Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Amíg az Omega ilyen formában zenél, teljesen mindegy, ki hány éves és milyen évet írunk.” - Koncertbeszámoló: 2018.12.28., Budapest Aréna



Vannak olyan zenekarok és élmények, amelyek egyszerűen kimaradnak az ember életéből a kora miatt, de szerencsére azért még szép számmal vannak olyan legendás zenészek, akik hosszú évtizedek után is töretlenül állnak a színpadon, lehetővé téve ezzel, hogy újabb generációk is élvezhessék a muzsikájukat. Szerencsére ebbe a táborba tartozik az Omega is, akik bár az 55-öt „töltötték” 2017-ben, a lendületükön és lelkesedésükön ez kicsit sem látszik, és ezt december 28-án is bizonyították a Papp László Sportarénában.
 
Érdemes volt időben érkezni a helyszínre, hiszen egy másik élő legenda, a 100 Folk Celsius fogadta el Kóbor Jánosék meghívását, hogy alapozzák meg a hangulatot. Persze ezúttal nem gyermekdalokról volt szó, ugyanis az Omega klasszikusaiból hallhattunk egy dalcsokrot, kicsit a 100 Folk Celsius stílusára átültetve. Felmerülhet a kérdés, hogy nem kelt-e ez olyan érzetet, mintha kétszer, vagy legalábbis másfélszer hallgatná meg az ember ugyanazt a koncertet, de erről szó sem volt, már csak azért sem, mert csupa olyan nóta hangzott el, amit az Omegától nem hallhattunk, így akár azt is mondhatjuk, hogy a két zenekar együtt adta meg a teljes élményt.
 
 
A 100 Folk Celsius után nem sokkal már hallhattuk is a Volt egyszer egy Vadkelet felvételét, majd jött az első dal, ami nem is lehetett volna más, mint az Életfogytig rock and roll, hiszen ez a mondat akár az Omega ars poeticája is lehetne. Szerencsére az már az első hangoknál kiderült, hogy a hangosítás tökéletesre sikerült, és ha valakiben esetleg szemernyi kétség is lett volna a zenekar teljesítményét illetően, az is rögtön eloszolhatott, mert itt bizony az első pillanattól egyértelmű volt, hogy mindenkitől csakis a maximumot hallhatjuk.
 
Egy 55 éves pályafutás már önmagában óriási dolog és nem kérdés, hogy minden jelenlévő beérte volna „csak” annyival is, hogy a zenekart láthatja, azonban korántsem ez volt a helyzet, ugyanis vendégek is érkeztek szép számmal, ráadásul olyan dalokhoz, amelyek a régi rajongók szívét garantáltan megdobogtatták és végképp visszarepítették a „hőskorba”, a fiatalabbak pedig csak ámulhattak, hiszen manapság már igencsak ritkaságszámba megy egy-egy cseh vagy éppen lengyel rockdal a magyar zenekarok koncertjein. A Jasná zpráva például a legendás cseh Olympic egyik slágere, amelyhez egyenesen a banda frontembere, Petr Janda lépett színpadra, méghozzá szintén Kóbor Jánosékhoz méltó lendülettel, de egy borzalmas szóviccel élve a Lady Colors is tovább színesítette a produkciót.
 
Az Ismertem egy lányt előadását a 100 Folk Celsius egyik alapító tagja, Littvay Imre közreműködése és Minya Vivien hegedűjátéka tette teljessé, a Der große Magnet-hez Dieter Birr érkezett a színpadra, aki egyébként később a Gyöngyhajú lány alatt is visszatért, de láthattuk Józef Skrzek-et, Uwe Hassbecker-t és Kovacsics Andrást is, sőt, az egyik legendás pályatárs, a Scorpions is megidézésre került a Still Loving You révén.
 
 
Az Aréna színpadának egyik nagy előnye a hatalmas hely miatt a különféle szélességű vásznak elhelyezése, amelyeken folyamatosan ment valamilyen animáció, videó, vagy éppen régi fotó, ami szó szerint tökéletes hátteret nyújtott a produkcióhoz, és természetesen a fények sem hiányozhattak. A zenészek közül senkit sem szeretnék külön kiemelni, és nem is lehetne, hiszen tényleg mindenki fantasztikusan muzsikált és élmény volt nézni az eredeti és a fiatalabb tagokat is. Gyakorlatilag ugyanez mondható el a közönségről is, melynek soraiban nagy számban képviseltették magukat a kicsit idősebbek, akiknek már a fiatalságát is az Omega jelentette, és sokan érkeztek a gyerekeikkel, vagy éppen az unokáikkal, és mindenki előtt le a kalappal, hiszen kívülről fújták a sorokat, és nemcsak a „kötelező” slágerek esetében.
 
 
A ráadásra maradt a három talán legismertebb dal, amelyek közül a Lénára még hóesést is varázsolt a zenekar, ami még különlegesebb hangulatot teremtett, már csak a karácsony közelsége miatt is, és ha az ünnep hó nélkül is telt, itt legalább ezt is „bepótolhattuk”, még ha kicsit más formában is.
 
A Gyöngyhajú lányra és a Petróleumlámpára pedig talán ki sem kell külön térnem, önmagáért beszél az a tény, hogy több évtized után is az egész ország ismeri őket és túlzás nélkül kötelező kellékei minden valamire való rockbulinak. 
 
Zárásként pedig csak annyit tudok mondani, hogy ha a régi idők már nem is jönnek vissza, amíg az Omega ilyen formában, elkötelezettséggel és lelkesedéssel zenél, addig teljesen mindegy, hogy ki hány éves és milyen évet írunk.
 
A 100 Folk Celsius koncerten elhangzott dalok:
 
01. Ha én szél lehetnék
02. 1958-as boogie-woogie klubban
03. Szeretnék visszamenni hozzád
04. Olyan szépen mosolygott
05. Azt mondta az anyukám
06. Naplemente
07. Trombitás Frédi
08. Régi csibészek
 
Az Omega koncerten elhangzott dalok: 
 
01. Volt egyszer egy Vadkelet (felvételről)
02. Életfogytig rock and roll
03. Babylon
04. Egy életre szól
05. Ne legyen
06. Napot hoztam, csillagot
07. Egy lány nem ment haza
08. Ötvenhatos lány
09. Régvárt kedvesem
10. Jasná zpráva (Olympic feldolgozás Petr Janda-val és a Lady Colors-szal)
11. Éjféli koncert 
12. Ismertem egy lányt (Littvay Imrével és Minya Viviennel)
13. Der große Magnet (Maschine feldolgozás Dieter Birr-rel és Uwe Hassbeckerrel)
14. Ballada a fegyverkovács fiáról (Kovacsics Andrással)
15. A bűvész
16. Hajnali óceán
17. Józef Skrzek szólója
18. Dziwny jest ten świat (Czesław Niemen feldolgozás Józef Skrzekkel)
19. Fekete pillangó
20. Addig élj (Uwe Hassbeckerrel)
21. Still Loving You (Scorpions feldolgozás)
22. Mozgó világ
23. Metamorfózis II
24. A kereszt-út vége
25. Finálé (1995)
 
Ráadás:
 
26. Léna
27. Gyöngyhajú lány (Dieter Birr-rel, Uwe Hassbeckerrel és a Lady Colors-szal)
28. Petróleumlámpa (Uwe Hassbeckerrel és a 100 Folk Celsius-szal)
 
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotó: Hetessy-Németh Tünde – Koncert.lap.hu, Temesvári Gergely