Bejelentkezés

x
Search & Filters

Apey & the Pea, Harmed, Dungaree koncertbeszámoló – 2018. augusztus 15., Barba Negra Track



Apey & the Pea, Harmed, Dungaree – 2018. augusztus 15., Barba Negra Track
 
Az Apey & the Pea az egyik legjobb és legnépszerűbb magyar metalzenekarrá vált a megalakulása óta eltelt kilenc év során, amit Fonogram-díj és Nagy-Szín-Pad! győzelem is bizonyít, amelynek köszönhetően a Sziget Fesztivál nagyszínpadán játszhatott a zenekar, pár nappal később pedig a Barba Negra Track-ben léptek fel Áron Andrisék, ahol mi is megnéztük őket.
 
Az este nyitásaként a szegedi illetőségű Dungaree lépett színpadra, akik a legkevésbé sem unatkoznak mostanában: a fesztiválkoncertek előtt még Londonban dolgoztak második lemezükön a Grammy-díjas Liam Watson-nal. A fiúk zenéje leginkább talán stoner rockként írható le, de más hatások is megjelennek benne, amitől kellőképpen izgalmas az összkép és László Gergely hangja is meglehetősen sokszínű: az ultradallamos témáktól egészen a hörgésig mindent könnyedén hoz, attól függően, hogy az adott dal éppen mit kíván meg. A rutin és az összeszokottság egyértelműen megvan a csapatnál és kellő magabiztossággal is párosul, aminek az eredménye egy vérprofi, mégis szívvel-lélekkel teli produkció, ahogy azt ezen az estén is láthattuk.
 
 
A Harmed mondhatni, egy szemtelenül fiatal csapat, ugyanis a legénység csak 2017 elején sorakozott fel, saját bevallásuk szerint azzal a céllal, hogy megmutassák a mindenkiben ott rejlő sötét, gonosz ént, amely csak akkor tör a felszínre, amikor senki sem lát minket. Ebből a leírásból már sejthető, hogy nem túl vidám és könnyed muzsikáról van szó, ugyanakkor a kemény alapok és a hörgős ének mellett a fogós dallamok sem hiányoznak, vagyis lehet „kapaszkodókat” találni a zenében, amely garantáltan folyamatos headbangelésre készteti a hallgatóságot. Ha valaki szereti a Bring Me The Horizon-t és a hasonszőrű bandákat, mindenképpen tartsa rajta a szemét a Harmed-on, mert a fiúk még nagyon komoly dolgokat vihetnek véghez, ha így folytatják ezt az ígéretesen induló pályafutást.
 
 
Annak ellenére, hogy az Apey & the Pea albumait, különösen a 2017-es Hex-et elég gyakran hallgatom, koncertre csak most sikerült eljutnom először. Ami a külsőségeket illeti, a zenekar nem esett túlzásba – csak néhány trófea került a színpadra a mikrofonok közé – a fények és a LED-falon megjelenő anyagok azonban végig kellőképpen kísérteties és sötét hangulatot teremtettek, ami jól passzolt a dalokhoz. A program gerincét a már említett Hex album adta, de a két korábbi lemez, a Hellish és a Devil’s Nectar lemezekről is elhangzott néhány szerzemény, sőt, a 2011-es The Day Ends EP is megidézésre került a ráadást jelentő I, The Rope Eater révén, vagyis Apey-ék igyekeztek minél átfogóbb képet adni eddigi munkásságukról.
 
 
Ha teljes telt ház nem is volt, azért szépen megtelt a Barba Negra Track, ami jól mutatja, hogy stabil bázis alakult ki a zenekar körül, ráadásul jó néhányan Apey-s pólóban érkeztek, sőt, a bandához kapcsolódó tetoválásokat is ki lehetett szúrni a legnagyobb rajongókon, akik természetesen a dalszövegeket is betéve tudták, de Andris további segítséget is kapott a Stubborn soraiból ismert Halák Árpi színpadra lépésével, aki a Black November-ben üvöltött ki mindent magából. Mindenképpen említést érdemel Prepelicza Zoltán basszusszólója a Golden Goat elején, de a zenekart alkotó triumvirátus egyébként is végig a legmagasabb minőségben szállított a dalokat, és szerencsére a hangzásban sem lehetett hibát találni, amiért jár az elismerés az illetékeseknek.
 
 
A koncert zárását és egyben tetőpontját – a már említett I, The Rope Eater előtt – a Slaves, Pothead, Judas hármasa jelentette, amelyek külön-külön is sokak kedvenc Apey & the Pea dalai közé tartoznak és annak ellenére is jól szólnak egymás után, hogy három különböző albumon találhatók, ami egyformán jól tükrözi a csapat sokszínűségét és egységességét. Míg sok zenekar esetében szerencsésebb az otthoni zenehallgatás a koncertlátogatásnál, Apey-éknél erről szó sincs, sőt, sokkal nagyobb és teljesebb élményt nyújtanak a dalaik a vizuális hatások és persze a tagok közti összhang és kémia révén. Ahogy már említettem, ez volt az első alkalom, hogy élőben láttam a bandát, de az biztos, hogy korántsem az utolsó, és bízom benne, hogy hamarosan újra sikerül elcsípnem őket!
 
A koncerten elhangzott dalok:
 
01. Hex
02. Birth
03. Hellish
04. Nazareth
05. Death
06. Abraham
07. Hashman Blues
08. Golden Goat
09. Black November
10. Belphegor
11. Slaves
12. Pothead
13. Judas
 
Ráadás:
 
14. I, The Rope Eater
 
 
Tóth Mátyás
 
Fotók: Dungaree, Apey & The Pea: B42 – DiY, Harmed: Erdős Júlia