Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Az AC/DC csöcsön csüngő „auszi” alakulat kegyetlen jó, amit produkál" - Ilyen volt az Airbourne koncert!

Airbourne, Supersuckers - 2019. november 5. Budapest, Barba Negra Music Club
 
Egész nap esett. Joggal merül fel az emberben, mi lesz így este a jólelkű rocker társadalommal? Nem csak belül, kívül is el kellett ázni rendesen, ha el akartunk jutni az Airbourne bulira, a Barba Negrába.
 
Az előzenekar az amerikai Supersuckers volt, nem is voltunk még sokan, talán 5-600 érdeklődő figyelte ezt a kicsit punkos, kicsit hard rockos triót. Valahol még Motörhead, és AC/DC érzés is megvolt. Nem véletlen voltak ők a bemelegítő banda. A basszer tolta az éneket, a gitáros és dobos pedig tette alá a csordavokálokat is. Nyomtak egy 45 perces műsort, és ha a gitáros is frissebb lett volna (kicsit sok volt a sör), biztos jobban sütnek a nótáik. Mire bemelegedtek, már a végén is voltunk a műsornak. Talán ilyen lehet egy jófajta vidéki (redneck) buli arra felé, ha van három haver is, aki jól bánik a hangszerekkel. Nálam néha fárasztó volt, de ez az én privát véleményem.
 
 
Már a Supersuckers buli vége felé elkezdett szépen telni a terem, jöttek az érdeklődő arcok a bejárat felöl, és nagyon szépen megtelt a Barba Negra, közel jártunk a teltházhoz. Az a fránya eső meg menjen a búsba, mert itt mindenki az ausztrál Airbourne-ra volt kíváncsi, akik konkrétan, mint egy megvadult gőzmozdony száguldottak rajtunk keresztül. Láttam őket 2010-ben a Dürerben, és nyugodtan leírhatom, az az energia, és a mindent elsöprő lendület megmaradt a bandában, amit akkor is, és most is átélhettem. Nagyon jól esett.
 
Terminátor 2 intró, kis füst, és feszült figyelem mindenkinél. Úgy bekezdtek a legények a színpadon, hogy a mellettem álló srác kezéből kiesett a sörös korsó, és fröccsent a lábunkra, ruhánkra. Nagyon ott volt az energia. Hasítottak a gitárok, és gyűrt maga alá mindenkit az Airbourne gépezet. Raise to Flag, „atom bugi”. Ezek az O’Keefe tesók valamit nagyon tudnak, és jó társaik vannak hozzá. Az garantált, a gitáros Joelnél valamit ellőhettek a születése után, és lehet véletlen, talán nem, de olyan szintű AC/DC infúzióra köthették, hogy zsigeri szinten tolja az anyazenekar feelinget. Mind nótákban, mind énekben, de szólókban is nagyon ott van. Ezért jöttünk. Olyan energiák szabadulnak ki ezekből a srácokból, hogy ha kiléptem volna, és a Barba Negra teteje fölé nézek, talán még az eső is kanyarban mellé eshetett. Némi pia a színpadon, kötelező sörösdoboz fejen szétkalapálás, és már az új lemezről a Burnout the Nitro. Passzol a többi nóta közé, a közönség kajálja.
 
 
Talán a negyedik nóta a Girls in Black, és érzi Joel is, jó a buli. Jönnie kell le a színpadról. Ő lehetett kiskorában a megtestesült túlmozgásos gyerek (legyenek még sokan arra felé is). Nyomult lefelé a biztonságiakon át, és már ott is szólózik, elöl a közönségben, nyakban ülve. Mentek egy szép nagy kört, és rongyolt vissza a deszkákra. Előkap hősünk egy öngyújtót, kéri a közönséget tegyék ugyan ezt. Mennyivel jobban néz ki, mint a sok-sok telefon. No de most jöhettek a telefonok is. Isszuk minden szavát, mozdulatát, és élvezzük a zenét. Nagyon bólogatós a tempó, ez egy ilyen műfaj. Kell a rockernek. Jön egy zsúrkocsi balról, Joel gitár lerak a dob mellé, és az üveg Jacket szétönti négyfelé, egy kis colát is rak a tetejére. Justin a basszer, és Matthew a másik gitáros is dülledt szemmel kortyolnak a poharaikba, és már adják is le a közönségnek. Ki van ez találva, minden apró mozdulatuk, és tök hitelesek hozzá az arcok. Közben szaladnak a nóták, Backseat Boogie-Bottom of the Well. Előkerül egy légvédelmi kézi sziréna, dobszóló helyett azt tekeri Ryan, elég látványos, és idegesítően hangos is. Ha már pia, akkor It’s All for Rock ’n’ Roll, félig teli sörös korsókat dobál a népnek Joel, néhányat bizony el is kapnak a tömegben. Az utolsó volt a legszebb. Egy srác valaki nyakában ülve, két kézzel villázott, és mintha dróton húzták volna a markába az italt. Taps ezerrel. Az új lemezről a Boneshaker. Ütős, bólintós, jófajta. Az első 66 perc végére itt a Live It Up. Nagyon elszaladt a bő óra.
 
 
Néhány perces közönség hergelés, és jönnek vissza két buldózerszerű nótával: Ready to Rock (közönség sakálvokállal), és a végére a Runnin’ Wild (kis AC/DC betéttel a közép részben). Ha csak ez a két nóta lett volna, abba is bele fáradunk, de zúztak 80 percet az arcunkba. Ezek a srácok komolyan veszik a turnét, mint a régi szép időkben a zenekarok. Sűrűn vannak a naptárban a bulijaik, egy kicsit elfáradt Joel hangja a végére, de a többiek ekkor még több energiával vokáloztak neki, és vittek magukkal minket is. 
 
 
Ez az AC/DC csöcsön csüngő „auszi” alakulat kegyetlen jó, amit produkál. Most amikor írom a sorokat, átélem ismét minden percét a bulijuknak. Ők szórakoztatni jöttek, a közönség meg ezért ment, ebben a vacak időben is oda. Az elején is említettem, van még „Kraft” a zenekarban, és mindenki megnyugodhat, van még AC/DC, és lesz is hiteles ÉszíDíszink! Ezek a srácok nagyon tudják ezt a zenét művelni. Jó dalokat írnak, miközben hitelesen, és iszonyatos energiákkal elő is adják azokat. 
 
Bumm… Nagyon ott volt ez a koncert!
 
A koncerten elhangzott Airbourne dalok:
 
01. Raise the Flag
02. Too Much, Too Young, Too Fast
03. Burnout the Nitro
04. Girls in Black
05. Backseat Boogie
06. Bottom of the Well
07. Breakin' Outta Hell
08. It's All for Rock 'n' Roll
09. Boneshaker
10. Live It Up
 
Ráadás:
 
11. Ready to Rock
12. Runnin' Wild
 
 
Rici
 
Fotók: Dávid Zsolt