Az alábbi kritikában annak az AWS-nek fogom az első nagylemezét nagyító alá venni, amely már olyan nevek előtt is fellépett már, mint a Subscribe vagy a Road, és nem retten vissza semmilyen kihívástól, akár a színpadon, akár rögzített anyagról van szó.

A zenekar (magam részéről) inkább koncert banda, a lemezük inkább amolyan útmutató, és a dalszövegek miatt fontos igazán. Aki igazán komolyan meg szeretné Őket hallgatni, annak ajánlok egy jó kis AWS koncertet….megéri.

És akkor nézzük a lemezt, aminek a borítója láttán rögtön felcsillan bennünk a  tudat, mint a messzi sötétben egy izzó villanykörte, hogy meg akarjuk nézni…láttsuk…

Az album a Nem fáj című tétellel kezdődik, és nem is kezdik vissza fogottan a srácok, ami egy szerelmi vallomásnak is beillik, de szólhat a közönségnek is. Tele van olyan részekkel, amikor az ember késztetést érez arra, hogy a székében headbangeljen, és amikor Örs hangja erősödik is, akkor jön azaz érzés, koncerten vagyunk, és mindjárt átütnek a képernyőn a hangsávok.

Aztán jön a költői kérdés, hogy vajon „Mi vagyunk?”. Ez szerintem leginkább buli szám és klip szám is. Mintha egy napunkat írnák le Örsék….reggel felébredünk, észhez térünk, de aztán jön az éjszaka, a metál, a koncertek, és akkor csak a jelen számít, semmi más. A fény bennünk van, fiatalság!

Ezután jön az album eddigi legzúzósabb száma, a Késő szólam, ami nem köntörfalaz, hanem egyből rátér a lényeg, és jön az apokalipszis, minden összeér. A lírikus megszólalás itt is kijön egy pillanatig, aztán vissza is csöppenünk a fémzenébe, ahogy azt kell.

Majd jön az előző súlyosabb hangzással karöltve az album címadó dala, az Égésföld, amivel jön egy látomás is, és a ritmusgitár-dob kettős, amit meghallgatva megadja a szívritmust is. Itt kijön Örs-ből is a kisördög két személyes kedvenc soromnál, és szerintem leginkább ez a szám mutatja meg egy új AWS hallgatónak, hogy mire is számíthat egy buliban.

Ezek után jön a Köddé válsz c. költői és dallamos kis nóta, ami engem leginkább a „Nem rólunk szól” c. dalocskára emlékeztet, csak ez a szám még metálosabban, és meg drasztikusabban kimondja, hogy Nem! A dallamok és az ének is nagyon jól el lett találva. És itt mindent lerombolnak…amit csak lehet!

És jön a legbulizósabb szám a CD-ről, méghozzá a fővárosi éjszakákat 4 versszakba sűrített, egyszerűen csak Budapest-nek elnevezett szám. És, mintha az emberi érzésekre játszana a legelején a gitár, mert amilyen visszafogottan kezd pár másodpercre, úgy az ember ugyanúgy „fél” kezdetben a városi éjszakától, de aztán…beleveti magát az életben! Nagyon találó kis nóta lett, amit minden fővárosi ismer, aki meg nem, az szerintem így kedvet kapott hozzá…na rajta!

Majd, ha már Budapest, akkor jöhet az „Esti részegség”, amikor szembesülünk vele, hogy bizony az éjszaka olyan lüktetéssel jár, mint maga a zene, és, ha  már ennyire benne vagyunk, akkor már jön a szórakozás, és az a fránya részegség és másnaposság…de megérte egy ilyen éjszaka után, nem igaz?

Következik az időutazás „A jövőmbe törtél be”-vel. Egy rövid kis dal, de annál több a mondani valója. Nagy igazság, és talán egy jó tanács is… A legvégére jöhet a lehalkított csend, és a legmegnyugtatóbb dolog, a szívhang, és a visszafoghatatlan energia, amit a szív hordoz magában. És jöhet a köszönet a zenekartól…

De itt még nincs vége, mert jöhet az 5 darab extra zúzás, amit, ha nem nézem meg a szövegkönyv legvégét, akkor nem is veszem észre, pedig érdemes meghallgatni.

Az első extra a Sorsforgató, ahol ismét előjön a keményebb hardcore-os zeneiség, olyan igazán AWS-es, ahol lehet álmodni, de nem érdemes. A második a sorban a Világposztolás, ahol előkerül a szép világpusztulás, és jöhet a posztolás. Csak elfogy, és elfogy a világ. Aztán jöhet egy Válaszút, ahol ott van az út, és a csillaggá vált élet, válassz. És, ha a végén, a kis, lightos zongora és dobok mellett még nem tűnsz el, és csak sodródsz az árral, és inkább visszafelé mész, mint előre, és fáj minden, akkor a legvégére „Ne létezz el”. És maradj itt addig, amíg az utolsó kis dallamok nem fejeződnek be. Megéri. A lemezt a dallamosnál dallamosabb, és virágzó riffek zárják.

Az albumot nem mondom, hogy sokszor egymás utániba kell hallgatni, de ezzel nem leszólni akarom a zenekart, csak, mint mondtam, inkább koncert bandáról van szó!

Csak így tovább! Előre!

Zorg