Bejelentkezés

x
Search & Filters

Albumok, amiket a kritikusok utáltak, de a közönség imádott

Bár a kritikusok sokszor talán túlságosan is keményen kritizálják kedvenceinket, azért az ritka, hogy szöges ellentétben álljon a szakmabeliek és a rajongók véleménye. Az alábbi lista azonban bizonyítja, hogy ez is előfordul, az Ultimate-Guitar ugyanis olyan albumokat válogatott össze, amelyeket a kritikusok a földbe döngöltek, a közönség azonban imádott.
 
- Korn - Take a Look in the Mirror: úgy tűnik, a kritikusok többsége még a hatodik albumra sem barátkozott meg a Korn nu metaljával: néhányan ugyan írtak pozitívumokat róla, a többség azonban teljesen lehúzta, a rajongók viszont nagyon is szerették.
 
 
 
- Weezer - Pinkerton: a Melody Maker kritikusa szerint a Pinkerton dalszövegeit teljesen figyelmen kívül kell hagyni, a Rolling Stone pedig 1996 egyik legrosszabb albumának választotta. A lemez eleinte nem is fogyott jól, de miután a rajongók közt elterjedt, hogy valójában mennyire jó, ugrásszerűen megnőttek az eladásai.
 

 
 
- King Crimson - In the Court of the Crimson King: a King Crimson debütáló albuma (rajta a 21st Century Schizoid Man-nel) igazi klasszikus, ennek ellenére a Village Voice nemes egyszerűséggel "túlértékelt szar"-nak titulálta.
 
 
 
- Nirvana - Nevermind: a Nevermind listavezető lett és csak Amerikában több mint tízmillió példány fogyott belőle, a Rolling Stone szerint azonban csak "néhány garázsharcos próbálja ügyetlenül megvetni a lábát az óriások földjén."
 
 
 
- Black Sabbath - Black Sabbath: bizonyos szempontból érthető, hogy a kritikusok elsőre nem tudtak mit kezdeni a Black Sabbath lassú, depresszív zenéjével, de ez sem indokolja azt a véleményt, hogy "olyan mint a Cream, csak rosszabb", és a "röhejes halottidézés" is eléggé megkérdőjelezhető. Mindenesetre az idő a zenekart és a rajongókat igazolta.
 

 
 
- The Rolling Stones - Exile On Main St.: az Exile on Main St. azonnal sikeres lett kereskedelmi szempontból és minden idők egyik legfontosabb rockalbumának számít, de a kritikusok mégsem rajongtak érte annak idején.
 

 
 
- Queen - Jazz: a Queen-t rendszeresen lehúzták a kritikusok a 70-es években, részben valószínűleg azért, mert a csapat rengeteg különféle stílussal kísérletezett. A Rolling Stone azonban egyenesen "az első igazán fasiszta rockzenekar"-nak nevezte Brian May-éket a Jazz kapcsán.
 

 
 
- AC/DC - High Voltage: a Rolling Stone kritikusai az AC/DC-t sem kímélték, a High Voltage-t pedig egyenesen "a rockzene új mélypontjának" nevezték, bár valószínűleg nem sok álmatlan éjszakát okoztak ezzel Angus Young-éknak.
 

 
 
- Pink Floyd - Wish You Were Here: listavezető dalok ide, többmilliós lemezeladások oda, a Melody Maker szerint a Wish You Were Here "nem meggyőző, hiteltelen és teljességgel hiányzik belőle a kreativitás."
 
 
 
- Led Zeppelin - Led Zeppelin: nem meglepő, hogy a Led Zeppelin-t is a Rolling Stone szedte ízekre - persze ezúttal is hiába. A magazin kritikusa szerint "a zenekar a The Jeff Beck Group utánzata, Jimmy Page pedig hanyag produceri munkát végzett."