Bejelentkezés

x
Search & Filters

13 tény az Iron Maiden 'Powerslave' albumáról, amit csak a legnagyobb rajongók tudnak

36 éve, 1984. szeptember 3-án jelent meg az Iron Maiden pályafutásának talán legfontosabb albuma, a Powerslave, amely egyúttal a Brit Heavy Metal Új Hullámnak egyik mérföldköve is. A lemez egyiptomi hangulatú borítója a dalokhoz hasonlóan ikonikussá vált, a zenekar pedig addigi legnagyobb szabású turnéjára indult a korong megjelenése után. A Loudwire most 13 olyan érdekességet gyűjtött össze az albumról, amit talán csak a legnagyobb rajongók tudnak.
 
Iron Maiden 1984
 
1. Újra együtt mindenki! Az Iron Maiden klasszikus albumainak minősége ugyan állandóságot képviselt, a banda felállása viszont már kevésbé, azonban a Piece of Mind után a Powerslave teljesen ugyanazzal a csapattal készült el, amely végül egészen Adrian Smith 1990-es távozásáig együtt is maradt.
 
2. Anglia, a Bahamák és New Jersey. A Piece of Mind felvételei során a banda a napfényes Bahamákra tette át székhelyét a hideg brit télből, és a Compass Point Stúdió a Powerslave esetében is ideális választásnak tűnt. A zenekarnak azonban a felvételek előtt még a dalszerzéssel kellett foglalkoznia, amire nagy részt New Jerseyben került sor, igaz, a Rime of the Ancient Mariner már nem itt készült el.
 
3. Az (eddigi) utolsó instrumentális dal. Az 1981-es The Ides of March és Genghis Khan után a Powersalve-en ismét helyet kapott egy instrumentális dal, a Losfer Words (Big ‘Orra), ami azóta is a zenekar utolsó instrumentális szerzeménye.
 
 
 
4. Hová tűnt Dave Murray? Bár Dave Murray sosem tartozott a legtermékenyebb dalszerzők közé a bandában, lemezenként 1-2 nóta azért általában kötődött a nevéhez, a Powerslave-en azonban még csak társszerzőként sem működött közre egyetlen szám megírásában sem. A szólóit azért szerencsére nem kellett nélkülöznünk.
 
5. 189 koncert 331 nap alatt? Sima ügy! Könnyen lehet, hogy a World Slavery volt minden idők legambiciózusabb turnéja, az Iron Maiden ugyanis eredetileg nem kevesebb, mint 197 koncertet vállalt be, amelyből ugyan nyolc végül elmaradt - főleg egészségügyi okok miatt - de a 189 fellépés 331 nap alatt így is több, mint lenyűgöző.
 
6. A Vasszűz a vasfüggöny mögött. A hidegháborús időkben elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy nyugati előadó, pláne egy heavy metal zenekar eljusson az úgynevezett Keleti Blokkba, az Iron Maiden-nek azonban ez is sikerült, így a vasfüggönyön túli közönség is láthatta őket.
 
 
 
7. Az album középső része sosem hangzott el élőben. Annak ellenére, hogy sok Iron Maiden rajongónak a Powerslave a kedvenc lemeze, a Flash of the Blade, a The Duellist és a Back in the Village egy koncerten sem csendült fel és a Losfer Words (Big ‘Orra) is mindössze hetvenszer hangzott el élőben, és már a World Slavery turné során kikerült a setlistből.
 
8. Egy egész kontinens meghódítása egyetlen koncerttel. Az Iron Maiden világszerte hihetetlenül népszerű, de a legnagyobb és legszenvedélyesebb rajongótábora talán Dél-Amerikában található. A kontinens meghódításához mindössze egyetlen koncertre volt szükség: az első Rock In Rio-s fellépésre, amelyen 300 ezren nézték végig a zenekar produkcióját.
 
 
 
9. Egy emlékezetes vita, ami később egy lemezre is felkerült. Egy színpadon történt félreértés miatt Nicko McBrain alaposan kiakadt a dobtechnikusára és mindennek elmondta őt, amit a zenekarvezető, Steve Harris nem hagyott szó nélkül, a két zenész pedig végül a backstage-ben vitázott egymással az esetről. Szerencsére Bruce Dickinson épp a közelben volt és felvette a szócsatát, ami később a 2 Minutes to Midnight B-oldalára is felkerült Mission From 'Arry címmel.
 
10. Mickey egér és egy Indiana Jones felirat is elbújt a borítón. Derek Riggs több utalást is elrejtett a borítón, amelyen szerepel például a 'Mi az, hogy nincs Guinness?', a 'Micsoda rakás szar' és az 'Itt járt Indiana Jones' felirat, valamint az egyik legnépszerűbb Disney-karakter, Mickey egér is megtalálható rajta egy kis odafigyeléssel.
 
 
11. A 666-s szám visszatér. A The Number of the Beast után a Back to the Village-ben is megjelenik a 666-os szám: Bruce Dickinson szövegében ugyan csak egyszer szerepel a hatos, de a háttérben még kétszer elhangzik suttogás formájában.
 
12. Rádiók helyett egy horrorfilm. Az Iron Maiden nem számíthatott nagy rádiós támogatásra, ezért a bandának más megoldást kellett találnia az új dalok népszerűsítésére. Ehhez pont kapóra jött Dario Argento 1985-ös filmje, a Jelenség (Phenomena), amelyben furcsamódon pont az a Flash of the Blade hangzik el, amit koncerten aztán sosem játszott a zenekar.
 
13. Zseniális irodalomóra 13 percben. Az album egyik csúcspontja egyértelműen Steve Harris 13 perces szerzeménye, a Rime of the Ancient Mariner, amely egy ideig a zenekar leghosszabb dala volt, azonban ezt a címet azóta már az Empire of the Clouds birtokolja a maga 18 percével. A Rime of the Ancient Mariner eredetileg Samuel Taylor Coleridge verse (magyarul Szabó Lőrinc fordításában olvasható Ének a vén tengerészről címen), és az irodalmi műhöz hasonlóan a dal is időtálló műalkotás lett.