A Budapest Park március végén jelentette be, hogy a 2004-ben alakult rockbanda idén végre hazánkba látogat. Úgy gondolom sokak álma vált ezzel valóra, hogy végre élőben is láthatta a srácokat…

Kedves barátommal, Tarcsai Ádámmal – akit a Moby Dick beugró dobosaként illetve a Karai Anna produkcióból ismerhettek már - indultunk neki a hétfő estének… a Park felé vettük az irányt. Egy kis sorban állás után be is jutottunk a hoppá bejáraton, ahol a beléptető emberek és a biztonságiak is nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Megvártuk a többieket majd jó hideg frissítő itallal lehűtöttük magunkat. Ekkor már elég szép számmal voltak a helyszínen. Rövidesen mi is beálltunk a színpad elé, vártuk a kezdést, közben persze italozva és beszélgetve, jókedvűen teltek a percek… és akkor fellépett a színpadra Hayley és Taylor az ukulelés Moving On című átvezető nótával indítottak, majd az egyik legismertebb dalukat dobták be a Misery Business-t, ami olyan hatalmasat ütött, hogy azt nehéz felülmúlni. Kicsit meg is lepődtem, hiszen csak későbbre vártam volna ezt a dalt, például a vissza tapsnál. A setlistbe nem nagyon lehet belekötni, hiszen egész jó arányban válogatták össze a dalokat, a régi és új albumról. Elhangzott a Let The Flames Begin, For a Pessimist, Ignorance, Pressure, Whoa, Decode, illetve az új lemezről felcsendült az Ain’t It Fun, Still Into You, Now és az Anklebiters is. A koncerten megvoltak a pihenő szakaszok, egy kis lassúzás a The Only Exceptionre. Hayley folyamatosan kommunikált a közönséggel, és mivel most jártak itt először Budapesten oda is tették magukat. Szép számmal hívtak fel rajongókat a közönség soraiból, majd az Anklebiters című nótát közösen tolták el és buliztak együtt a színpadon. Biztosan eufórikus érzés lehetett a szerencséseknek! Közel másfél órás koncertet nyomtak le, melyet a sokak kedvence a Brick By Boring Brick zárta le.

A Paramore koncertje remélem mindenkit meggyőzött arról, hogy mennyire szuperül szólnak és működnek élőben is, hiszen a hangzás teljesen lemezhű volt, mely köszönhető volt a három gitárosnak valamint a különféle effekteknek. Hayley hibátlan teljesítményt nyújtott most is, nem is vártunk tőle mást. A session zenészek tökéletesen össze lettek válogatva és a zenekar egy percig sem próbálta rejtegetni őket, sőt koncert közben is kommunikáltak egymással.

Külön öröm volt, hogy nem volt mindenféle show és látványelem a koncerten, egyedül a zenekar logóját megformáló logó és a színpad fényei voltak, ez leginkább azért jó, mert így igazán csak a zenekar ugrabugráló tagjaira és a zenére figyeltünk.

A Paramore egy olyan stílust képvisel a mai napig, amit ebben a formában még senkitől sem láthattunk. Nagyon nehéz teljesen új és nem mellesleg eladható dallamvilágot alkotni a semmiből. A Paramore-nak mégis sikerül, hiszen olyan feelinggel csinálják, mint egy metal banda. Megőrülnek, szétszedik a színpadot. Valószínűleg Karai Anna lesz ennek a stílusnak a megteremtője Magyarországon.

Nem csalódtunk a zenekarban, sokkal többet kaptunk a produkciótól, mint hittük volna, és bátran kijelenthetjük, hogy életünk eddigi egyik legjobb koncertjén töltöttük el a hétfő estét. Elégedetten távoztunk a Budapest Parkból, reméljük a Paramore betartja ígéretét és jönnek még kis hazánkba. Mi már most várjuk!

Lázár Anita, Tarcsai Ádám