Bejelentkezés

x
Search & Filters

25 év bizony nem kevés idő egy zenekar esetében: Alvin és a Mókusok, Szükségállapot koncertbeszámoló – 2018. 11. 17., Barba Negra

Alvin és a Mókusok, Szükségállapot – 2018. 11. 17., Barba Negra
 
Akárhogy is nézzük: 25 év bizony nem kevés idő egy zenekar esetében, akkor pedig még többnek érezzük, ha negyed évszázadként hivatkozunk rá. Az mindenesetre biztos, hogy akárhogyan is hivatkozunk rá, komoly ünneplésért és bulizásért kiált. Így gondolta ezt az Alvin és a Mókusok is, akik két egymást követő estén vették birtokba a Barba Negrát, a második koncertjüket pedig mi is megnéztük.
 
Ezen az estén a Szükségállapot alapozta meg a hangulatot, akik maguk is rutinosnak számítanak, hiszen az egri illetőségű csapat már 1999 óta van a pályán és nem ismeretlenek az Alvin rajongók számára sem, hiszen jó néhány közös megmozdulása volt a két bandának az évek során. Ez érződött is, mivel sokan énekelték/üvöltötték a zenekar alapvetően dallamos, helyenként azonban kifejezetten kemény dalait, amelyek szövegüket tekintve némileg rokoníthatók az Alvin nótákkal, ugyanis a Szükségállapot esetében is elgondolkodtató, tartalmas sorokat hallhatunk, a zenei alapra pedig nehéz mozdulatlannak maradni, így nem csoda, hogy a pogó is hamar beindult az első sorokban. A fiúk önállóan is sikeresen turnéznak országszerte és láthatóan az Alvin rajongók szívében is bérelt helyük van még mindig, amit 110%-os teljesítménnyel és egy igazán felpörgető bulival háláltak meg a srácok, így tényleg senkinek sem lehetett az a kifogása, hogy nem került megfelelő hangulatba.
 
 
Az este főszereplői stílszerűen 25, pontosabban az előző napival együtt kétszer 25 dallal készültek a jubileumra, és ahogy az az Alvinnal készült interjúnkból is kiderült, nem volt semmiféle átfedés a két koncert programja között,. A szombati buli előtt volt szerencsénk bekukkantani egy kicsit a bandához, akik láthatóan izgatottan készülődtek a színpadra lépés pillanatára, de azért határozottan vidám volt a hangulat, amihez nagyban hozzátett az este különleges vendége, a Supernem frontembere, Papp Szabi is. Érdekes volt emellett egy kicsit bepillantást nyerni a zenekar körül tevékenykedő csapat munkájába, akik valóban óramű pontossággal dolgoznak és a színfalak mögül vagy éppen a színpad oldaláról teszik hozzá a maguk egyáltalán nem elhanyagolható részét a produkció sikeréhez. Az pedig már tényleg csak a hab volt a tortán – amiből egyébként szülinaphoz illően egy igazi is készült – hogy Márti és Atti még Alvin és a Mókusok tér feliratú lapokat is ki tudott osztani teljes titokban valamennyi rajongónak, hogy egyszerre emelhessék magasba a zenekar köszöntése közben.
 
Ezen az estén az intró után az Én még tükörbe tudok néznivel vette kezdetét a szülinapi őrület, a „mit tehet az ember így húszon túl, a harminchoz közel” sor pedig immár a zenekarra is kivetíthető, igaz, esetükben nem kérdés, hogy továbbra is ugyanezt kell tenniük, amit az is bizonyított, hogy a péntekhez hasonlóan ismét teljesen megtelt a Barba Negra a zenekar rajongóival. Egyes bandák úgy döntenek, kronológiai sorrendben játsszák dalaikat egy-egy jubileumi koncerten, és kétségtelen, hogy ebben is van ráció és érdekes lehet megfigyelni az egyes korszakok közti változásokat vagy éppen a kezdettől fogva meglévő konzisztenciát, Alvinék azonban úgy döntöttek, nem időrendben haladnak, így még a zenekar teljes munkásságát betévő ismerők is legfeljebb csak találgathatták, mikor mi következik, amitől sokkal izgalmasabb volt az egész és így is hibátlan íve volt hangulatilag a koncertnek.
 
 
Papp Szabiról már esett szó – a pénteki napon egyébként a prosecturás Imre Norbi és az AWS frontembere, Siklósi Örs vendégeskedtek – ő A csalódott tizenévesek dalára ugrott be, gyakorlatilag szó szerint, ugyanis szokásához híven ezúttal sem egyhelyben álldogált, sőt, talán még rekordot is döntött az egy dal alatti ugrálások számában. Rajta kívül egy háromtagú fúvósszekció is színpadra lépett, ők több dalban is közreműködtek és még tovább „vastagították” az egyébként sem gyenge hangzást.
 
 
A Renáta után sor került a már említett köszöntésre és az „utcatáblák” felmutatására, ami meglepetés volt a zenekar számára és láthatóan meg is hatódtak, miközben a közönség a Boldog születésnapot énekelte, ezután pedig Alvinék is az évek jegyében mentek tovább az 1976 és a 21 múltam párosával, de a teljesség igénye nélkül elhangzott még a Happy end, A tolerancia földje és Júlia nem akar a földön járni, a ráadást és ezzel a kétnapos buli zárását pedig az a dal jelentette, amivel tulajdonképpen minden elkezdődött és ami sokaknak a mai napig elsőként ugrik be a zenekar kapcsán és a rockdiszkók kötelező kelléke is mindmáig – természetesen a Kurva életről van szó, amire szokás szerint most is kettőzött erővel pörgött mindenki, pedig addig sem volt éppen visszafogott a hangulat.
 
 
Egy születésnap kapcsán óhatatlan, hogy nosztalgikus hangulatba kerüljön az ember – főleg, ha ilyen jelentős mérföldkőnek számító jubileumról van szó – és bár általában az ünnepelt szokta megköszönni az ajándékokat, most mégis inkább mi tehetjük ezt, akiknek az életét megszámlálhatatlanul sokszor tette jobbá a zenekar az elmúlt 25 évben egy-egy erőt és hitet adó dalszöveggel vagy éppen emlékezetes bulikkal, amelyekből legalább még egyszer ennyit kívánunk Vikinek, Alvinnak, Gergőnek, Sanyinak, a zenekar mögött álló teljes csapatnak és persze nekünk is! 
 
További Alvin fotókhoz klikk ide! Szükségállapot képek itt!
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Dávid Zsolt, Gibolya Noémi