Bejelentkezés

x
Search & Filters

Astru / Nagaarum: …A mizantrópia és elidegenedés újabb értelmezései… lemezkritika

Mint említettem, kedvelem a megosztott kiadványokat, mivel így rengeteg érdekes zenét fedezhet fel az ember. A második split, ami most eljutott hozzám, két igen érdekes hazai formációt rejt. Úgy vélem Nagaarum-ot nem kell részletesebben bemutatni olvasóinknak, mivel több anyagáról is értekeztünk már az oldalon. A másik előadó az Astru nevet viseli, eddig még nem találkoztam vele, de sürgősen pótolni fogom eme hiányomat, ugyanis sajátos zenei univerzuma több, mint ígéretes.

A gyári csomagolású kazetta szép monokróm színekben pompázik, van hangulata, igényes. Nagyjából olvashatóak a szövegek belül, annyit hibádzik a dolog, hogy a számlista az 5. track-ig oké, utánna meg sutty, minden beleolvad a háttérbe. Ez eléggé idegesítő, mert még erős fénynél sem tudtam jól kivenni a dalcímeket. Sebaj, nézzük hát, mi van legbelül.

 

 

Astru oldalával kezdtem, ez az első találkozásom zenéjével ebben a formában. 8 track, kb. 20 percben, ami elég tág felfogásban értelmezett black metal, az a fajta, amit a norvégok szabadítottak a világra a Millennium után, lásd Thorns, DHG és társaik. Némi rokon-szellemet vélek még felfedezni a Spektr munkásságából is, hazai viszonylatban meg talán a Vortex volt ilyen kísérletezős cucc. Szóval nem sok hasonló magyar előadó van, mint az Astru, sőt szerintem az egyetlen, aki ebben a felfogásban alkot és bizony elég sajátos világ az övé. Nem tudom szétbontani, egyben van, rideg, látszólag élettelen képek sorozata, halálvágy jellemzi ezt a 8 kompozíciót. Mintha valahonnan előkerült volna valaminek a fekete doboza vagy egy háttértár, aminek aztán megnézzük, mi van a memóriájába vésve. Az indusztriális elemek, ipari zörejek vegyülnek a kétséget és zavart okozó, savas black metal témákkal, a károgós ének kellően torzított és néhol noise-ambient részek bontják meg a folyamatot. Beugrott egy-két helyen a Blut Aus Nord neve is, mint támpont, de az Astru még ennél is másabb spektrumban alkot, lásd és halld: „Spiritus In Machina”. Astru kiváló munkát végzett, mely a sötét, zenei experimentalizmus kedvelőinek igazi csemege lehet.

 

 

Nos, Nagaarum-mal mindig kicsit bajban vagyok, ugyanis ő szintén hasonlóan termékeny, mint a fentebb tárgyalt Astru, viszont sokkal bekategorizálhatatlanabb zenét játszik. Maradjunk egy ambient space metal „címkénél”, ami a mostani 2 új szerzeménynél sincs másképp. Maradt nagyjából az előző lemezen (D.I.M.) megismert sound, a gitárok felismerhetőek, és ahogy TG pengeti, van egyfajta karaktere az egésznek. A „Sarjadó” dal egy Mütiilation-re emlékeztető témával nyit, ami aztán egy Nekromantik-szerű filmzene-betéttel folytatódik, majd a harmadik perc után megérkezik Nagaarum személye. Elég kemény ez így, baljós hangulatot áraszt. A hangulatos gitártémákkal operáló „Erjedő” szintén érdekesre sikeredett, lassan építkezik, az első track-ben hallott vonósok (hegedű talán) színesítik, már amennyire lehet színes egy ilyen reménytelenséget sugárzó dal. A végére kiteljesedik a Káosz.

 

 

A hazai NGC Prod égisze alatt megjelent kazetta beszerezhető a kiadótól, illetve a zenészektől is.

Súlyos kiadvány!

Facebook elérhetőségek: Astru, Nagaarum, NGC Prod

Lupus Canis