Bejelentkezés

x
Search & Filters

10 méltatlanul alulértékelt Judas Priest dal

A Judas Priest már ötven éve van a pályán és az egyik legnagyobb hatású metal bandának számítanak olyan klasszikusokkal, mint a Living After Midnight és a Painkiller, de az eddig megjelent 18 albumuk számos olyan gyöngyszemet is rejt, amelyek méltatlanul háttérbe szorultak, pedig igazán jó dalok. A Louder most tíz ilyet gyűjtött össze.
 
10. Heavy Metal (1988): az 1988-as Ram It Down-on található Heavy Metal akár a zenekar himnusza is lehetne, hiszen tökéletes kikacsintás a metal rajongóknak.
 
 
 
9. One For The Road (1974): a legelső Priest album legelső dala még nem a későbbi kőkemény heavy metal stílusban fogant. Sokkal inkább a Deep Purple és a Free világát idézi.
 
 
 
8. Deceiver (1976): a Sad Wings of Destiny-n már kezdett körvonalazódni az igazi Priest stílus és Rob Halford jellegzetes éneke is megjelent például a méltatlanul elfedett Deceiver-ben.
 
 
 
7. Invader (1978): az Invader a Priest válasza volt a Hawkwind space-rock himnuszára, a Silver Machine-re, amelyben még az UFO-s effekteket is lemásolták.
 
 
 
6. The Sentinel (1984): az 1984-es Defenders Of The Faith lemez legjobb dala, a The Sentinel bizonyította, hogy a banda még mindig a metal egyik legnagyobb mestere.
 
 
 
5. The Rage (1980): a legendás British Steel albumon hallható The Rage-be még a reggea-s hatások is tökéletesen belesimultak.
 
 
 
4. Before The Dawn (1978): bár a Killing Machine album brutalitása révén vált emlékezetessé, a Before The Dawn egy lágy, akusztikus ballada Rob Halford egyik legszemélyesebb hangvételű szövegével.
 
 
 
3. Desert Plains (1981): az 1981-es Point Of Entry album összességében is nagyon alulértékelt, a Desert Palains pedig különösen, pedig egy igazi szerelmes dal a motorosoknak.
 
 
 
2. Riding On The Wind (1983): a Riding On The Wind a Screaming For Vengeance lemez harmadik dala és leginkább egy teljes erővel megindított támadáshoz hasonlítható.
 
 
 
1. Dissident Aggressor (1977): a Dissident Aggressor jellegzetes riffjével és Halford üvöltésével klasszikus Priest dalnak számít, valamiért mégsem lett igazán ismert, pedig még a Slayer is feldolgozta 1988-ban.