Bejelentkezés

x
Search & Filters

Amy Lee még mindig a műfaj egyik legjobb énekesnője - Evanescence koncertbeszámoló, 2019.09.07., Budapest Aréna



Evanescence, Veridia – Papp László Sportaréna, 2019. 09. 08.
 
Az Evanescence egyike azon zenekaroknak, amelyeknek örökre bérelt helye van a szívemben, mert annak több nehéz időszakon is átsegítettek a dalaikkal, és a 2012-es első budapesti koncertjük is örök emlék marad számomra, így nem is lehetett kérdés, hogy második magyarországi fellépésükön is meg kell néznem őket.
 
A hét évvel ezelőtti koncertnek az azóta már megboldogult Petőfi Csarnok adott otthont, ezúttal pedig a Papp László Sportarénában gyűlhettek össze a rajongók, ahol ismét a lefelezett megoldás mellett döntöttek a szervezők, mint korábban többek közt az Alter Bridge és a Judas Priest esetében, vagyis középre került a színpad, ami egyébként a láthatóság szempontjából kifejezetten praktikus. A vendégzenekari posztot a Veridia töltötte be, akik némileg hasonló vonalon mozognak, mint az Evanescence, de kicsit poposabb zenét játszanak elektronikus betétekkel megtűzdelve. A zenekar legerősebb pontja egyértelműen az énekesnő, Deena Jakoub, aki a hangja mellett közvetlen, barátságos stílusával is hamar maga mellé állította a közönséget, a koncertjük csúcspontja pedig egyértelműen az I’ll never Be Ready volt, amit az énekesnő nem sokkal édesapja halála előtt írt, és még Amy Lee is színpadra lépett, hogy zongorán kísérje őket.
 
Nagyjából fél órás szünet után már a teljes Evanescence vette birtokba a színpadot és az Imperfection után rögtön a What You Want és a Going Under érkezett, aminél ütősebb kezdést nem is nagyon lehetett volna elképzelni. Sajnos a hangzás nem mindenhol volt az igazi és pont Amy Lee hangja tűnt el a hangszerek között a küzdőtér jobb oldalán, és bár balra valamivel jobb volt a helyzet, még így is bőven lett volna hova javulnia.
 
A zenekar tagsága alaposan kicserélődött az évek során és az eredeti felállásból már jó ideje csak Amy Lee van a bandában. A hét évvel ezelőtti koncert óta egy változás történt: Terry Balsamo helyére érkezett Jen Majura, aki abszolút hozzá a kötelezőt gitáron és az énekbe is gyakran besegít Amy-nek. Összességében senki teljesítményére nem lehet panasz, de Will Hunt különösen kiemelkedőt nyújtott a dobok mögött és bár annak idején sok rajongó úgy vélekedett, hogy nem illik a stílusa a zenekarba, ezt ma már valószínűleg senki sem gondolja így.
 
 
Míg a 2012-es koncert gyakorlatilag az első perctől az utolsóig katartikus élmény volt, ezúttal sajnos közel sem kapott el annyira a hangulat. Hiányzott az az átütő erő, ami egyébként még mindig megvan a bandában, de ezen az estén valamiért nem igazán érződött. A legerősebb pillanatok egyértelműen azok a részek voltak, amikor Amy Lee leült a zongorához és onnan énekelt egyéb hangszeres kíséret nélkül. Ilyenkor arról is maximálisan meggyőződhettünk, hogy még mindig fantasztikus hangja van és hibátlanul énekli élőben is a dalokat.
 
 
A koncert végére természetesen a Bring Me To Life maradt, amiből mostanra kikerült a férfi ének, ami eredetileg sem lett volna benne a dalban annak idején, csak a kiadó hatására került bele. Ilyen szempontból érthető, hogy Amy Lee úgy döntött, megszabadul ettől, de mégiscsak ezzel együtt ismertük meg a dalt és nekem hiányérzetem is volt emiatt. A ráadásra a My Immortal mellett egy egyveleget rakott össze a banda, amiben nagyjából fél-egy perces részleteket játszottak a kimaradt dalokból és az itt elhangzó Haunted részlete az egész este legjobb momentuma volt számomra. Imádom ezt a számot és rengeteg emléket felidézett bennem, így nagyon örülök, hogy legalább egy részét hallhattam élőben is.
 
 
Összességében az Evanescence második budapesti koncertje szerintem hangulatban és energiában jóval elmaradt az elsőtől, mégis bántam volna, ha nem nézem meg őket ismét, hiszen ezeket a dalokat mindig jó hallani, Amy Lee pedig még mindig a műfaj egyik legjobb énekesnője, így biztos ott leszek legközelebb is, ha erre járnak.
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. Imperfection
02. What You Want
03. Going Under
04. The Other Side
05. All That I’m Living For
06. Lithium
07. Whisper
08. New Way to Bleed
09. Call Me When You’re Sober
10. Made of Stone
11. Lost in Paradise
12. Oceans
13. Disappear
14. Imaginary
15. Bring Me To Life
 
Ráadás:
 
16. My Immortal
17. Haunted / My Last Breath / Cloud Nine / Everybody’s Fool / Snow White Queen 
 
 
Tóth Mátyás 
 
Fotók: Pásztor Csaba (Rockvilág)