzel elstartolt a debreceni Campus Fesztivál. Rengeteg koncert és program helyszín áll a szórakozni vágyók rendelkezésére. Rockzenei szempontból a Rézangyal Aréna és a Friss Rádió színpad nyújt leginkább megfelelő programot, sajnos ez a két helyszín eléggé távol esik egymástól.

A csütörtöki napot a Rézangyal Arénában a debreceni Frogshow nyitotta. Sajnos a korai kezdés éreztette hatását, méltatlanul kevesen voltak kíváncsiak rájuk. Pedig hát a Frogshow, egy 15 éves múlttal rendelkező csapat, és vicces nevük ellenére nagyon komoly muzsikát produkálnak. Őket hallgatva az Alice In Chains, és a Black Out jut eszébe az embernek. Húzós, grunge-os gitártémák, kidolgozott vokálok, mindez kiváló harmóniával. Aki szereti Black Out-ot, annak nyugodt szívvel ajánlom a zenekart, de persze másoknak is.

A Frogshow után a The Grenma következett. Rájuk már többen voltak kíváncsiak. Nyílván, mivel a fiatalabb generációban, nagy népszerűségnek örvendenek. Mivel én nem tartozom közéjük, engem nem nagyon tudtak megérinteni, még így élőben sem. De hát nélkülem is megvan a saját közönségük, akik végig pogózták és body surf-ölték a koncertet a tini-punk dalokra. A koncert egyébként jó hangulatban telt, a végén még egy ráadást is kicsikartak a zenekartól.

A The Grenmát a Nemjuci követte, majd utána jött a Fish. Talán már őket sem kell bemutatni senkinek. A Depresszióék által csak pop-nak titulált, rádió barát rockzenét játszanak. Jókora tömeg fogadta őket a Rézangyal Arénában. Már a VOLT fesztivál    kapcsán is leírtam, Krisztián milyen remek frontember. Egy emberként tudja mozgatni a közönséget. Ha kell circle pit-et csináltat, leguggoltatja a közönséget vagy éppen hátat fordíttat velük. Egy Fish koncerten akkor is remekül érzi magát az ember, ha nem ismeri  zenekart. A rádióban sokszor lehet őket hallani, így mindenkinek is merős lehet a Majdnem California, a Keep  Your Secret, a Nincs személyes üzenetem vagy a Sav című dalok valamelyike.

Az Európai Nyelvek utcájával és a civil szervezetekkel is kezdtek ismerkedni a fesztiválozók. A szervezők bevallása szerint a Játék határokkal nevet viselő sátrat a közösségi játékok népszerűsítésére hozták létre, ahol a szülők előadásokon, koncerteken, kerekasztal-beszélgetéseken és főképp közös játékokon vehetnek részt gyermekeikkel. Az érdeklődés a jópofa fizikusoknál is nagy volt, látványos bemutatóikból kiemelkedik a cseppfolyós nitrogénnel felrobbantott hordó, de ma érdemes benevezni a rendhagyó sörivó versenyre, ahol semmi sem az lesz, aminek látszik, ezúttal a frissítő nedű az ég felé fog folyni.

Az est egyik legsikeresebb produkciója a várakozásoknak megfelelőn Majka-Curtis-BLR nagyzenekari koncertje volt, de a Hősök, vagy a Paddy And The Rats ír punk-rock kocsmazenéjét is teltház kísérte. Aki még nem találkozott a Paddy And The Rats zenekarral, az felétlen pótolja ezt a mulasztását. Garantáltan jól fog szórakozni akkor is, ha nem hallotta még a zenekart. Paddyék a semmiből tűntek föl 6 évvel ezelőtt, és mára hatalmas rajongó tábort tudhatnak maguk mögött. A szervezők ezúttal nem becsülték alul a zenekart és a nagy befogadó képességű Rézangyal Aréna sátorba rakták őket, amit jó ¾-ig megtöltöttek. Ennek csak egy hátránya van, hogy hamar levegőtlenné válik a sátor ekkora tömegnél. Pláne az olyan intenzív pogónál, mint amit Paddyék alatt produkál a közönség. A legnagyobb beindulás most is a végére tartogatott Freedomra volt, de a koncert közben azért pihenés kép, volt egy két lassabb darab is, mint a Never Walk Alone.

Péterfy Bori családias hangulatú közönségtalálkozójára is érdemes volt benézni, esti koncertjét, törzsrajongójuk lánykérése tette még színesebbé. A Rézangyal Arénában lépett fel a brit Subways együttes, akinek tagjait a színpadon kívül csendes, nyugodt és jó humorú fiatalokként lehetett megismerni, ellenben a színpadon – talán a zene, talán a közönség hatására – egy igazán vad és magával ragadó koncertet produkáltak. A Quimby ismét „magát adta”, de ezúttal egy kis pikantéria is volt a koncertben: tőlük is egy bátor rajongó kért segítséget, a koncert közben több ezer ember előtt kérte meg szíve választottjának kezét.

A 25 éves, jubileumi életévüket ünneplő Csík Zenekar koncertjének különleges vendége ezúttal Kovács Kati volt. Az énekesnő mindig megtiszteltetésnek érzi a felkérést, elmondása szerint nagyon sok próba és alázatos munka előz meg egy-egy fellépést, kivétel nélkül mindenki lelkiismeretesen próbál, hogy a végén az születhessen meg, amit a Campus fesztivál Nagyszínpadánál is átélhetett a nagyérdemű. Csík János is csak tisztelettel és elismeréssel nyilatkozott a művésznő vendégszerepléséről, úgy gondolja, sikerült megidézniük közösen az elmúlt huszonöt év hangulatát a debreceni színpadon. Folytatás is lesz, ugyanolyan tempóval, szívvel-lélekkel, mint eddig – árulta el Csík János. Sőt, jövő tavasszal új lemez is lesz, ami megint hoz valami mást, valami újat, egyfajta izgalmasságot.