„26 év után írtuk meg az eddigi legnagyobb slágerünk, ami bármiféle marketing nélkül olyan számokat produkált, hogy csak nézünk” - Bankrupt interjú
Több mint 25 éve a hazai punk-rock színtér meghatározó bandája már a Bankrupt, akiknek a mai napig van mondanivalójuk és bőven találnak is ihletet az aktuális közéletben és politikában, legyen szó Greta Thunberg-ről vagy éppen a magyar jobb- és baloldal szereplőiről. A zenekar énekes-basszusgitárosával, Roccóval készült interjúnkban szóba kerültek a kezdetek, a pályatárs bandák, a kétnyelvűség, sőt, még Arany János is…
Rockbook: Az együttes neve miért lett pont Bankrupt? Esetleg emlékeztek még, hogy milyen más opciók jöttek még szóba annak idején?
Rocco: Az angol Smash zenekar egyik tagján láttam egy olyan pólót, amin az England felirat át volt húzva, és feléírta filccel a srác, hogy Bankrupt. Ez ugye azt jelenti, hogy „csődbe ment”, és úgy gondoltam, hogy ez elég jó név lenne egy punk zenekarnak. Williamnek, a másik alapító tagunknak nem volt ellenvetése, úgyhogy ennyiben maradtunk.
Rockbook: Idén már 26 éves a zenekar, emlékeztek még arra, hogy milyen együttesekkel kezdtetek annó és hogy azóta kik maradtak még mindig a pályán? A többiek vajon hová tűntek?
Rocco: Nagyon sokat játszottunk a Fürgerókalábak zenekarral. A gitárosuk, Acélos Balázs óriási tehetség volt. Kifejlesztett egy új pengetési technikát, amit ma már „dick picking” néven ismer a szakirodalom. Nem véletlenül hívták a szekszárdi Van Halennek. Sajnos fogalmunk sincs, mi lehet most vele. Állítólag remeteként tengeti életét a gemenci erdőben.
Rockbook: Biztosan vannak haver bandáitok is, kikkel szerettek legszívesebben fellépni?
Rocco: Legutóbb a Prosecturával, illetve a Központi Hatalommal játszottunk. Nagyon jólnevelt, illedelmes srácok valamennyien. Engem személy szerint nagyon mélyen megérintettek a dalszövegeik, és mindig meghatódom, ha meghallom valamelyik számukat. Most pedig november 11-én a Metro klubban a Stifler Mamája zenekarral fogunk játszani (Facebook esemény itt). Őket még csak most kezdjük megismerni, de ezzel a névvel máris belopták magukat a szívünkbe.
Rockbook: Sokat koncerteztek külföldön is, mit tapasztaltok, van különbség a külföldi és a hazai punkrock színtér között akár közönségben akár együtteseknél?
Rocco: Régebben sokat jártunk Ausztriába, Német- és Csehországba, mostanában már kevesebbet koncertezünk. Kinn sokkal több olyan klub és fesztivál volt, ahol jó körülmények között tudtunk fellépni, talán a cseh Mighty Soundst emelném ki, ahol kétszer is játszottunk. Az utóbbi években szerencsére itt is sokat javult a helyzet, nagyon jó koncertjeink voltak a Robotban, az Instantban, a Dürerben és az A38 teraszon is.
Rockbook: Zenéitek elég vegyes tartalmúak, de mégis sok hazai és külföldi politikai elem megjelenik bennük, klippjeitekben miért csak rejtve utaltok ezekre az elemekre? (például egy hazai politikai közszereplőt sem jelenítetek meg bennük)
Rocco: Szerintem ha Arany János azt írta volna A Walesi Bárdokban, hogy „Ferenc József egy fasz”, az sokkal kevésbé lett volna elegáns, mint az „Edward király, angol király léptet fakó lován”, és valószínűleg nem is tartanánk annyira jó versnek. Nálunk a szövegek ennél azért egy fokkal konkrétabbak, de a videókkal igyekszünk elkerülni, hogy túl direkt legyen a dolog. Sokkal érdekesebb az asszociációkkal játszani.
Rockbook: Van egy dalotok „Keresett a Feri” címmel. Miért éppen a baloldal egyik kulcsfigurájáról írtatok számot és hogyhogy nem a 12 éve hatalmon lévő, aktuális vezérkarakterről?
Rocco: Vannak utalások ebben és a korábbi szövegekben is Don Vitóra, meg van egy Tóni Montana című slágerünk is. A „Keresett a Feri” arról szól, hogy Feri valójában a rendszer egyik legfőbb támasza. Kulcsfigurának nem nevezném, a nyugdíjas szektáján kívül az ellenzéki oldalon is mindenki utálja. Ez most a szám elsöprően pozitív fogadtatásából jobban kiderült, mint bármilyen közvéleménykutatásból.
Rockbook: Érdekelne, hogy a magánéleteteket, a próbákat és a koncerteket hogyan tudjátok összevonni és a Covid alatt éreztetek-e ebben valami megbomlást?
Rocco: Amikor a Covid-para beütött 2020 februárjában és mindenki attól rettegett, mikor jelenik meg nálunk is a vírus, épp a Nemazértnem című számunk klipjét forgattuk Dunaújvárosban. Ebben az egyik jelenetben Dani a dobosunk, és Salvatore az olasz ritmusgitárosunk teljes vegyvédelmi felszerelésben rohangál az erdőben egy űrlényt kergetve. Kicsit tartottunk tőle, hogy ha valaki meglátja őket, akkor kitör a városban a pánik.
Aztán született is egy számunk még március elején Vírus, Klíma, Meteor, Zombik címmel, ami elég jól leírta az utána következő őrületet az elszabadult konteóktól az egymás torkának eső emberekig. Egyébként meg, mint minden zenésznek, nekünk is nagyon rossz volt megélni a zenei élet megszűnését, és a koncertek mellett a rendszeres próbák is hiányoztak. Mivel keveset koncertezünk, ez még viszonylag könnyen összeegyeztethető a magánélettel.
Rockbook: A Gréta Tünde című számotok egyértelmű, hogy kiről szól, de valóban úgy érzitek, hogy nem felesleges ma a környezetvédelemmel foglalkozni?
Rocco: Ebben az évben szerintem nálunk is mindenki szembesülhetett vele, hogy mégis csak a hisztis kislánynak lett igaza. Talán mégis vízgazdálkodással, a megújuló energiára átállással, hőszigetelési programokkal kellett volna foglalkozni a kormánynak a stadionépítés és a nemváltó óvodások helyett.
Rockbook: Kinek az ötlete volt és milyen indíttatásból írjátok meg ugyanazt a számot magyarul és angolul is? Hogy érzitek, megéri a nemzetközi piacra is zenét írni vagy ezzel csak Michael Kovrig előtt tisztelegtek és folytatjátok az általa kitaposott ösvényt ma is?
Rocco: Eredetileg csak angol szövegekben gondolkodtunk, ezért is kerestünk angol anyanyelvű énekest. Michael távozása után is még sokáig tartottuk magunkat ehhez, de az elmúlt 10 évben átálltunk erre a kétnyelvű működésre.
Az angol nyelvű számoknak köszönhetően sokan hallgatnak minket az USA-ban és Európa-szerte. A los angelesi Cleopatra Records 4 válogatáslemezén is szerepeltünk egyetlen nem angolszász zenekarként, legendás punk bandák társaságában. Tavaly a Christmas Is Canceled című számunk bekerült a Black Friday című amerikai horrorvígjáték soundtrackjébe, aminek a többi számát a Fall Out Boy énekese szerezte. A Michael kiszabadítása érdekében írt számunk angol változata pedig Kanadában országos tévé- és rádióműsorokban is lement, és még a seattle-i KEXP rádióba is bekerültünk vele.
A magyar szövegű dalok az utóbbi pár évben kezdtek egyre jobban bejönni a hazai közönségnek. Először a Lee Marvin, amit a 444 beválasztott a 2010-es évek 100 legjobb száma közé, aztán a Törlöm a számod, aminek a csajosra adaptált szövegéből lett Péterfy Boriék egyik legnagyobb slágere, és utána a remek időzítéssel, pont a Trump-Greta Twitter-párbaj idején kihozott Gréta Tünde. Tavaly a Pekingi Nyár pályafutásunk legnagyobb kalandja volt egy nagyszerű happy enddel, most pedig a Keresett a Ferivel akkorát robbantottunk, mint eddig még soha. Ennek az angol változata, a Hungarian Satan is sikeres itthon, többen írták, hogy még jobb lett, mint a magyar.
Rockbook: Nem túl sok együttes tud majd három évtizedes múltat felmutatni, mégsem rendelkeztek például Facebookon 3500 rajongónál sokkal többel. Ez annak tudható be, hogy nem foglalkoztok a marketinggel vagy mert nem vagytok egy mainstream együttes és inkább nem is foglalkoztok vele és magatoknak írjátok inkább a számokat?
Rocco: Nekem a Facebook lájkoknál sokkal fontosabb, hogy Spotify-on mennyien hallgatják a zenénket. Ott meg már bőven 10 ezer felett van a havi hallgatók száma, ami azért már nem a „magunknak írjuk a számokat” kategória
Biztos jóval előrébb lennénk, ha már a kilencvenes évek végén kihoztunk volna olyan magyar nyelvű punk számokat, mint az utóbbi pár évben, vagy a Petőfi rádió indulásakor lett volna a kezünkben egy Lee Marvin, vagy Törlöm a számod, de lassan érő típusok vagyunk. 26 év után írtuk meg az eddigi legnagyobb slágerünk, ami bármiféle marketing nélkül olyan számokat produkált pár hét alatt, hogy csak nézünk.
Rockbook: Egy kicsit mesélnétek a koncertekről is? Régebben voltak nagyobb bulik a 90-es években vagy 2020-as években is van még kraft a közönségben?
Rocco: A legjobb koncertjeink az utóbbi pár évben voltak. A tavaly nyári instantos buli a Központi Hatalommal volt szerintem az eddigi csúcs hangulatilag, ott készült a kedvenc közönséggel pózolós zenekari fotóm is. A covid óta szerintem jobban megbecsülik az emberek, hogy tudnak egyáltalán koncertre menni, meg persze a zenekarok is, hogy koncertezhetnek, és emiatt felértékelődött a bulik jelentősége. És amilyen idők jönnek most, ez még inkább így lesz.
Rockbook: Minden együttesnek van a saját repertoárjából kedvenc száma, nektek mik a kedvenceitek és van esetleg olyan, amit már megbántatok, hogy megírtatok?
Rocco: A 2006-os Shorter Than Danny DeVito lemezünk a vízválasztó a zenekar életművében, ekkorra állt össze annyira a hangzás, amit mai fejjel is vállalhatónak tartunk, és ami ezután jön, az már mind oké. A kedvenc számaink pedig a következők:
Rocco: Nemazértnem, Endless Halloween
William: Miért pont én?, Record Store Renegade, Wave of Bankruptcy
Salvatore: Paranoia Pánik Propaganda, Gréta Tünde, Keresett a Feri
Dani: Retro
GG
Fotók: Dávid Zsolt, Pandur-Balogh Norbert
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
