Bejelentkezés

x
Search & Filters

VOLT Fesztivál 2013 - ott VOLTunk (1. nap)



Immár 21. alkalommal került megrendezésre a soproni VOLT Fesztivál, aminek kezdetekben a soproni sportközpont adott otthont, de mára az ország egyik legnagyobb fesztiváljává nőtte ki magát. Évről évre növekszik a látogatók száma. Első ízben tavaly látogattam el a fesztiválra, de így egy év távlatából is szemmel látható volt a nézőszám növekedés. Az időjárás végig nagyon jó volt. Lehet, hogy egyesek most azt mondják, hogy a francokat volt jó, hiszen kánikula volt, de ha az egy héttel korábbi Hegyalja Fesztiválon csúszkáltak volna a sárban, és áztak volna a hideg esőben, más véleményen lennének. Estére minden színpadnál dugig megtelt a nézőtér, sőt a helyszíneket összekötő útvonalakon is hömpölygött a tömeg. A vendéglátó egységek pazar design-al bírtak, az extrém sport kedvelőinek bungee-jumping, katapult és a nagy színpad mellett felállított hatalmas, a színpad magasságával megegyező mászófal állt a rendelkezésére, ahonnan a szemközti VIP teraszig lehettet drótkötélen lecsúszni, a közönség feje felett. Sajnos itthon egyre jobban megfigyelhető, hogy minél nagyobb egy fesztivál, annál kevesebb rock/metal zenekar szerepel a programján. Azért így is akadt jó néhány koncert, ami megérte a belépő árát. Ha nem bánjátok, csak az általam látogatott rock zenekarokról írnék.

1. Nap

A fesztivál a nulladik napon a Punnany Massif házibulijával nyitott, de mivel ők nem tartoznak az érdeklődési körünkbe, csak a hivatalos első napra érkeztünk meg a Kedvesem (…egy olyan lány… :D) és én a fesztiválra. Így is, mire átvettük a belépőket, majd bepakoltunk a sátorba, már lekéstem a The Hated Tomorrow koncertjét, így a Moby Dick koncerttel indult a délutánom. Fiatal korom egyik kedvenc zenekara volt a Moby Dick, rengeteg bulijukon voltam anno. Mostanában keveset látni őket is a színpadon, így örültem, hogy itt Sopronban is felléptek. A Múló álommal kezdtek, majd jött a Fejfa helyett, Bűz van, Káosz és zűrzavar. Anélkül, hogy politizálni kezdenék, ahogy, a szövegeket hallgattam, az jutott eszembe, hogy mennyire igazak még a mai napig is. A zenekar -bár kevesebb mozgással, mint régebben,- de energikusan nyomta végig a koncertet. Előkerültek még olyan dalok is, mint a Durván akár a vulkán, Zsibbad az agyam, Ugass kutya, vagy Golgota. Remekül indult a kora este. A koncertek kezdési időpontjai a különböző színpadokon egymástól eltérő időpontokban kezdődtek, így ha az egyik koncertnek vége volt, még egy másikat el lehetett csípni a másik helyszínen.

 

Moby Dick

 



A Moby Dick után így elértem még a Ganxsta Zolee koncert végét. Döglégy már korábban a Dance, a Sex Action, majd később az Action tagjaként megmutatta, hogy rock vér is csörgedezik az ereiben. Most a Fényes ösvény zenekar kíséretében, nyomja a gengszter rap-et, ami az élő zenének köszönhetően nagyot tud ütni. Na nem egy Body Count még így sem, de azért kellően rockos a hangzás.

 

Ganxsta Zolee és a Kartel

 



Az est első fő attrakciója a nagyszínpadon a Tankcsapda volt. A Tankok a tőlük megszokott lendülettel zúztak a hatalmas tömeg előtt, akik végig velük együtt énekelték az olyan tankcsapda slágereket, mint a Fiúk ölébe lányok, Mindig péntek, Rió, R ’n R rugója, Törölközők teniszütőkkel, Adjon az ég, Azt mondom állj. Vagy éppen az új lemez dalait Hatalom nélküli rend, Számolj vissza, M.A.F.V., 1000 ördög, Pokol a mennyből, Lejárt lemez. Cseresznye távozása nem nagyon vetette vissza a csapatot, Sidi olyan jól beilleszkedett a zenekarba, mint ha mindig is a Csapdában zenélt volna. Néhol kicsit hosszabb szünetet tartottak a számok között, bár Lukács azt mondta, hogy nem húzzák az időt, mert kevés a műsoridejük. A színpad elejére helyezett lángszórókat is keveset használták, azt is inkább a koncert vége felé. A ráadásban eljátszották még a Legjobb mérget, a koncertet pedig az Így lettél-el zárták.

 

 

Tankcsapda

 



A Tankok után a nagyszínpadon a Queens Of The Stone Age következett. Lehet, hogy bennem van a hiba, de valahogy engem nem tudott megérinteni a zenekar. Sokan így lehettek vele, mert a nézőszám elmaradt a Tankcsapdáétól. Néhány perc után úgy döntöttem, hogy inkább szétnézek a többi helyszínen, de ebben a műsorsávban nem találtam kedvemre való programot, így meglátogattam egy büfét, ahol magamhoz vettem egy kis hangulat fokozót.

Az est sztár zenekara a 30 Seconds To Mars volt. Számomra is ők voltak az egyik olyan csapat, akiknek a fellépését nagyon vártam. Bár korábban már többször is játszottak Magyarországon, még sosem láttam őket élőben. Előre mentem hát, hogy a színpad előtti árokból jó helyről tudjak fotózni, ott azonban közölte a biztonsági őr, hogy a zenekar kérésére, senki sem mehet be fényképet készíteni. Még egy kicsit meg is várakoztatták a hatalmasra duzzadt tömeget, a színpadot fekete fehér vászonnal takarták el, és csak a kivetítőn lehetett látni mi zajlik mögötte. Ekkor azt gondoltam, hogy milyen nagyképűek, mekkora sztárallűrökkel rendelkeznek, de koncert közben rácáfoltak erre: közvetlenek voltak és alázatosak. A Night Of The Hunters-el kezdtek. A jellegzetes dobütemeket egy ütős gárdával együtt adták elő, akik öltönyt és maszkot viseltek. Majd lehullott a lepel és kezdődött a show. A led háttérfalon olykor az adott dalhoz készült klip képsorai köszöntek vissza, mint például Search And Destroy után következő This Is War alatt is, vagy éppen gyönyörű és olykor drámai képi montázsok. A This Is War végén óriási lufikat dobtak a közönség közé. A Do Or Die előtt Jared elmondta, mennyire szereti Magyarországot, majd egy magyar zászlót lobogtatva énekelte el a dalt. Több hosszabb szünetet is közbeiktattak, amik alatt akrobaták szórakoztattak minket. Ezt először nem értettem majd végül fény derült a turpisságra. Az egyik ilyen szünetet kihasználva Jared hátra lopódzott a keverőpulthoz és ott adta elő a Hurricane-t egy szál akusztikus gitáron. Majd bele kezdett a The Kill-be és elindult a színpad felé a nézőteret kettészelő kordonon keresztül. Útközben többször felállt a kordonra, hogy lepacsizzon a rajongókkal és együtt énekeljen velük. Majd kiszúrt egy srácot a tömegből és felhívta a színpadra. A végjátékban olyan dalok hangzottak még el mint a Kings And Queens és Closer To The Edge, aminek a végén felfújható delfineket dobtak a közönség közé. A koncertet az Up In The Air-el zárták, ami közben többeket felhívott a színpadra és a rajongók gyűrűjében búcsúztak, ráadás nélkül.

 

30 Seconds To Mars

 

 



Bodzilla
 

Címkék: 
Volt Fesztivál
30 Seconds to Mars
tankcsapda
Moby Dick