A Rush dobosa, Neil Peart nemrég adott interjút a Macleans.ca weboldalnak, ahol a következő részlet olvasható:

Macleans: „Nekünk úgy tűnik, hogy a ’Clockwork Angels’ című konceptalbum kiadásával mintha egy kicsit az árral szemben úsznátok.”

Peart: „Igen, de visszafelé haladva valósítottuk meg az ötletet. Már a ’70-es években is így működtünk: előbb eszembe jut a világmegváltó ötlet, és csak aztán próbáljuk, úgymond, felépíteni a házat a tető alá. Ez is egy egyszerű elképzelésnek indult: előbb megfogalmazódott bennem a steampunk stílus és egy tetszetős esztétika, majd felvetettem az ötletet a srácoknak, hogy csinálhatnánk belőle egy terjedelmesebb munkát. Úgy adtunk hozzá részeket az albumhoz, mintha csak kirakós játék darabjai lettek volna. Az összes zenét Geddy és Alex szerezte, amikor a stúdióban jammeltek. A dalszövegek jelentős része rögtönzött e-mailváltásokból alakult ki. A történet mögött lehet érezni, hogy emberéleteken alapszik – nem csak afféle légből kapott kitaláció. A ’Wish Them Well’ például olyan érett filozófiát kínál a hallgatónak, hogy még nekem is nehezemre esett megemészteni és megtanulni. A korai munkáinkban nagyon sokszor a düh adta az inspirációt. [nevet] Még mindig sok minden miatt tudok dühös lenni, például a megvetendő emberi magatartás miatt, viszont szerencsére mindenki megválaszthatja, hogy mi az, ami ellen harcolni akar. Mindig úgy gondoltam, hogy ha csak sikerülne megfelelő szavakkal leírni a gondolataimat, az emberek megértenék, amit mondani akarok, és talán meg is változnának. Jóleső, ártalmatlan önhittség ez. Kicsit olyan, mint mikor úgy gondolkodsz, hogy „ha kedves vagyok az emberekkel, és jól bánok velük, ők is így fognak hozzám viszonyulni.” Általában nem lesznek kedvesebbek csak miattad, de ettől még nem rossz dolog, ha így éled le az életedet.”