Bejelentkezés

x
Search & Filters

Amorphis koncertbeszámoló - 2014. március 16., Club 202



Február első heteiben, a Club 202 koncertmenüjét böngészve akadtam rá a március 16.-i Amorphis koncertre, amely már akkor, abban a pillanatban eldöntötté vált, hogy ott a helyem! Párommal azonnal meg is egyeztünk, hogy ez a koncert lesz az idei szülinapi ajándékom. Köszi Fecu! ;)

Sokáig nem tudtuk, hogy lesz-e előzenekar vagy sem, majd kiderült, hogy a feröeri doom metalt játszó Hamferd zenekarral érkeznek. Bevallom, nem sokat tudtam a zenekar létezéséről, de a róluk talált felvételekből, a hallottak alapján nyugtáztam magamban, hogy nem egy elcseszett buli előtt állok.

A több hétig tartó izgalommal telt várakozás után végre eljött a várva várt nap, amit már néhány jóbarátommal jó előre szépen le is szerveztünk.

Kapunyitás 19:00 órára volt hirdetve, a Hamferd zenekar kezdése pedig 19:45-re. Majdnem időben érkeztünk, kb. a második dal felénél tartottak. Már a látvány, ami fogadott, tökéletes volt: a színpadról a főzenekar 2013-ban megjelent „Circle” c. lemez borítójának hatalmas molinója nézett le ránk, miközben sejtelmes megvilágításban hat darab jóképű öltönyös fickó tolta az ultrasúlyos riffekkel megáldott szerzeményeket. Azonnal beleszerettem a frontember, Jón Aldará hangjába, ami irtóra fájdalmas, lélekmarcangoló tud lenni, de egyben szárnyaló is. Hibátlanul tolta a mérges hörgő énektémákat, amelyből simán váltott a dallamos éneklésbe. A koncertjük első negyedét az első sorokból figyeltem, majd barátaim társaságában a keverőpult környékéről néztem tovább őket és hagytam magam teljesen elbűvölni. Elképesztően jól éreztem magam, imádtam az ottlétem minden pillanatát, a koncert hangulatát az emberek látványát, cimboráim társaságát és egyre inkább vártam az Amorphis megjelenését! :)

A Hamferd zúzása után néhány perc szünet következett, amit ki is használtunk jól - barátozásra, szomjoltásra - majd téptünk is vissza, mert egy-kettőre kezdett is a banda.

Nagyszerű érzés volt végre színpadon látni finnországi kedvenceimet. Ha az emlékezetem nem csal, az újlemezes „Shades Of Gray” c. tétellel kezdtek, aminek különösen örültem, hiszen imádom Tomi Joutsen éneklését ebben a tételben (na jó, melyikben nem? :) ). Kiválóan válogatták össze dalaikat. Kaptunk néhány abszolút favorit szerzeményt az új lemezről is. Elhangoztak: a „The Wanderer”, a „Hopeless Days”, a „Narrow Path”, de – természetesen –előkerültek a korábbi albumok slágerei is: a „My Kantele”, a „Silver Bride”, a „The Smoke”, a „You I Need”, amely utóbbi hatalmas kedvencem… Iszonyatos hangulat uralkodott a nézőtéren, mind a színpadon. Alig bírtam magammal, végigpörögtem a koncertet, volt hajrázás, vonaglás részemről, de nem én voltam az egyetlen, akit magával ragadott az Amorphis csodálatosan sajátos skandináv dallamvilága. Imádtam, ahogyan a zenekar rutinos lazasággal tolja szerzeményeit, amelyhez a szakemberek kiváló hangzást biztosítottak. Hibátlan volt minden!

Aztán ráadás nélkül milyen lenne egy koncert? A fanatikusok örömére előrukkoltak a „Sky Is Mine”, a „Black Winter Day” és a „House of Sleep” c. matériákkal, amit őrületes hajrázással kísért végig a nagyérdemű.

Ezzel a koncerttel egy álmom vált valóra és nagyon örülök, hogy ott lehettem és megélhetem ennek az eseménynek minden egyes csodás pillanatát. Életem legszebb szülinapi ajándéka kaptam meg, amely egy életen át elkísér. Köszönet a barátaimnak, hogy velem voltak végig, és nem utolsó sorban a Rockbook-nak, Balogh Péternek a közreműködésért. Hatalmas volt! :)

 

 

 

 

 



Pál Andrea „Andóca”     






 

Címkék: 
Amorphis