"Amire szükségünk van" - Beszámoló a Josh Smith Trio koncertjéről (2018. szeptember 18., Muzikum)
Szerencsére már ilyen mondattal is kezdhetünk koncertbeszámolót: tavaly őszi nagy sikerű bemutatkozása után ISMÉT a Muzikum vendége volt Josh Smith, a kiváló amerikai bluesgitáros, dalszerző, énekes. Ráadásul idén az új CD-jét, a “Burn to grow” c. albumot bemutató turné egyik első állomása volt Budapest. (A CD maga csak szeptember 28-án jelenik meg “hivatalosan” Josh honlapja szerint, azért aki jelen volt kedden, vásárolhatott belőle.)
Nagyszerű tavalyi debüt-koncert, friss, ropogós új dalok, a már rengetegszer bevált alap blues-rock trió formáció (szólógitár, basszus, dob), szóval mindez már előre vetítette, hogy ígéretes estének nézünk elébe. És várakozásunkban nem csalatkoztunk.
Kedd este lévén kissé nehezen gyűlt össze a publikum, de az első nótát bevezető intrót azért már csaknem telt ház hallgatta. Az új CD kezdő dala, a “Half Blues” stúdióváltozatban is elég ütős darab, élőben azonnal megteremtette a szükséges koncert-hőfokot. Az albumon szereplő fúvóskórus nem lévén a Muzikumban, a dal alapját képező erős gitár-riff még erősebben érvényesült. Rögtön a koncert elejétől egyértelművé vált, hogy a trió nyújtotta lehetőségeket a három zenész maximálisan ki tudja használni, Smith műfajok közötti kalandozó hajlama pedig kiválóan, izgalmasan érvényesült.
Sorra következtek a “Born To Grow” albumon szereplő kompozíciók, természetesen alaposan átvariálva. Részemről nagyon szimpatikus dolognak tartom, amikor egy művész saját számait is nyersanyagként kezeli, és koncerten mer elrugaszkodni a rögzített változattól. Az este kiemelkedő pillanata volt, amikor egyik lassú bluesából kilépve Josh az alapmotívumot variálgatva, kibontva egészen Miles Davis dzsesszfejedelem világhírű, “Jean Pierre” című témájáig vezette át zenekarát.
Nem csak Davis szelleme lett azonban megidézve ezen az estén. Több egykori zenészkirályra kifejezetten az ő stílusukban írt számokkal emlékezett Josh, Stevie Ray Vaughanra a “What We Need”, Albert Kingre a “Let Me Take Care Of You” című dalokkal, de azt is valószínűnek tartom, hogy a “Charlie’s Ray” című szám sem mentes Ray Charles hatásától.
Meg kell jegyeznem, Josh nem kis rizikót vállalt, amikor az említett emlékező, példaképeire utaló számaival felvállalta a hallgatóságban önkéntelenül felmerülő összehasonlítás-effekt megjelenését. A kockáztatni merő muzsikust mindig tisztelem, ugyanakkor úgy érzem egy szubjektív véleménnyel terhelhetem az olvasókat ennek kapcsán. Azt gondolom, ma már igen szép számú rendkívül jól képzett zenészt láthatunk, hallhatunk akár Magyarországon is, akik mindent, de mindent el- és le tudnak játszani. Lényegesen kevesebb az olyan muzsikus, aki zenészi képességei mellett jó előadó is, akinek megvan az, amit színészek kapcsán úgy szoktunk emlegetni, hogy komoly színpadi jelenlét. Ezen a téren azért Josh elmaradt a megidézett nagyságoktól, legalábbis benyomásom szerint, és ezen a kedd estén. Azt is meg kell jegyeznem, mindez a zenei élményt önmagában nem befolyásolta, részemről a “zakkantságot”, “őrületet”, “szédültséget” hiányoltam egy kissé…
No, de vissza a műsorhoz! A koncert több, mint két órájának második felében előkerültek Josh korábbi nótái is, aki jelen volt 2017-es fellépésén, nyilván örömmel hallotta újra ezeket a blues-rock minden erényét felvonultató darabokat. Jelzem, a “Watcing You Go”-ban megkaptam, amit a CD-recenzióként írt cikkben vártam – olyan szólót kanyarintott benne JS, amitől ki-ki mélyen elgondolkodhatott fiatalkori ballépései felett.
Steve Jenkins basszusgitáros rendkívül precízen, pontosan kísérte Josht, otthonosan mozgott az összes műfajban, amit Smith csapongó zenei képzelete megérint. Vincent Fossett Jr. dobosról ennél bővebben kellene értekezni. Természetesen ő is hibátlanul játszott, játékában azonban, amint erre tér kínálkozott, azonnal megjelent valami nagyon kellemes funky-lüktetés, ami érzésem szerint jelentősen gazdagította a Josh Smith trió hangzásvilágát.
Korábban jó néhány alkalommal említettem már a Lots Music komoly zenei igénnyel szervezett rendezvényei kapcsán, hogy hiányolom a “szakma” jelenlétét – ezúttal örömmel vettem észre, hogy az amerikai vendégcsapat koncertjén olyan magyar muzsikusok is eljöttek nézőnek, akiket a honi krém részeként tartunk számon: így jelen voltak Fekete Jenő (ex-Palermo Boogie Gang, jelenleg Fekete Jenő trió, Muddy Shoes), Kovács Ferenc (T. Rogers) és Kőmíves “Stone” András (Bluestone) bluesisták. Benkő Zsolt (Harakyru Band, Garda-Benkő Band és duó), aki tavalyi koncertjén játszott Smith-el, gondolom csak azért nem, mert éppen Jimi Hendrix munkásságát boncolgatták Halper Lászlóval egy másik fellépésen.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Half Blues
02. Pusher
03. What We Need
04. Through The Night
05. Let Me Take Care Of You
06. Penance
07. Burn To Grow
szünet
08. Charlie's Ray
09. Watching You Go
10. Triple J Hoedown
11. The Middle
12. Where's My Baby
Ráadás:
13. Angel
Az új CD-ről írt cikkemet azzal indítottam, hogy 2017-ben, a koncertjéről hallottak alapján eldöntöttem: amennyiben Josh Smith újra Pestre jön, feltétlenül megnézem. Nos, kedden láttam és immár ezért írom le nyugodtan: ha JS ismét Magyarországon játszik, én ott leszek!
El Bandi
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
