Bejelentkezés

x
Search & Filters

Alice Cooper érdekes történetei



Alice Cooper évtizedek óta a legfelsőbb szórakoztatóipari körökben mozog. A shock rock keresztapja soha nem korlátozta magát egy szűk réteg társaságára, karrierjének egyik csúcspontja valójában az volt, amikor bekerült a Los Angeles-i Friars Clubba. „Ez egy exkluzív kör, amely a humoristáknak és a showbizniszben dolgozó embereknek van fenntartva. Be kell, hogy válasszanak” – mondta Alice a Classic Rocknak. – Én voltam az egyetlen rock’n’roll arc a Friars Clubban. De engem teljesen elfogadtak, mert egy retró karaktert láttak bennem, ezt a bohókás srácot.” Egy interjúban maga Mr. Cooper emlékezett vissza Ronnie Corbett-től Raquel Welch-ig, Mae Westtől Marc Bolanig azokra a karakteres személyiségekre, akikkel az évek során spanolt.
 
 
Lemmy Kilmister: „Amikor először találkoztam vele a 70-es években, azonnal megszerettem. Tipikus kemény motoros arc volt. Ha Amerikában született volna, Detroitban nőhetett volna fel; akkoriban ez volt az ország gyilkosság-fővárosa, nem igazán találtál benne jó környéket. Elég baszó volt. De én itt építettem fel a karrierem, és Lemmy is abszolút beleillett volna. Lemmy jól érezte magát közöttünk. Lebegett ez a városi legenda Alice Cooper fölött, de Lemmy ezt már nem érzékelte. A srácok és én sokkal inkább voltunk egy csapat, mintsem egy banda, ő pedig megértette ezt. Ugyanakkor hard rockerek voltunk, vágod? A The Yardbirds és a The Who vérvonalába tartoztunk. Keverj egy kis ’West Side Story’-t a ’Mechanikus narancsba’ és megkapod Alice Coopert.
 
Alice Cooper és Lemmy 
 
Raquel Welch: „Az emberek úgy beszélnek a Raquellel való kapcsolatomról, mint egy párkapcsolatról, de ez sosem teljesedett ki. Hajlamosak elfelejteni, hogy Raquel nemcsak színésznő volt, de színpadi előadó is – tudott énekelni, táncolni, vicceket mesélni. És persze gyönyörű volt. Ő volt korának Angelina Jolie-ja. Amikor először találkoztam Raquellel, akkor még nagyon divatos volt, hogy a filmsztárok rocksztárokkal randizzanak. Nagyon hálás voltam, hogy érdeklődött irántam. De a probléma az volt, hogy beleszerettem ebbe a kis 45 kilós balerinába, Sherylbe (Goddard, az Alice Cooper show táncosa, akiből végül Mrs Cooper lesz; a szerk.). Amikor szerelmes vagy, teljesen megszűnik körülötted a világ. És minél jobban próbáltam eltávolodni Raqueltől, ő annál jobban üldözött. Soha senki nem mondott neki nemet, de engem ez egyszerűen nem érdekelt. Szerelmes voltam ebbe a másik lányba. Persze más körülmények között teljesen rámozdultam volna. Viccelsz?! Raquel volt a legnagyobb szexszimbólum az egész tetves bolygón. De én meg szerelmes voltam. És ettől Raquel egy kicsit megőrült, egészen addig a pontig, hogy a megszállottammá vált.
 
Raquel Welch
 
Syd Barrett: „Volt egy kérónk Los Angelesben. Akkoriban nem voltunk nagy szám, csak egy Alice Cooper nevű helyi banda voltunk. Aztán jött ez a Pink Floyd nevű angliai zenekar. Nem sokan hallottak róluk, de mi oda voltunk értük. Meg is volt a’The Piper At The Gates Of Dawn’ egy példánya. Szóval a ’Floyd eljött a városba, kifogytak a pénzükből – mint mindenki más LA-ben – és végül nálunk kötöttek ki. Egy reggel felkeltem, kimentem a konyhába, Syd Barrett pedig ott ült egy doboz kukoricapehellyel, és úgy bámulta azt a dobozt, ahogy én a tévét. Nem tudtuk, hogy lehet valaki ennyire készen. De Syd nagyon bipoláris is volt. Csak később tudtuk meg, hogy részben be volt állva, részben kattant volt. Ez egy nagyon rossz kombináció. Volt egy meghallgatásunk a Gazarrinál, és a Pink Floyd azt mondta, hogy velünk jönnek. Brownie-kat készítettek, amiket természetesen megbolondítottak egy kis „fűszerrel”. A műsor felénél jártam, és egyszer csak… a világ imbolyogni kezdett körülöttem. Háromszor estem le a színpadról, de megkaptuk az állást. Annyira készen voltunk, hogy a srácok a Gazarrinál azt mondták: Rendben, felveszünk titeket.”
 
Syd Barrett
 
Frank Zappa: „A legjobbak között is a legjobbnak kellett lenned, hogy Zappa baráti körébe tartozhass. Ha a The Mothers Of Invention tagja voltál, akkor az egyik legjobb zenésznek kellett lenned Los Angelesben. Minden, amit Frank a színpadon csinált, le volt kottázva. Fingnak, buborékoknak, kattanásoknak és egyéb szarságoknak hangzott, de minden le volt írva. Félreértés ne essék, akkoriban nagyon jó banda voltunk. Nem a zene, hanem a hatás miatt. Elsöprően rossz hangulatot keltettünk. A műsor végén Frank odajött hozzánk, és így szólt: »Csodálnom kell mindenkit, aki ilyen gyorsan ki tud üríteni egy szobát. Gyertek át hozzám hétkor, és játsszatok nekem még néhány dalt.« Nos, valamilyen különös okból kifolyólag azt hittem, reggel hétre gondol. Így hát berendezkedtünk Frank faházának alagsorában, és ebben az istentelen órában elkezdtünk zenélni. Frank lejött pizsamában, kávéval a kezében, és totál ki volt bukva. De felkeltettük az érdeklődését. Meghallgatott néhány dalt, és azt mondta: »Rendben, felvesszük. Most pedig takarodjatok.« Tehát Frank volt az első producerünk.”
 
Frank Zappa
 
Jim Morrison: „Nem tehetsz róla, ha elragad Jim misztikuma, ő mindig is egy ilyen éteri típusú ember volt. Emlékszem, egyszer leültünk Jimmel, és megkérdezte, mi újság. Azt válaszoltam: »Ó, nem tudom, haver. Ma reggel felkeltem és nyitottam magamnak egy sört.« És ez lett a ’Roadhouse Blues’ egyik sora („Well, I woke up this mornin' And I got myself a beer”; a szerk.). Egy autóban hajtottunk felfelé a Topanga-kanyonba. Én vezettem, Jim és a barátnője, Pam (Courson) a hátsó ülésen ültek. Csupa szerpentinen mentünk, meg ilyenek. Hátranéztem, hogy mondjak valamit Jimnek, és eltűnt. Kiugrott a kocsiból, és legurult a dombról, le a picsába. Megálltam és valahonnan a távolból megszólalt egy hang: »Jól vagyok… jól vagyok.« Filmbe illő jelenet volt. Az a tény, hogy Jim 27 éves koráig élt, egy csoda volt. Láttam, ahogy kicsinálta a szívét. Besétált egy szobába, ott volt egy tál tele tablettákkal, és befalta őket – ahogy te meg én a cukorkát esszük. Aztán leöblítette whiskyvel. Soha nem láttam józanon. Mondjuk, ő sem engem, szóval jól kijöttünk egymással.”
 
Jim Morrison
 
Harry Nilsson, Marc Bolan, Ringo Starr, Rick Grech: „És Donovan: ez volt a Billion Dollar Babies Jam. A régi szép idők, amikor az emberek csak úgy random megjelentek a stúdiódban. A Morgan Studiosban dolgoztunk a ’Billion Dollar Babies’ albumon. A rendkívül sikeres ’School's Out’ lemezt követően úgy döntöttünk, hogy Angliában folytatjuk a munkát. Minden este valaki más jelent meg. Donovan a szomszédos stúdióban volt, és egy alkalommal az összes ivócimboránk egyszerre érkezett: Harry Nilsson, Marc Bolan, Ringo Starr, Rick Grech… Feljátszottuk a ’Coconut’ (Nilsson-dal, a ’Kutyaszorítóban’ végén szerepelt; a szerk.) egyórás változatát. Mindenkinek jutott egy verze. Ez volt a leghitványabb verzió, amit csak el tudsz képzelni. Aztán jött a ’Jailhouse Rock’. Szeretném újra hallani őket, de nem vagyok benne biztos, hogy léteznek még. Tudom, hogy Marc Bolan zenélt valahol a ’Billion Dollar Babies’-en és tudom, hogy Keith Moon is, de más napokon jöttek, nem azon a bizonyos éjszakán. Ez az egész egy kicsit homály már, ha érted, mire gondolok.”
 
Alice Cooper és Donovan
 
Elvis Presley: „1974 körül találkoztam Elvisszel Las Vegasban. Liza Minnellivel voltam, és Elvis ügynöke meghívott minket Elvis lakosztályába a Hiltonban. Valójában Elvis több emeletet is lefoglalt a helyen. Olyan volt, mintha magához a pápához mentem volna. Így hát Lizával megérkeztünk a Hiltonba, és beszálltunk a liftbe, Chubby Checkerrel és Linda Lovelace-szel együtt. Emlékszem, arra gondoltam, hogy ma este hárman visszamegyünk a földszintre, egyikünk viszont fent marad. Megérkeztünk Elvis lakosztályába, és az őrök azonnal ránk szálltak. Pokolian nagy volt a biztonság. Aztán belépett Elvis, és elvette a fegyvert az egyik biztonsági embertől. Az egész hely tele volt fegyverekkel. Megkért, hogy tartsam a pisztolyt, és elkezdett hadonászni ezekkel a karate mozdulatokkal, illusztrálva, hogyan lehet kirúgni egy fegyvert valakinek a kezéből. Ott álltam egy megtöltött 38-assal, egyenesen Elvisre céloztam. Egy részem arra gondolt, hogy le kéne lőni, haha!”
 
Elvis Presley
 
Mae West: „Emlékeztetnék mindenkit, hogy az Alice Cooper Band a rock'n'roll ostora volt. A műsorunk furcsa volt, az imidzsünk pedig irtó sötét. Ugyanakkor viccesek is voltunk. Volt humorérzékünk. Az összes régi hollywoodi srácnál azonnal betaláltunk. Groucho Marx szerint tiszta kabaré voltunk. Teljesen igaza volt. Groucho ilyeneket mondott: »Ah igen… a guillotine. Emlékszem, a The Great Guildersleeve is ugyanezt nyomta Toledóban 1923-ban.« Groucho olyan embereket hozott magával, mint Jack Benny és Fred Astaire. Fred nagy rajongója volt táncoló csontvázainknak, szerette az ilyesmit. Egyszer elhozták Mae Westet, mert Mae öreg kabarés volt. És végül csináltam vele egy filmet. Sextette volt a címe, egy olasz pincért játszottam. Tele volt nagy nevekkel: Keith Moon, Ringo Starr és George Raft. Persze egy nagy rakás borzalom volt. De ez mind nem számított, mert csináltam egy dalt is Mae Westtel.”
 
 
Peter Sellers: „Peter Sellers látta az abszurditást Alice Cooperben. Nagy rajongója voltam, szóval amikor eljött az egyik koncertemre, az hatalmas megtiszteltetés volt. Olyan volt, mint a királyi társaság jelenlétében. Amikor találkoztam Peterrel, olyan volt, mintha egész életünkben barátok lettünk volna. A lélektestvérem volt. Azonnal jól kijöttünk egymással. Természetesen szerettem Clouseau felügyelő karakterét. Maurice Escargotnak becézett, a feleségem, Sheryl pedig Nicole Escargot volt. Peter gyakran bújt Clouseau bőrébe, mikor telefonáltunk. Együtt hazardíroztunk. Mindketten hordtuk ezeket a műanyag nyílpisztolyokat a szmokingunk alatt. Peter besétált a szállodaszobámba, körülnézett, és azt mondta: »Escargot! Te disznó!« És rám lőtt egy nyilacskát. Visszalőttem rá. Egyszer az lett a vége, hogy egy nyíl a homlokom közepén ragadt. Szép lövés volt.”
 
Alice Cooper és Peter Sellers
 
Ronnie Corbett: „Csináltam vele egy reklámot a Sky TV-nek. Vicces volt. Füstölt sonkát főztem neki, tojással a tetején. A vicc az, hogy már azelőtt tudtam, mi az a ’The Two Ronnies’, mielőtt vele dolgoztam, az összes brit műsort lehetett kábelen nézni Amerikában. Úgyhogy tudtam, ki az a Basil Fawlty, és ismertem a többi szereplőt is. Amikor megkértek, hogy vegyek részt a reklámban, és azt mondták, hogy Ronnie Corbett-tel kell dolgoznom, megörültem. Poénos ötlet volt, hogy ő és én szobatársak legyünk. Hirtelen nem tudok senkit mondani, akivel jobban különböznénk egymástól, mint Ronnie Corbett. Amikor a reklámot forgattuk, csak a golfról beszéltünk. Ez volt az egyetlen közös dolog bennünk. Nem a sonka, hanem a golf. Sonkáról bárkivel lehet beszélni.”
 
 
Somogyvári Ákos