Bejelentkezés

x
Search & Filters

Negyven évvel ezelőtt lépett ki Ian Gillan a Deep Purple-ből

1973 közepe táján nem virágzott a Deep Purple rózsája. A belső problémák az egekig nyúltak, és Ian Gillan - aki már régóta az együttes vezető énekese volt - úgy döntött, hogy elhagyja a zenekart. Ugyanakkor a banda gitárosa, Ritchie Blackmore azt mondta Roger Glover basszusgitárosnak, hogy nincs szükség többé a szolgálataira.

Az együttes 1968-ban alakult, azonban Gillian csak 1970-ben csatlakozott a bandához, és a dolgok igazán ekkor indultak be. 1973-ra a zenekar egy sor olyan klasszikussá vált nagylemezt tudhatott magáénak, mint például az ‘In Rock’, a ‘Fireball’ és a ‘Machine Head’, amely az együttes világhírűvé vált nagy slágerét, a ‘Smoke On The Water’-t is tartalmazta. Az önzés és más egyéb tényezők miatt a banda hamar széthullott. “Részemről volt egy nagyon erős megérzésem, hogy egyszer eljön ez a nap. Azt hiszem, ha nem folytatódott volna a Purple, Ritchie fogott volna egyikünket vagy mindkettőnket, és valami másba kezdett volna” - mondta 2002-ben a Classic Rock magazinnak a billentyűs, a néhai Jon Lord.

Gillan ki akart szállni, és valóban benyújtotta a lemondási levelét a zenekarnak, amikor az 1973-as ‘Who Do We Think We Are’ címet viselő albumukkal turnéztak.

"Ian Gillian lemondólevele rettenetes szégyen volt. Úgy érezte, hogy valami nincs rendben, de én személy szerint jobban örültem volna annak, ha marad, és belülről küzd tovább. Ez még igazán csak a kezdete volt annak a nagy útnak, amin az Egyesült Államokban elindultunk, és amelyen olyan keményen dolgoztunk. Talán ha hagytunk volna rá egy kis időt, az egész történet másként alakul" - folytatta Lord.

 


Habár Gillian meghatározó személyisége volt az együttesnek, mégis elment. A zenekarnak már megvolt a jelöltje, hogy ki kerüljön a basszusgitáros Glover helyére az együttesben - ugyanis Lord-ra és Paice-re nagy benyomást tett Glen Hughes, amikor a zenészt a saját, Trapeze nevű zenekarában látták játszani -, azonban a vezető énekes pozíciójának betöltésére már jóval nehezebbnek tűnt a megfelelő személyt megtalálni.

“Volt egy csomó dobozunk tele hangszalagokkal, de csak nem hallottuk azt, amit szerettünk volna hallani" - meséli Lord.

Ritchie Blackmore meg akarta próbálni behálózni Paul Rodgers-t, de a többiek nem értettek egyet vele. Végül rátaláltak David Coverdale-re, akinek az énekhangja eléggé hasonlított ahhoz, amit kerestek, és Rodgers elnyerte Blackmore tetszését.

A zenekarra már kevésbé tett nagy benyomást Coverdale az első találkozáskor - legalábbis ami az öltözködést illeti.

“Borzasztó trapéznadrágot viselt — fajankó-nadrágnak hívtuk ezeket, úgy emlékszem — szörnyű látvány volt! De olyan káprázatos szemei voltak, amit nem tudtunk elfelejteni. Növesztette a haját, mert ezt a különös stílust szerette, ami pedig egyáltalán nem illett hozzá.  Volt egy ilyen vékony kis átlátszó hernyó is a szája fölött, amire azt mondtam: ‘Csak egyetlen kibaszott bajusz lehet ebben a zenekarban, és az az enyém!'" - emlékszik vissza Lord.

Ez a felállás hamarosan életre kelt a ‘Burn’-nel, azonban nem tartott sokáig ez sem. Nem sokkal később maga Blackmore is kilépett a zenekarból.

 

Címkék: 
deep purple
Ian Gillan