Bejelentkezés

x
Search & Filters

„’84 figyelő szemei” - Ghost Toast: 'Shape Without Form' lemezkritika

Kíváncsian vártam ezt a lemezt; az előzetesek alapján már nagyjából azért körvonalazódott bennem, hogy mire számíthatok. A Shape Without Form a debreceni csapat harmadik nagylemeze és egyben szerintem a legjobb idáig.
 
Az első track (Frankenstein’s) klasszikus fantasy-metal feeling billentyűvel indít, mely később keretbe foglalja azt, de ez úgy másfél perc tájékán átmegy a Ghost Toast-ra jellemző, nyomulós, technikás játékba. Erről van szó, kérem. 
 
 
A kettes nóta (Eclipse) viszi tovább a fonalat, fifikásan vad témák tárházára épül, néhol a mostani prog-rock-os Mastodon jutott róla eszembe, mínusz a vokálok, ugyebár… A jazzes, space-es középrész Kátai Tamás (Gire, Thy Catafalque) munkáit idézi, meg kell hagyni, érdekes fúziónak hathat így, de még véletlenül sem húznak szét az építőelemek. Ez amúgy a kedvencem a lemezről, a vége igazán erősre sikeredett. Az Y13-ból árad az űrhangulat, de mégis valahogy földhözragadt, számomra azt az elvágyódást testesíti meg, amikor szeretnénk elszakadni valamitől, de nem teljesen megy, mivel két lábunk még leér (a materiális világba), de két kezünk már a magasban (a távolban, az álomvilágban) van. Elgondolkodtatóan szép zongoradarab zárja ezt a 7 perc 11 másodpercet. Csakúgy, mint a Frankenstein’s-re, erre is van egy videoklip.
 
 
A soron következő nóta, a Hunt of Life egy izlandi népdal feldolgozás, (látom ez a csodálatos hely sok embert megihletett, lásd: Képzelt Város: Dissenter videóklip) eredetileg Krummavísur a címe, én azt még nem hallottam, de némi keresgélés után végre sikerült. A mitológiai történet röviden egy hollóról szól, aki élelmet keres a kilátástalan, hideg téli időszakban. Nos, a Ghost Toast interpretációjában furcsa-mód (nyomokban) reggae-s részeket véltem felfedezni, lehet, hogy a dobtéma és a basszus pulzálása miatt érzem ezt, nem tudom, mindenre számítottam csak erre nem. A Shape Without Form legfurább tétele, az biztos. A soron következő Follow ízlésesen megírt dobtémákat rejt, melyben, lassabban bontódik ki a struktúra, a billentyűs dallamok Ghost Toast-szerűen monumentálisak, mondjuk ez a lemez egészére is igaz. Itt különösen a gitár-sound tetszik, szinte vibrál. A Before Anything Happens céltalannak tűnő lebegése csak elsőre hat céltalannak: képében az egyik legötletesebben felépített dalt hallhatjuk, mire feleszmélek, hogy mi történik benne, már vége is van. Ügyes. (Koncerten szívesen meghallgatnám ezt az Eclipse-szel együtt.) Időközben pedig elérkeztünk a záráshoz, mely a maga több mint 8 percével az album második leghosszabb tétele. Van benne minden mi szem-szájnak és a GT kedvelőinek ingere: Apokalipszis, most! hangminták, 1984 figyelő szemei, paradox érzések (megváltóan örömteli, ugyanakkor szomorú hangulat) mely egy múlandó és törékeny, de nagyon is valós világot fest elénk.
 
 
A hangzás nekem elsőre nem tetszett annyira, de aztán valami oknál fogva, ahogy haladtam előre a számokon keresztül, valami magába szippantott. Arányaiban jól kihallani mindent, a mai modern agyonpolírozott digitális hangzásvilágnak nyoma sincs, élőnek érződik. A legérdekesebb dolog számomra, mégis az volt, hogy sok helyen plusz éneksávokat moziztam be, pedig szinte végig instrumentális az anyag. Ez különösen igaz a kettes dalra, a Sanders-Hinds-Dailor féle Mastodon-i vokálok ott jelentek meg a legerőteljesebben a képzeletemben. És igen, ez a Shape Without Form erénye, hogy hagyja a hallgatót szabadon gondolkozni. A lemez egy irány (vektor), egy tervezethez hasonlítható, ami alapján elindul a befogadó, de nem szigorúan determinált útvonalat követ, és az sem konkrétan meghatározott, hogy mire asszociáljon. Inkább arra ösztönzi a hallgatóságot, hogy saját maga tegye hozzá a szükséges részeket vagy gondolatokat, eddigi érzéseiből, benyomásaiból és tapasztalataiból kiindulva, illetve ezeken alapulva.
 
Nem említettem még az artwork-öt. A digipak teljes lay-out-ja, beleértve a frontot, a font típusát, mindent, Antal Miklós Tod kezének munkáját dicséri, nem sűrűn írok ilyet, de kibaszott szép lett! (Mondom ezt úgy, hogy élőben még nem is láttam.) 
 
Addig, aki csak teheti és vevő az izgalmas és változatos metal zenére, annak bátran tudom ajánlani a Ghost Toast legfrissebb albumát, a Shape Whitout Form-ot, a legtöbb platformon (Spotify, Apple Music, Tidal, stb.) már digitálisan is hozzáférhető. 
 
A srácoknak pedig gratulálok a lemezhez!
 
 
Recenziónk megjelenése előtt pár nappal tette közzé Facebook oldalán a zenekar, hogy doboscsere történt, amelyről itt olvashattok:
 
Ezúton tudatjuk, hogy nagyra becsült dobosunk, Papp Laci 12 év után elhagyta a Ghost Toast fedélzetét. Lacival a barátságunk örök marad és hálásan köszönjük neki az elmúlt 12 évet, 4 lemezt, számos koncertet és felejthetetlen pillanatot. Egyúttal nagy-nagy szeretettel köszöntjük Cserős Zoltánt, vagyis ZOMÁT a zenekarban! Őt sokan ismeritek már biztosan, régóta jó barátunk, sőt tudni kell róla, hogy mintegy 13-14 éve vele készültek a legelső olyan dalok, amikből később GT szerzeményeket faragtunk. Nagyon várjuk a közös munkát, nemsokára pedig újabb hírekkel jelentkezünk!
 
Végezetül álljanak itt Laci szavai:
 
"Az elmúlt 12 év az életem egyik meghatározó szakasza volt és minden csetlés-botlásával együtt büszke vagyok ránk, szép lassan azonban jó néhány dolog megváltozott körülöttünk. Sokat fejlődtünk ezalatt az idő alatt, mégis úgy érzem hogy a minőség fenntartása, a zene "megszerkesztettsége" nagy pontosságot, odafigyelést, és sok gyakorlást igényel. De, mivel a céljaim is mások már, mint régen, az energiáim más irányba mennek el. Szeretnék új, teljesen másfajta dolgokat is kipróbálni. Köszönet a többieknek; Waryou, Bence, Pusi (abszolút megértéssel fogadták a döntésemet) és Sok sikert a zenekarnak valamint Zomának a továbbiakban!"
 
 
A Ghost Toast elérhetőségei: Facebook, Bandcamp    
 
Lupus Canis