Évekkel ezelőtt, mikor a Nirvana és a Green Day betört a mainstream punkkal, a brit énekes Billy Idol vitathatatlanul elérte ugyanazt a bravúrt a második „Rebel Yell” albumával.

A brit punk lángja olyan hamar aludt el, mint ahogy fellángolt, az évtized végére. Idol New Yorkba utazott és támogatást kapott a KISS menedzserétől, Bill Aucoin-től, majd beindította szólókarrierjét az MTV segítségével, akik játszották a ’White Wedding’ és a ’Dancing With Myself’ című videóklipjeit. Így 1983-ra elérkezett számára egy újabb albumkészítési lehetőség. Ez volt a Chrysalis Records, kiadásában megjelent ’Rebel Yell’.

A címadó dal, szinte teljes gázzal robbant be a zenei életbe, melyet a billentyűs Steve Stevens játéka, valamint egy erőszakos pop-punk stílusú gitárjáték édesít meg.

Idol az előzetes tervei szerint, többféle stílust szeretett volna felvonultatni a lemezen, a legújabb rögzítési technikával. Ez megfigyelhető például az új hullám jegyeit magában hordozó ‘Daytime Drama’, a nyugtalanítóan minimalista ’The Dead Next Door’, és az érzéki robo-funk hatású ’Flesh for Fantasy’ dalokban.

Addig szokatlannak számító dalok is szerepelnek az új albumon, például a szaxofon erősítette ’Catch My Fall’, valamint a művészi ballada, az ‘Eyes Without a Face’ című számok személyében.

Billy Idol - Rebel Yell 1983 (teljes album)

Billy Idol - Rebel Yell (videó)