"Amikor a Panoptikum élni kezd": Vasicsek Öcsi János és csapata koncertbeszámoló - Akvárium Lokál
Vasicsek Öcsi János és csapata - Akvárium Lokál, 2026. május 16.
Nagy várakozás előzte meg a Rockbook által is beharangozott koncertet (az interjú itt olvasható), amelyen a budapesti blues-rock élet egy új válogatott csapata mutatkozott be. És az este nemhogy megfelelt a várakozásoknak, hanem véleményem szerint, messze fölülmúlta azokat.
Az ember, még ha barát és elfogult is, felkészül arra, hogy egy bizonyos koncepcióra épülő egész estés koncert premierjén kisebb hibák, esetlegességek csúszhatnak a műsorba. Esetleg lehetnek olyan számok, amik nem annyira illeszkednek az alap elképzelésbe vagy zeneileg kilógnak a többi közül. Az is lehetséges hogy a társasházi lakókat – ismert alapkaraktereket – bemutató programban például túl kevés a narráció az egyes figurák megismeréséhez, vagy valamilyen oknál fogva nem áll össze a kép, amit a szerzők a közönség elé szeretnének állítani. Szóval jelentkezhetnek afféle gyermekbetegségek.
No, jelen esetben semmi ilyesmi nem mutatkozott: maximálisan összeszedett, zenében szövegben narrációban és iróniában (!) teljesen végiggondolt produkciót láthatott-hallhatott a szép számmal megjelent közönség!
Little G. Weevil és Vasicsek Öcsi
Egy budapesti, afféle gangos társasház lakói, mindennapi életünk szereplői köszöntek vissza a dalokban, teszem azt Fleischmanné, a reumás, uralkodni vágyó házmester, Oszi, a túlmozgásos törpeuszkár, vagy Misi, a mindenkit letarolni vágyó karrierista ifjonc, hogy ezúttal csak hármójukat említsem.
A szövegeket Vasicsek Öcsi János írta és énekelte el mély drámai érzékkel és elismerésre méltó énekes-előadói teljesítménnyel, illetőleg két szám között ő mutatta be a “szereplőket”.
Vasicsek Öcsi János
A zenéket részben Little G. Weevil, részben Nemes Zoltán Mr. Jambalaya szerezte. Közös munkájuk eredményeként minden bemutatott karakter eltérő, a jellemképéhez további színeket adó szöveg és zenei világot kapott, így aztán az est nem szűkölködött meglepő zenei fordulatokban.
Ha muszáj aposztrofálni, a koncert java részében elhangzó zenét funkys blues-rockként határoznám meg, de hát megszólalt itt reggae (Róbert, a rokkant költő) és Rolling Stones hangulatú rock, (Péter, a motoros rocker), sőt egy fúvóskórus bravúrnak hála még a Goran Bregovic-Boban Markovic féle balkáni feeling is (Misi).
Koós-Hutás Áron
Kiemelkedő pillanatai voltak a koncertnek, amikor Little G. Weevil, aki egyébként kvázi karmestere, egybentartója is volt a zenekarnak, elengedte magát és kieresztett egy-egy szép ívű gitárszólót, a koncerten rendhagyó módon harmadikként megszólaló Prológus, az Icamanci, és a Tünde című darabokban.
Little G. Weevil és Gerdesits Ferenc
Sokszor felejtjük el laikus hallgatóként, mi a jelentősége annak, amit úgy hívunk: hangszerelés. Fazont, arculatot ad egy dalnak. És meglepő fordulatot is bizonyos esetekben. Például a szombat este emlékezetes pillanata volt, amikor a Kislány című dalban a gitár-ének duót ritka hangszerelési ötlettel egy Abbas Murad pozan-szóló fűszerezte.
Abbas Murad
Ha már fúvósósok! Csejtey Ákos (szaxofon) és Koós-Hutás Áron (trombita), Muraddal egyetemben, feszes, robbanékony játékukkal meghatározó színeket vittek azokba a számokba melyekben szerepeltek.
Csejtey Ákos
Szkladányi András a tőle megszokott, hűvösnek tűnő profizmussal kísért - az a típusú basszusgitáros, aki úgy tud diszkréten a háttérben játszani, hogy egy idő múlva minden érzékenyebb fülű hallgató az ő zenélésére figyel.
Szkladányi András
Ifjabb Gerdesits Ferenc dobokon totál magabiztosan nyújtott szilárd alapokat ebben az igen változékony koncertprogramban a többi zenésznek, persze a stílusváltásokhoz régen hozzászokhatott már a Quimby és a Lead Zeppelin tagjaként.
Végül, de nem utolsó sorban Nemes Zoltán Mr. Jambalaya… valahogy mindig ott van egy kis soul a játékában, egy kis humor, ami elvisz a gyors boogie-tól a lírai bluesig mindent. Most is a koncert legszebb pillanatai voltak, amikor például az Icamanci című számban együtt vezették el a dallamot Little G.-vel valami egészen finom befejezéshez. Ott azért megállt a levegő egy pillanatra…
Nagyszerű koncertélmény volt a Panoptikum, azt hiszem az eddigiekből ez már átjött, igazi, ha úgy tetszik művészi élmény, amely azonban nem erőlteti művésziségét, hanem csak úgy, adja. De nincs itt semi lila köd, meg borongás! Az este olyan vérpezsdítő fináléval zárult, főleg az Epilógus és az utána ráadásként felvezetett Jam jut ezen a ponton eszünkbe, hogy egy következő koncerten, amikor a közönség már ismerni fogja valamelyest a programot, a táncra fakadás garantált!
És már meg is van a következő időpont! Ami biztos, hogy 2026. június 6-án a Panoptikum bemutatkozik Dunaharasztiban, a Vagabond korzó fesztiválon! Rengeteg kiváló fellépő lesz ott, aki teheti nézze meg Vasicsek Öcsi csapatát is, biztos vagyok benne, hogy jól fogja érezni magát!
Vagy legyen az, hogy a Panoptikum újabb figurákkal bővül? Mondjuk annak a gangos háznak az alagsorában nyolc zenész próbál, akik minden tehetségüket, tudásukat belerakják egy műbe, ötletelnek, pénzt, alkotóerőt, ihletet, családot, időt-energiát áldoznak hónapokon át, létrehoznak valamit, amiról tudják, hogy jó, csak éppen nem kell senkinek? És aztán szétszélednek egy újabb csalódással…NEM!
Ez már annyiszor volt, annyira unalmas történet! Most legyen inkább az, hogy június 6-án egy óriási buli a Vagabond korzón, aztán fesztivál-meghívások, kézzel fogható album, és ők nyolcan, megcsinálják a Panoptikum II.-t, de nem önéletrajzi alapon!
Mert ez a dolog folytatható, és folytatásra méltó!
A Panoptikum elhangzott dalai:
01. Fleischmanné, a reumás, házsártos házmester
02. Ricsi, a lomizós csóringer
03. Prológus
04. Kubányi, a félnótás arisztokrata
05. Róbert, a rokkant költő
06. Icamanci, a mindig szerelmes ápolónő
07. Kislány
08. Ferenc, az idős színész
09. Oszi, a prosztatagyulladásos törpeuszkár
10. Tünde, a prostituált családanya
11. Péter, a motoros rocker
12. Misi, a léhűtő karrierista
13. Epilógus
14. Jam
El Bandi
Fotók: Pál János
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
