Bejelentkezés

x
Search & Filters

A 21. században is lehet töltelékdalok nélkül albumot összerakni - Santa Cruz: 'Bad Blood Rising' lemezkritika



Meglepő módon pont az északi országokban hódít az elmúlt években a glam metal revival (mennyire utálom a glam metal kifejezést). Az ebből a szempontból éllovas Svédország és Finnország szép számmal termeli a hol mocskos, punkos, hol metalosabbra vett, retro stílusú, de a legtöbb esetben technikás, abszolút élvezhető albumokat. Én egyébként is oda meg vissza vagyok a ’80-as évek dallamos hard rockjától, szóval nálam nehezen lehet az ilyennel mellélőni. Nem sikerült ez a finn Santa Cruz zenekarnak sem, melyet 2007-ben alapított Arttu Kuosmanen énekes-gitáros és Joonas Parkkonen gitáros, a kép pedig 2009-ben lett teljes, amikor Mitja Toivonen basszer után Tapani Fagerström dobos is csatlakozott hozzájuk. Bemutatkozó nagylemezük 2013-ban jelent meg Screaming for Adrenaline címmel, stílusában pedig kiemelkedett az akkori felhozatalból hatalmas vokáljaival, sleazes, húzós gitártémával. 2015-ben jött a folytatás egyszerűen Santa Cruz névre keresztelve, amitől ugyebár rockberkekben nem akármilyen kinyilatkoztatásra lehet számítani. Itt a csapat kibővítette határait – az idei Bad Blood Rising fényében nyugodt szívvel kijelenthetően – kialakítva maguknak egy egészen sajátos, zúzós heavy metalt a klasszikus éra dallamos hatásaival ötvöző stílust, északon szép elismertséget szerezve ezzel.

A Bad Blood Rising-ot nyitó Young Blood Rising ordító refrénje és fogós témája azonnal magával ragadja a hallgatót, a hatás pedig garantáltan végig megmarad a bő 43 percen át. Nem véletlenül kapott a dal elsőként klipet.

 

 

Az előzetesen bemutatott River Phoenix tartja a lépést vele, ahogy az ezt követő Fire Running Through Our Veins is. A tempó a lírikus, zongoraszólammal kiegészített Drag Me out of the Darkness-ben lassul egy kicsit, és így is marad, de egyáltalán nem fullad unalomba a fütyörészős Breathe során sem. A Voice of the New Generation emlékeztet rá minket, hogy 2017-ben vagyunk, és új lendületet ad az anyagnak, mely az utolsó két nótáig ki is tart. A lemezt az akusztikusan indító River Phoenix, Pt. 2 zárja, én pedig indítom is a lejátszást újra az elejéről. Így kell ezt csinálni, lám még a 21. században is lehet töltelékdalok nélkül albumot összerakni, úgy új lökést adva egy látszólag lerágott csontnak tűnő stílusnak, hogy közben a zenéd senki máséval nem összehasonlítható a kortársaid közül. Túlzás lenne hibátlannak nevezni a Santa Cruzt, de Archie és Johnny egyszerre tökös és dallamos gitárjátéka a hatalmas szólókkal, illetve az együtténeklős részek mindenképp beivódnak az ilyesfajta zenére fogékony fülekbe.

A Santa Cruz nemzetközileg még nem kapta meg a megfelelő elismerést (nagyobb összeggel is mernék rá fogadni, hogy még az oldal olvasói közül is csak néhányan hallották korábban a nevüket), persze ez manapság ebben a vonulatban elég relatív megközelítés, én mindenesetre az elsők között váltanék jegyet egy itteni koncertjükre.

A 'Bad Blood Rising' album dallistája:

01. Young Blood Rising
02. River Phoenix
03. Fire Running Through Our Veins
04. Drag Me Out Of The Darkness
05. Breathe
06. Voice Of The New Generation
07. Back From The Dead
08. Bad Habits Die Hard
09. Pure Fucking Adrenaline
10. Get Me Out Of California
11. River Phoenix Pt. 2

Pontszám: 8,5/10

 

 

Somogyvári „Rossi” Ákos