Bejelentkezés

x
Search & Filters

Akiknek az ereikben metal folyik - Powerwolf, Beast In Black, Dalriada koncertbeszámoló

Powerwolf, Beast In Black, Dalriada - 2019. 06. 24. Budapest, Barba Negra Track 
 
Tíz perccel a kapunyitás után a Dalrida belecsapott a húrokba, és ezzel meg is adta a kezdőlökést ahhoz, hogy a publikum magához vegye a dallamos metál adagját ezen az estén is.
 
Ficzek Andris és bandája immár több mint 20 éve nyomja a talpalávalót nekünk, és eközben sikeresebbnél sikeresebb albumokat tettek közkinccsé. Valószínűleg egyetlen metalrajongónak sem kell bemutatni őket különösebben. A kezdetektől fogva ugyanazt a míves, népzenei elemekkel bőven tűzdelt zenét játsszák, ami pár taktus után beazonosíthatóvá teszi őket. Élőben nyújtott teljesítményükre, ahogy most is, korábban is jellemző volt a lelkesedés, a magas szintű hangszeres tudás.
 
Mivel rövid programot játszhattak, nem is húzták az időt, szinte szünet nélkül zúzták végig a kb. negyven percet. Laura hozta a kedvesen táncolós, közben jól éneklős formáját, sőt még a hörgésből is adott egy kis ízelítőt. A hangszeres szekció pedig szintén kitett magáért, és apait-anyait beleadva adták elő a dalokat. A Tadeusz helyére érkező, a Dalriadában még aránylag új arcnak számító Monostori Ádám nem okozott csalódást, pedig nem volt egyszerű a feladat, hogy egy ilyen előd nyomába lépjen. Rendesen húzott a játéka, és nem kímélte a bőröket. (Jó, már a Vesztegzárban is iszonyat jókat dobolt, tehát alapvetően nem is feltételeztem, hogy csalódást okozna majd ebben a bandában.)
 
A közönség lelkesen élt együtt a produkcióval, a korai kezdés és a meleg ellenére. Amikor pedig felcsendült a mára egyértelműen klasszikussá vált A walesi bárdok, kiderült, hogy műveltség tekintetében is a topon vannak, hiszen Arany János veretes sorait egy emberként üvöltötték a magyar folk metal alapbandájával.
 
 
Némi szünet, átszerelés, és a színpadra robbant korunk egyik nagy új megfejtése a Beast In Black. Poposított fémzene, irgalmatlanul fogós témákkal, fejhangú énekkel és rengeteg pózolással. Viszont a legszebb az egészben, hogy nagyon működik! Anton Kabanen zeneszerzői vénája a slágerekre van hangolva azt gondolom. Kényes határmezsgyén mozog a srác, de egyelőre még maradt kellő mennyiségű fém a szerzeményeiben ahhoz, hogy a súlyosabb muzsikák szerelmeseinek befogadható és élvezhető legyen. Mondjuk kétségtelen, hogy ehhez megtalálta a megfelelő társakat, hiszen például a Wisdomból igazolt Molnár Máté vagy az ex-UDO gitáros Kasperi zseniálisan nyomják a fülbemászó témákat, miközben sugárzik róluk, hogy a muzsikálás minden pillanatát élvezik. Jó, nem kell megfeszülniük a progresszivitástól, de vannak zenék, amik nem is ettől jók.
 
Atte, hátul a doboknál végig hatalmas mosollyal és széles mozdulatokkal püfölte a bőröket. Ő sem akar Portnoy helyére ülni valószínűleg, viszont abszolút hozza az elvárt szintet, miközben tényleg látványos a játéka.
Yannis pedig leüvölti a csillagokat is az égről minden egyes nótában. Nagyszerű választás a frontemberi posztra, mert hihetetlen energiával nyomul végig a koncerten. A közönség pedig igencsak beindult a dalokra, amiknek jó részét együtt énekelték a zenekarral.
 
Talán nem is érdemes külön kiemelni egyetlen dalt sem, mert üresjárat nélkül tolták végig a srácok a bulit. Egyetlen kisebb pihi volt, amikor is Máté elújságolta, hogy a hároméves kisfia most először vesz részt koncerten; ami az apuka számára jól láthatóan ugyanolyan élmény volt. A Negra most is jól szólt a két előzenekarnál is, de ez már szinte megszokottnak mondható szerencsére.
 
 
Miután Antonék elbúcsúztak, hatalmas fekete textil került a nézőtér és a színpad közé, és megkezdődött az Powerwolf miséjének előkészítése. Némi toroklocsolás után, el is kezdődött az est főattrakciója, a német illetőségű Powerwolf színre lépése.
 
Ezen az estén három nagyon jól kitalált és élőben is nagyon jól működő zenekar előadásának lehettünk szem- és fültanúi. Egyértelműen a főbanda volt az, amelyik a legnagyobb hangsúlyt fekteti a látványosságra a hatalmas nóták interpretálása mellé. A fények, a piró, a háttérvásznak, és maga az előadás egésze színházi asszociációkra enged emlékeztetni, de Attila Dornék esetében is maximálisan a metal van a középpontban. Begyakorolt pózok, közönségénekeltetés, imához térdelés, gótikus hangulat – mind-mind csak hozzátesz a show-hoz, aminek a jól ismert dallamok adnak igen komoly alapot. Attila is azon énekesek közé tartozik, akiket azonnal fel lehet ismerni a hangjukról. Igen erős színpadi jelenléte csak fokozza a hangjából áradó pátoszt, emelkedettséget. A billentyűs mintegy második számú frontemberként szökell le a hangszere mögül jó néhányszor, hogy izzítsa az egyébként sem lanyha hangulatot.
 
 
Hátul a doboknál, kendővel a fején Roel hozza a betonbiztos alapokat, amik  mellé én továbbra is hiányolom a basszusgitárt, de ez legyen az én problémám. A két gitáros iszonyat precízen riffel a dalokban. Talán a szólómunkájukba tudnék belekötni, ha nagyon akarnék, mert ott bizony be-becsúszik néhány hamis hang, de korántsem annyi, hogy hazavágja a bulit. Amikor pedig átvezető részek vannak, statisztákként játsszák a rájuk osztott szerepeket.
 
A Resurrection By Erection, a We Drink Your Blood vagy az Amen & Attack, hogy csak néhány címet citáljak ide, mind egy-egy alappillér a Powerwolf életművében, amiket bárhol, bármikor szívesen hallgat az ember. Főleg, mert rajtuk sem látszott a fásultság, vagy bármi hasonló negatív dolog. Egyszerűen sugárzott róluk, hogy teljes szívvel csinálják a zenélést.
 
A szép számban megjelent közönség pedig hasonló lelkesedéssel fogadta az előadást. Rengeteg együtt éneklős rész van a Powerwolf dalaiban, és mindet teli torokból üvöltötték is Attiláékkal.
 
 
Egyértelműen kijelenthető tehát, hogy aki részt vett ezen a koncerten, az három nagyszerű formában muzsikáló bandát láthatott, akiknek az ereikben metal folyik. És hiába a töméntelen mennyiségű póz, ha az tud hiteles lenni mégis. Márpedig itt ennek lehettünk tanúi. Sosem értettem a fanyalgókat, akik csak nevetni tudnak, ha a gitárosok egymás mellett headbangelnek, egyszerre mozdulnak stb. Ha ez szívből jön, akkor igenis van helye a metal színpadokon!
 
Köszönet a Barba Negrának a hangzásért, illetve a Hammer Concertsnek, hogy összehozta ezt a bulit nekünk! Sok ilyet kívánok még!
 
 
 
Dobos Manowar Attila
 
Fotók:
 
Powerwolf, Beast In Black - Bende Csaba
Dalriada - Lányi Kristóf